Éljünk, ne pedig visszaéljünk a digitális világ előnyeivel!

A technológiai fejlődés felgyorsulása és a hírek terjedésének sebessége jól jellemzi a mai világunkat. Szinte minden nap hallani egy új felfedezésről vagy egy új sikeres kísérletről, a világ másik felén történt események pedig percek alatt eljutnak hozzánk is. Élőben követhetünk olyan történéseket, amik több ezer kilométernyire vannak tőlünk és az lehet az érzésünk, mintha az egész világ beláthatóvá, elérhetővé vált volna a monitorok és az okostelefonok által. És ha mindez még közelebb jön hozzánk? Hogyan éljük meg, ha a virtuális valóság mindennapjaink részévé válik?

Ahhoz, hogy úgy érezzük személyesen is jelen vagyunk, persze több kell, mint néhány bekezdésnyi szöveg és pár fotó, de a mi szemszögünkből felvett videók is csak a felszínt súrolják. A virtuális valóság eszközei abba az irányba tartanak, ahol elmosódhat a valóság határa. Elhitetik az agyunkkal és az érzékszerveinkkel, hogy ott vagyunk. Elkapjuk a fejünket, ha valami felénk repül, megijedünk egy hirtelen zajtól, csodálkozva nézünk körbe, ahogy egy őserdei túrán veszünk épp részt. Valójában mindeközben egy szobában állunk vagy ülünk, és a környezetünk semmit se változott.

Hogyan hathat ránk a virtuális valóság?

Még rengeteg a megválaszolatlan kérdés a VR-szemüvegek és a hozzájuk tartozó eszközök hatásaival kapcsolatban, azonban már most látszik, hogy alapjaiban írják felül az életünket – ha rájuk hagyatkozunk. Például meglátogathatjuk a barátainkat, vagy együtt kávézhatunk anélkül, hogy bármelyikünk egy lépést is tett volna. Felpróbálhatjuk virtuális avatárunkon egy bolt összes ruháját, vagy épp bejárhatjuk a Himalája zord tájait, és el sem hagytuk a nappalinkat. A videojátékok is tovább fejlődnek, hiszen immár nem kötnek le minket a monitorok, szabadon mozoghatunk a játék világában és elveszhetünk az élményben, hiszen minden rezdülésünkre reagál a program.

A mérleg két serpenyője

A szociális hálók gyengülését és az emberi kapcsolatok – ma is komoly problémát jelentő – leépülését vetítik előre a kiberpszichológiával és futurológiával foglalkozó kutatók a VR-eszközök és ezzel együtt a virtuális valóság térnyerése kapcsán.

Párhuzamosan erősítheti egymást két olyan hatás is, aminek jelenleg a kezdeténél vagyunk. A kommunikációs és kapcsolatteremtési problémákkal küzdő fiatalok és felnőttek gyakran kompenzálnak a digitális világban való elmerüléssel, és a szociális életük színtere is ide tevődik át. Ha már nem csak beszélgetni, de randizni, utazni is lehet a virtuális térben, úgy az ebből való kilépéshez szükséges erőfeszítés és az élő kapcsolódáshoz elengedhetetlen képességek fejlesztése végérvényesen háttérbe szorulhat. A Black Mirror című sorozat negyedik évadának első része pedig azt a kérdést veti fel, hogy ha kontroll és határok nélküli teljhatalmat kapunk, az vajon a személyiségünk melyik részét hozza ki belőlünk?

Ez azonban egyoldalú nézőpont lenne, ha nem kapna említést a sok fejlesztés, ami az oktatásban, és a gyógyításban is egyre nagyobb szerepet kap. Ősi városok, civilizációk és kultúrák kerülnek kéznyújtásnyira, ahogy a rekonstruált múlt bejárhatóvá válik egy VR szemüveg által. Épületeket, híres helyszíneket és tájakat járhatunk be az osztályteremben. A virtuális valóság a poszttraumás stresszzavar gyógyításában ért el áttörést, ahol a múlt újraélése sokat segít a trauma és a hozzá kapcsolódó érzések feldolgozásában és a gyógyulásban. Ezek mellett az emberi találkozásokat is segítheti a virtuális technológia, hiszen akadályoztatás vagy nagy távolság mellett is meglátogathatjuk így egy rokonunkat, vagy fogadhatunk barátokat, családtagokat, ha éppen kórházban vagyunk.

Rajtunk múlik!

Ha gyógyítani és rombolni is képes egy technológia, akkor a felhasználásának kérdései és következményei is rajtunk múlnak. Rengeteg a kérdőjel még a változó társadalmi normák és az emberi kapcsolatok terén, de a technológia fénysebességű változásaival nem tud lépést tartani a biológiai és pszichés fejlődésünk. Sherry Turkle, a Harvard professzora szerint nincs is szükség arra, hogy feladjuk azt, akik eredendően vagyunk. A beszélgetés és az élő találkozások olyan előnyökkel járnak, amivel egyelőre semmilyen technológia nem képes versenyezni. A mi feladatunk csupán annyi, hogy visszaélés helyett élni tudjunk a digitális világ előnyeivel.