Leendő apukák és anyukák mostanában két dolgon rágódnak: ha megszületik a gyerek, vajon, mi legyen a neve, és majd hány éves kortól kapjon okostelefont vagy tabletet. Szülőként egyik kérdés megválaszolása sem könnyű, hiszen ezek kihatással lehetnek a gyerekek egész életére. A digitális világban természetesen azok sincsenek könnyű helyzetben, akik már néhány éve anyakönyveztették a kis jövevényt.
A digitális szülőség nem azt jelenti, hogy a húsvér anyát és apát valamilyen robot helyettesítené a gyereknevelésben, hanem azt, hogy a szülők megpróbálnak tudatosak lenni a digitális eszközök használatában. Például meghatározzák, hogy a család tagjai mikor, mire használják az okostelefont és a tabletet, kijelölnek kütyümentes időt és helyet, megbeszélik közösen, hogy milyen időintervallumban van bekapcsolva a wifi, mik azok a közös programok, amikor a telefont is elküldik kikapcsolódni vagy legalábbis nem ötpercenként frissítik az értesítéseket. Jó, ha van közös minőségi idő, amikor az egymásra odafigyelés a fontos, ugyanakkor családi esemény lehet egy-egy online játék vagy fejlesztő hatású applikáció felfedezése is.
Kellenek tehát a szabályok vagy legalábbis viszonyítási pontok, amelyek kijelölik a kereteket, hogy sikerüljön megteremteni egy egészséges offline – online egyensúlyt. Persze ez családonként, gyerekenként változhat, hiszen ahány ház, annyi digitális családi megállapodás.
Az utóbbi időben egyre több nevelőtestületi értekezletre és rendhagyó szülői értekezletre kapok meghívást pedagógusok és szülők közös szervezésében. Rengeteg a kérdés:
Hány éves kortól kütyüzhet a gyerek?
Két éves kislány csak úgy képes elaludni este tízkor, ha nyomkodhatja a tabletet – most a gyerek függő?
Mi a teendő az iskolában, ha online zaklatják egymást a gyerekek? Hogyan lehet motiválni tanórán az ingerfaló Z- és Alfa-generációt?
Mit csináljak, ha influencer akar lenni a kamaszom?
Ezek olyan kérdések, amire nincs egy univerzális válasz, pedagógusoknak, szülőknek és a gyerekeknek közösen kell megtalálniuk a választ a folyamatosan formálódó digitális világban.
A digitális eszközök önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Mi emberek használhatjuk ezeket jól vagy rosszul, ezért nem könnyű digitális szülőnek lenni, hiszen példamutatás nélkül nem nagyon megy a gyerek digitális világba való szocializálása. Viszont a szülők is most tanulják vagy legalábbis tanulniuk kellene, hogyan lehetünk az online térben kreatívak, hatékonyak és felelősségteljesek.
Ebbe ugyanúgy beletartozik az adatvédelem és a biztonságos jelszó, a szerzői jogok tiszteletben tartása, mint az álhírek kiszűrésének képessége vagy fejlesztő hatású applikációk ismerete. Szintén nagyon fontos megtanulni és átadni kisebbeknek, hogyan kerülhetik el az elektronikus zaklatást, vagy baj esetén hogyan oldhatják meg online konfliktusaikat. Ide tartozik annak képessége is, hogy tudjuk, mikor kell letenni az eszközöket.
Minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének. Neveléskor azonban ma már a digitális világ kihívásaira és veszélyeire is gondolnunk kell, ezekre fel kell készíteni a gyerekeket. Összegyűjtöttem néhány pontot, amiket mindenképpen szem előtt kell tartani és nagyobbacska gyerekekkel közösen megbeszélni.
- Este csökkentsük a kijelző fényerejét, hiszen a kékfény nehezíti az elalvást.
- Mobil nélkül menjünk az ágyba lefeküdni, hiszen így pihentetőbb lehet az alvás.
- Beszélgessünk a gyerekekkel az online világ veszélyeiről.
- Beszéljünk az adatvédelemről: ki milyen információkat kaphat meg a gyerekről.
- Szóljon a gyerek, ha idegen ír rá, vagy valami gyanúsat észlel.
- Fedezzen fel a család közösen fejlesztő és tanulást segítő alkalmazásokat, hiszen így a gyerekekben is rögzül, hogy a játékon és csevegésen túl mennyi mindenre jó még az eszköz.
- Közösségi oldalakon ne jelöljenek vissza idegeneket, és szülővel egyeztetve vegyenek fel új barátokat.
- Ne posztoljanak a gyerekek magukról kompromittáló fotókat. És másokról se! Sőt engedély nélkül senkiről se osszon meg fotót.
- Gondoljanak a másik érzéseire is, és ne bántsák a másikat az interneten sem, gondolják végig, hogy ami nekik vicces, a társaiknak már bántó lehet.
- Csináljunk közös programokat a gyerekekkel, ajánlhassanak ők is kütyümentes elfoglaltságokat.
- Szánjunk elég időt offline élményekre: meseolvasás, rajzolás, gesztenyegyűjtés, homokozás. Ezek a tevékenységek fejlesztik a finommotorikus és szociális készségeket, és nemigen pótolhatók mással.
- Beszélgessünk őszintén a gyerekekkel az életkori sajátosságoknak megfelelően, próbáljuk megérteni őket.
Ha ezek mentén is végiggondoljuk a lurkók terelgetését, nagyobb valószínűséggel sikerül őket felkészíteni a digitális világ pozitív és hatékony megélésére. Persze mindent csak a maga idejében… Na és persze ne legyünk képmutatók, mert azt “levágják” a gyerekek: nyugodtan valljuk be, hogy néha minket felnőtteket is be-beszippant a képernyő, de azért próbálunk ez ellen tenni.