Boldog szülinapot a virtuális világban!

Hol ünnepli a születésnapját egy nyolcéves fiú, ha történetesen informatikában dolgozó apja-anyja van? Ünnepelhetné játszóházban, múzeumban, állatkertben, gyorsétteremben, kevésbé téli időpont esetében akár lovardában vagy vizes játszótéren is, de úgy alakult, hogy a virtuális valóságban kergetőzött néhány meghívott barátjával.

Budapesten ma nem nehéz remek születésnapi helyszínt találni, ha rászánunk némi pénzt (cserébe azért, hogy hét-nyolc kiskorú ne amortizálja le teljesen a lakást), tényleg minden, de minden kapható. Van több, gyerekeknek kitalált "szabadulószoba" (köztük sokak kedvencével Ruminivel), remek programot kínál a Hadtörténeti vagy a Természettudományi Múzeum, van olyan mozi, ami különtermet ad az ünnepléshez saját filmmel, és persze örök sláger a Csodák Palotája, az Állatkert, a Kockabirodalom vagy a számtalan játszóház. Néhányat már ki is próbáltunk korábban - vendégként vagy ünnepeltként. Mind jó is volt, a múltkor azonban egy játszóház emeletén olyan kitartóan álltak sorba a srácok az emeleten kipróbálható VR-szemüvegért a tulajdonképpeni játékprogram után, hogy legalábbis érdemes volt rákérdezni: a belvárosi VR-terem gyerekeket is fogad?

Hogyan lehet a virtuális valóság közös élmény?

Amikor odamentünk körbenézni, épp huszonéves német fiatalok játszottak egymással, nagyokat rikkantva, mivel a VR nem feltétlenül magányos szórakozás, hanem egy kisebb csapat közösen, együtt is játszhat a közös virtuális térben. Persze látványként muris, amikor meglett felnőttek headsettel a fejükön hadonásznak a nagy semmiben, két kontrollerrel a kezükben, de persze a nagy kivetítőkön lehet követni, hol jár az avatárjuk éppen.

Hasonlót ajánlottak az ünnepelő társaságunknak is, egyszerre négyen játszhattak azonos térben, míg a többiek vagy egyéni játékkal szórakozhattak (a "pókemberesnek" volt a legnagyobb sikere, de játszhattak mást is), vagy drukkolhattak a többieknek, a kivetítőn követve a játék állását - ez legalább olyan népszerűnek bizonyult, mint az egyéni VR-játék. Bár a játékosok fülébe elvileg a játék hangjai szóltak (a játékmesterek is mikrofonon keresztül közvetlenül ezen adtak instrukciókat), azért a harsány buzdítást azért meghallották. Ahogy azt is, amikor összekeverték egymás avatárját, és ezen "hé, te most melyik vagy?" kérdéssel igyekeztek segíteni. Ez azért sem volt egyébként egyértelmű, mivel "menet közben" cseréltek néha egymással szemüveget, majd ment tovább ugyanaz a játék.

Amíg nem ismered, nem tudod, milyen remek élmény a virtuális valóság

A felnőttek közben - ha maradtak - kipróbálhatták a demókat. Sétálhattak múzeumban a T-Rex mellett, körbenézhettek egy felhőkarcoló tetejéről, megnézhették, milyen néhány rajzolt erdei állat 3D-ben. Valahogy egyik se jutott el a számomra legérdekesebbig: én a víz alatti világot próbáltam ki, színes halakkal, lebegő, rózsaszín medúzákkal (bár szinte azonnal eszembe jutott, milyen röhejes is lehetek most, mégis önkéntelenül kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem a legközelebbit), bálnával és trópusi, színes virágállatokkal. Még elbámészkodtam volna őket egy darabig, én szívesen nézném efféle szemüveggel a világ csodáit, az se baj, ha se lövöldözés, se más "akció" nincs benne.

A fiúknak persze az akció az igazi: fel-alá rohangálnak mindenféle szinteken, két csapatra osztva mérkőznek, de nem feltétlenül egymást kell eltalálniuk. Az se árt, ha közben megtanulnak tájékozódni a részletgazdag virtuális környezetben, néha beszállnak egy kis járműbe az avatárjukkal, ami egy másik területre viszi el őket. Ehhez persze össze kell gyűlniük, a játékmester segítségével - az összegyűlés egyébként teljesen virtuális, ugyanis kis kockákban egyszál egyedül állnak valójában, akkor sem látnák a másik valós mozdulatait, ha nem lenne a fejükön a szemüveg.

Játszóház vagy VR-terem?

A helyszínen egyelőre látszik, hogy elsősorban nem kisebb gyerekek tortázós partijára tervezték - erre ott vannak a jól bevált játszóházak és hasonlók - de ha megelégszünk kisebb eszem-iszommal is, akkor kiváló helyszín lehet egy kisebb csapat, technológia iránt érdeklődő gyereknek a VR "szalon". Arról nem is beszélve, hogy az üzemeltetők igazán profi berendezéseket hoztak a játékosoknak: van Vive, Oculus Rift és PS headset is, azok a modellek, amik előtt mindig hosszú sorok kígyóznak a PlayIT fesztiválon, ezért ott inkább az olcsóbb, mobilos verziókat volt alkalmunk kipróbálni. Itt viszont a technika nagyágyúit használtuk - nem is volt rájuk panasz. Ők nem nagyon tudták leírni a különbséget, nekem talán a térélmény és mélység volt némileg különböző, és talán a szemüveg illeszthetősége, pontos beállíthatósága.

Ha pedig valaki úgy gondolná, a hosszabb VR-használat esetleg megkavarja a gyerek agyát, jelentem: mindegyik megúszta a kalandot a legkisebb rosszullét nélkül, pedig másfél óráig játszottak ezzel meg azzal (igaz, volt, aki néha félreült szurkolni, hogy mindenki tudjon a csapatjátékban részt venni). A torta is elfogyott az utolsó morzsáig, azért is felesleges volt aggódnom, hogy "egyedül" játszik, aki VR-ezik. Már kitalálták, hogy lehet csoportosan szaladgálni a virtuális díszletek közt.