Így lopták el a lányaim telefonjait

A két nagyobbik lányomnak van használható (értsd: lehet vele telefonálni és internetezni, van rajta keret és netcsomag) okostelefonja. (A hétéves megkapott egy régi, kiszuperált, nem annyira okos telefont, melyet csak játékra tud használni.) Mindkettő túl van már a telefon-ellopáson, amiből sokat tanultak ők is és én is. Íme, a történetek, hogy más ne kerüljön ilyen helyzetbe.

A hatodikosomnak az iskolában lopták el a telefonját. Na, nem akkor, amikor a gyűjtőkosárban volt, ott biztonságban vannak a mobilok. Órák után kiosztották a készülékeket, a gyerek meg engem várt az aulában, hogy vigyem edzésre. Viberen rákérdezett, hogy mikor érek oda, és megbeszéltük, hogy amíg úton vagyok, ő elszalad ebédelni. A telefont betette a táskájába (óriási hiba!), majd a táskát az aulában hagyta. Ott, ahol néhány szülő ácsorgott és várta a gyerekét. Mire visszaért az ebédből, a telefon nem volt a táskájában.

Az iskola vezetősége mindent megtett, hogy segítsen, de nem hatóság, hogy lépni is tudott volna, biztonsági kamera pedig nincs az iskolában. A rendőrségen természetesen bejelentettük a lopást, illetve a szolgáltatónál is letiltattuk a készüléket. Nyilván nem került elő többé, és mivel nem volt értékes darab, nem is nagyon foglalkoztak vele. A gyereknek két hónapig nem volt telefonja, akkor megtanulta a leckét. (Csóriban fel sem merült ám, hogy bárki hozzányúl a cuccaihoz és elveszi, ami másé. Most szembesült vele, hogy a világ sajnos nem rózsaszín habcsók.)

Néhány hónappal később a nagylányom telefonját lovasította meg valaki, mégpedig egy bekamerázott ruházati üzletben. A születésnapomon mászkáltunk a plázában, hogy a nagy ünneplésből a lányaim is kivegyék a részüket (be lett ígérve nekik néhány téli gönc), és egy népszerű áruházlánc boltjában próbálgatta a gyerek a pulóvereket. Amíg egybe belebújt, addig a telefont az asztalon feltornyozott farmerek tetejére tette (óriási hiba!). Megnézte magát a tükörben, majd mire visszafordult, a telefonnak hűlt helye volt. Azonnal megcsörgettem, nem hallottuk. Nosza, hívtam a biztonsági embert, aki azt mondta, semmi gond, ott vannak a kamerák (mutatott körbe). Bement, hogy megnézze a felvételeket, majd nem sokkal később visszajött, és szomorúan közölte, hogy a kamerák sajnos pont azt a részt nem veszik, ahonnan a telefont ellopták. Nagyon sajnálták az ügyet, de nem tudtak segíteni. (A gyerek persze nem sajnálta annyira, mivel épp új telefont akart kikönyörögni a néhány héttel később aktuális születésnapjára.)

Én egyáltalán nem voltam boldog (pedig akkor még nem is szembesültem a parkolóban a kulcssal szándékosan végigkarcolt autóm látványával), és kilátásba helyeztem a teljes telefonnélküliséget, mint megoldást. Aztán persze lehiggadtam, végigbeszéltük a gyerekekkel újra a figyelmetlenség témakörét, a biztonságot és a felelősséget. Szót ejtettünk arról is, hogy mi történik, ha elhagyják a telefont, és hogy hogyan tudnak jobban figyelni rá. A nagylánynak a család végül összedobta szülinapjára az új készüléket, így megoldódott a telefonkérdés. Drága volt a tanulópénz, bízom benne, hogy nem fordul elő többet.

Nálatok tűnt már el telefon a családban?