Együtt gondozza a család a virtuális macskát

Bogi | Olvasási idő: 6 perc

Bogi

Kor: 43 Gyerekek száma: 3
"Én már belenyugodtam abba, hogy lehetetlen a gyerekeimet úgy nevelnem, ahogyan engem neveltek. Csak abban reménykedhetek, hogy amíg kicsik, egy lépéssel előttük járok majd a technológiában. Csak idő kérdése, hogy beelőznek és ők tanítanak majd engem."

Jelenleg 14 játék van a telefonomon, melyek többféle típusúak. Vannak időre versenyt nyomkodósak (a hatéves kedvencei), reflexes játékok (ezeket a kilencéves élvezi legjobban), és stratégiát igénylőek, ahol nem ketyeg az óra (ezeket meg én szoktam nyomkodni hosszú metrózások alatt). A legtöbb játék egyszemélyes, ez alól kivétel a memóriajáték, amit a két nagyobb gyerek egymással szeret játszani. Egyetlen játék van a telefonomon, ami mind a négyünket leköti, és az a beszélő macska, a Talking Tom.

Tomot a nagyobbik lányom hozta haza két éve, amolyan igazi klasszikus „a gyerek egy macskával állít be és könyörög, hogy megtarthassa” módon. Már több barátjának volt, és megfűzte az apját, hogy letölthesse. Éppen utaztunk, és rábólintottunk az app beszerzésre, ez nagyon ritkán esett meg akkoriban, mert még csak hétéves volt. Az egyik gyerek allergiás az állatszőrre, és nem lehet igazi hús-vér szőrös állatunk, gyenge pontomon találtak el. Mielőtt észbe kaphattam volna, a dög macska pont úgy uralta a házat, mint egy igazi, és minden gyerek nyígott a telefonomért, hogy elővehesse.

Először megijedtem, hogy egy tamagocsi-klónról van szó, mert azokat anno hajlamos voltam kinyírni napokon belül, de szerencsére Tom szívósabb, és a legrosszabb dolog, ami valaha történt vele, az volt, hogy a virtuális szőnyegre pisiléssel fenyegetőzött. Az elképzelés ugyanaz: az elektronikus állatot etetni, gondozni, szeretgetni kell, és játszani vele, nap mint nap. Azt hiszem a Talking Tom sikerének kulcsa nálunk az, hogy hármunkra van szükség ahhoz, hogy egy háziállatot megfelelő ellátásban részesítsünk, de ez pont elég. A legkisebb gyerek, aki a legnagyobb rajongó, egyelőre csak pusztítani tud az appben. A kemény játékidővel beszerzett zsetonokat százával költi el olyasmikre, mint 57 darab csokoládétorta megetetése a nyomorult macskával, és nagyon tetszik neki, hogy a gyakran átnevezett állat visszanyávogja, amit mond neki, és lezuhanyozhatja. Nála ezen kívül vigyázni kell, mert nem akarom, hogy túl sokat nyomkodjon elektronikát, ezért ki kell érdemelnie a „cicafónt”, és szó sem lehet önkiszolgáló rendszerről.

Együtt gondozza a család a virtuális macskát

Az etetésen, vécéztetésen, fürösztésen, simogatáson és játékon túl minden napra van egy feladat, aminek elvégzéséért a játékos bónusz zsetonokat kap. Ez lehet egy bizonyos szint elérése valamelyik játékban, a macska vagy a lakosztály kinézetének megváltoztatása, de akár Tom kiütése is, jól irányzott csapásokkal a fejére. Ez az egyetlen feladat, amit nem akarunk megcsinálni, és fogalmam nincsen, miért része (akkor is, ha nagyon ritkán), egy egyértelműen gyerekeknek szánt játéknak. Az egész app célja egy állat napi szinten való gondozása és szeretgetése. A fejlesztők nyilván nem pszichopataképző gyakorlatnak szánták az egészet. Mi ezért inkább megvárjuk a következő napi bónuszfeladatot, abban reménykedve, hogy brokkolival kell majd etetni a cicát, vagy harminc másodpercen át simogatni.

A grafikák szépek, élénkek és kedvesek. Sokkal jobban tetszenek, mint a Talking Tomhoz hasonló elven működő lánymacskás verzió, a My Angela. Angelának emberszerű, villogó fehér fogsora van, amitől én lábrázást kaptam, és még jó pár más emberi allűrje. Tom egy igazi macska, Angela egy mitológiai félig ember-félig macskalány szörny, aki a rúzsozza a száját, ezért sajnálatos módon távoznia kellett a telefonomról egy nap után. A gyerekeknek el kellett magyaráznom, a „szörnyszülött állat” kifejezés jelentését, ezt az app letörlése közben motyogtam, ebben merült ki Angela intellektuális hagyatéka.

Az app ingyen volt, és soha nem engedtem meg a gyerekeknek, hogy vásároljanak extra zsetonokat benne. Mivel természetesnek veszik, hogy a zsetonkért, amikkel macskakaját, új szőrmintákat, lakásdekorációt lehet vásárolni, meg kell dolgozniuk, és soha sem engedtem ezeket megvásárolni, nem is kért senki appon belüli vásárlást. A játékokban a macska egy idő után kifárad, és el kell vinni aludni, ezért nem probléma a túlzott játékon lógás sem.

Nem gondoltam volna két éve, hogy ennyi ideig napi szinten fenn tudja tartani mindenki érdeklődését a macska. A 122. szinten vagyunk így családilag és a mai napig bármely gyereket le tudom foglalni vele tíz percre, ha ez szükségessé válik. Még három sorszám van előttünk, ülj le, etesd meg a macskát”, mondom néha, és ezzel nem egy bank vagy rendelő várótermében kíméltem már meg embertársak idegeit.

Bogi

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai