Kapcsolódó cikkek
Idén jó kéthetes a karácsonyi szünet, remélhetően nem lesz tele házi feladattal, és a legtöbb szülőnek se kell (vagy legalább nem sokat) az ünnepek közt dolgozni -ahol én dolgozom, ott például évek óta zárva van az iroda karácsony és újév közt. Együtt lehet lenni, pihenni, vagy elmenni valahová - a téli sportok rajongói nyilván már számolják vissza a napokat, mielőtt a hegyekbe indulnának. A többség viszont otthon marad (vagy legfeljebb egy-két napra megy valahová) - mi se vagyunk ezzel másképpen.
Végre nem kell korán kelni!
Az első napon (esetleg az első kettőn) sokan a lovak közé csapják a gyeplőt, bevallom, én is. Lehet pizsamás napot tartani, nem kell korán kelni és időre csinálni mindent. Ha a gyerek telefonnal vagy joystickkel a kezében ébred, esetleg Gumball, a kék rajzfilmmacska kalandjait - amiből elvileg már két éve kinőtt - nézi végeláthatatlanul a képernyőn, akkor két dologra emlékeztetem magam: hétköznap ők képernyőtlen iskolai világban élnek, tehát csak nekem "büntetés", ha még a szabadnapom is monitor előtt telik. Másrészt, ha kissé visszautazom az időben, már látom is a pizsamás, kilencéves önmagamat a Magilla Gorilla előtt egy hideg téli napon, tehát én se csináltam feltétlenül mást - igaz, a hetvenes években még nem lehetett "végteleníteni" az ilyesmit. Néha kifejezetten hasznos „semmit” és „haszontalan” dolgokat csinálni.
Szóval az első egy-két napon én elintézem a Felnőtt Dolgokat (főleg, ha ilyen előkészítés-igényes ünnep jön, mint a karácsony), és nem izgatom túlságosan magam, ha a gyerekek délben kelnek, átminecraftozzák magukat az estébe, vagy egyhuzamban néznek meg hét részt a Stranger Thingsből. Akkor se, ha ennek esetleg áldozatul esik a közös családi reggeli (tekintettel arra, hogy én már jóval előttük felkelek...), vagy ki se dugják az orrukat. Sőt, közös programot se szervezek feltétlenül, nehogy az legyen a vége, hogy már megint "kell" valamit.
Csináljunk végre valamit közösen!
Nagyjából a harmadik nap az, amikor én felnőttként biztos, hogy elunom az ilyesmit. Az idő csorog, a rumli nő (igen, akkor is, ha csak az egyik és egyetlen órát legózott), piszkos tányérok és fél zoknik mindenfelé, és ha nem vagyok elég tudatos, akkor hajlamos vagyok már délelőtt pikírt megjegyzéseket tenni, hogy talán negyed tizenegy mégse számít ugye korai kelésnek, és hahó, én is itt vagyok, nemcsak a kedvenc videósod a képernyőn.
Kiakadás helyett érdemes előre tervezni és a botrányt megelőzendően, bedobni valamit, amitől megint mindenki jókedvre derül.
A karácsonyi szünet előnye, hogy a szünet kezdete után pár nappal már tényleg karácsony van. Ez remek ürügy valódi közös programra - süthetünk sütit, nálunk a fát is ők díszítik évek óta, tehát nem kell túl sokat kapacitálni a bandát, hogy húzza ki a fejét valamilyen remek játékból vagy videóból. De ha nincs ilyen "természetes" program, akkor ajánlom minden, otthoni kütyüző gyerek bámulásába belefáradt felnőttnek, hogy előre jelentse be és szervezze meg a közös élményt (ha aznap reggel szólsz csak, számíts némi ellenállásra…). Ha például szeretnénk egy digitális eszközöktől és közösségi médiától mentes napot is, nálunk elég jól működik az élményfürdő vagy a korcsolyázás. A Naplás-tó jegén vagy egy 36 fokos medencében teljesen természetes, hogy nincs telefon senki kezében.
Ebben az időszakban szoktuk a rokonokat-barátokat is látogatni. Az illedelmes Felnőtt Viziteket azonban a gyerekek unják, nem biztos, hogy minden alig ismert tántihoz érdemes elvonszolni őket. Gondoljuk végig, fog-e idegesíteni, ha a kamaszgyerekünk végig valamilyen csevegőprogramon vagy lövöldözős játékon hajlamos lógni a látogatás idején. Ha igen, lehet mindenkinek jobb, ha ő otthon marad - vagy ha kisebb és nem maradhat egyedül, akkor mondjuk a szeretett nagyinál, aki egyébként már megszokta a LoL-t meg a Pamkutya-videókat. De megegyezhetünk abban is, hogy ha eljön velünk, akkor ő készíti a fényképeket - az én gyerekeim például meglepően jó "utómunkát" tudnak végezni tájképeken és portrékon is.
Együtt a képernyő előtt!
Otthon ilyenkor szoktuk együtt visszanézni a tavalyi, az öt éve készült, vagy az ő születésük előtti családi képeket, videókat ("Szent Isten, Péternek akkor még ennyi haja volt?" "Nahát, beengedtétek a kutyát a karácsonyfa alá...?" "De anyaaaa, hogy adhattál rám ILYEN ruhát kétéves koromban???"), miután az idei képeket-videókat is elhelyeztük a szokásos helyen. És eddigre már általában kellően kisimult és lelassult mindenki, hogy vevő legyen egy közös társasjátékra, vagy kipróbáljon felnőttként olyasmit, amivel eddig csak a gyerek szórakozott.
És akárhol is töltöttük az ünnepeket, a hegyekben, a nagyinál vagy a nappaliban, pillanatok alatt eljön a szilveszter, és ennek az évnek is vége lesz, majd a gyerekek bánatára a szünidőnek is. Igazi jó ötletem arra nincsen, hogyan a legjobb újra elindítani a munkás hétköznapokat - a sötét, hideg, hétköznap téli reggelek kevesek kedvencei.
Mindenre legyen idő!
A szünet úgy lesz élvezetes és pihentető mindenkinek, ha teljesül az, amiért annyira vártuk. Ha együtt vagyunk, érdemes előre megbeszélni, mit szeretnénk: ne a szünet végén mondjuk csalódott arccal, hogy a két hét alatt pont arra nem volt idő, amit mi beterveztünk fejben. Lehet, hogy egyikünknek néhány óra nyugalom kell egy játékkal vagy egy jó könyvvel, a másiknak a közös sütisütés, a harmadiknak egy közös korizás az unokatesókkal, a nagyinak pedig az unokákkal közös képnézegetés lenne „az” élmény. Jól akkor fogjuk érezni magunkat, ha találunk ezek közt mindannyiunknak örömet okozó „tételeket”, és ha nyitottak vagyunk egymás örömére-ötleteire is – akár a valós, akár a virtuális világokban. Talán furcsának tűnik ilyen tudatosan végiggondolni ezt előre – de jó néhány családi vakáció tanulságai alapján mindenképpen érdemes.
