Manapság már az számít szokatlannak, ha egy gyerek nem használ kütyüket, a felnőttekről nem is beszélve. De sok szülő tudatos elhatározásból nem engedi, hogy a gyerekei képernyők előtt töltsék a szabadidejüket, egyesek keményen korlátoznak mindenféle ketyerét, de olyanok is vannak, akik teljesen eltiltják őket a digitális világtól. A szakemberek szerint a média maga és a kütyük különböző formái önmagukban nem veszélyesek, hanem a tartalom a lényeg, ezért azt kell ellenőrizni.
Vannak olyan vallások és nevelési irányzatok, amik egyenesen tiltólistára rakják az elektronikai eszközöket. Az emberközpontú Waldorf-pedagógia az egyik ilyen. A New York Times nemrég írt egy Waldorf általános iskoláról, ahol nem használnak sem számítógépeket, sem tévéket, és egyenesen rossz szemmel nézik, ha a gyerekek otthon ilyenekkel időt töltenek. A technológia helyett kötni tanulnak a gyerekek, rajzolni, festeni, és a matematikát az élet példáin keresztül oktatják nekik.
A magyarázat, amit erre adnak ugyanaz, mint amit azok a mindennapi emberek mondanak el, akiket a témában kérdeztem. Az egyik legfontosabb érvük, hogy egyelőre semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy a tanulásra és a kreativitásra jó hatással lenne, ha egy gyerek, különösen egy kicsi gyerek képernyők előtt tölti az idejét. Az a generáció, ami lehetővé tette a technológiai forradalmat az elmúlt 25-30 évben, és megálmodta a jövő gépeit, gyerekként nem kütyükkel volt lefoglalva, hanem szaladgáltak, olvastak, építettek és szereltek. A most pályájuk csúcsán levő informatikusok sem ovisként kezdték el a programozást, vagy a hálózatok felfedezését, és bőven volt lehetőségük mindent megtanulni sokkal később, a felsőoktatásban és a munkájuk folyamán, mondják a megkérdezett szülők.
Alan Eagle, a Google egyik vezető beosztású alkalmazottja, akinek tini gyerekei nem használnak számítógépet sem otthon, sem az említett Waldorf iskolában, ezt nyilatkozta a New York Times-nak:
„Alapból visszautasítom azt az elképzelést, hogy a technológiára szükség van egy általános iskolában. Az, hogy egy iPad app könnyebbé teszi az olvasás, vagy a számtan megtanulását, egyszerűen nevetséges.”
Sok szülő szerint a kütyük mástól veszik el az időt
Az általam megkérdezett szülők kitértek arra is, hogy a képernyők előtt töltött órák olyan készségek fejlesztésétől venné el az időt, amiknek sokkal nagyobb a jelentősége kisgyerekeknél. Azaz szemükben a legfontosabb nem a kütyük káros hatása, hanem az, hogy minek a rovására megy a használatuk. A finommotoros képességek, az olvasás, a természetben töltött idő és mindenek felett a szülővel és más felnőttekkel való kommunikáció látja kárát szerintük, ha a gyerek kütyükkel játszik. Leggyakrabban az okostelefonok, tabletek és játékok vannak betiltva kisgyerekeseknél. A televízió sokkal elfogadottabb, de használatát sok szülő erősen limitálja időben és helyileg, például csak a hétvégén engedi meg.
Renátának két gyermeke van, akik négy- és hétévesek. Tévét nem néznek, és ő sem érezte soha értelmét és hasznát annak, hogy a gyerekek elektronikai eszközökkel töltsék az idejüket. Helyette inkább sporttal, kézművességgel, barkácsolással foglalják le őket.
„Lényegében a férjemmel mindketten úgy látjuk, hogy azzal nem veszítenek semmit a gyerekeink, hogy mozgással es nem elektronikai játékokkal töltik a szabadidejüket, és hogy ilyen „oldschool” módon vannak nevelve, ilyen szempontból legalábbis.Az elektronikai dolgok mindenképpen a gyerekek életének részei lesznek előbb-utóbb, ezt tudom, viszont remélem, hogy mire oda jutunk, hogy én nem tudom szabályozni a használatot, ők már lesznek annyira elfoglaltak sok más érdekesebb dologgal, és lesznek annyira „bölcsek”, hogy csak annyit használják a kütyüket, amíg szükséges, és nem órákat játszanak velük, stb.”
Fontos lenne a lazítás is
Tita két kisiskolásra vigyáz iskola után, a szülők teljes munkaidőben dolgoznak, elfoglalt emberek. A családban sem tévét nem nézhetnek a gyerekek, se telefonnal, táblagéppel nem játszhatnak. Rengeteg különórájuk van, hangszeren játszanak, és emiatt természetesen sokat gyakorolnak is, idegen nyelvet tanulnak és sportolnak, a kislány balettozik is. Tita, aki 15 éve vigyáz kisgyerekekre, úgy érzi, hogy égető szükségük lenne egy kis bambulásra és játékra is.
„Úgy érzem, hogy nagyon le vannak terhelve ezek a kicsik. Néha jó lenne, ha hagyhatnám őket egy kicsit magukban, hogy megnézzenek egy-két mesét a YouTube-on, vagy hogy játsszanak valami gagyi játékkal. De az szülők mindezt nagyon ellenzik. A gyerekek állandóan könyörögnek a telefonomért, de ugye én nem engedhetem. Helyette mindig valahova rohanni kell velük, és a különórák és leckeírás mellett alig marad idő másra is, annyira be vannak fogva.”
A szakemberek szerint a képernyő előtt töltött idő az élet része lett
Az Amerikai Gyerekorvosok Szövetsége egészen tavalyig azon az állásponton volt, hogy a gyerek kétéves koráig egyáltalán ne töltsön időt képernyők előtt, és a nagyobb gyerekek se többet, mint két órát naponta. Ám tavaly ősszel finomították az álláspontjukat, arra válaszul, hogy a modern szülők számára szinte elkerülhetetlen az, hogy a gyerek kütyük közelébe kerüljön. Az amerikai gyerekek harmada még pelenkás, amikor a kütyükkel babrálni kezd, és a 13-17 évesek háromnegyedének saját okostelefonja van. A képernyők előtt töltött idő az élet szerves részévé vált. Az új irányelvek már nem a tiltásra és a limitekre koncentrálnak, hanem útmutatót adnak a szülőknek arra, hogyan tudják a technológiát egészséges keretek között tartani. Azt hangsúlyozzák, hogy a gyerekek még mindig legjobban az őket körülvevő felnőttektől, főleg a szüleiktől tanulnak, és a saját felfedezéseikből. A média maga és a kütyük különböző formái önmagukban nem veszélyesek, hanem a tartalom a lényeg, ezért azt kell ellenőrizni. És ugyanúgy, mint mindenben másban, a szülő szabjon korlátokat, azokat tartassa be és ne hagyja a gyerekeket felügyelet nélkül.
Te mit gondolsz, lehet kütyük nélkül gyereket nevelni?
Bogi