„Az e-napló miatt nem tudom titkolni a jegyeimet”

Tünde | Olvasási idő: 6 perc

Tünde

Kor: 40 Gyerekek száma: 3
"Szeretném úgy nevelni a gyerekeimet, hogy a digitális világ minden előnyét ki tudják használni - és közben elkerüljék a veszélyeket is. Igyekszem megteremteni a közös szórakozás lehetőségét a lányaimmal az online világban is."

A múlt héten naponta érkezett a jelentés az emailfiókomba, hogy a középső gyerekem hiányzott az iskolából. (Hja, betegen feküdtek itthon a nővérével.) Hétfő reggel aztán másfél hét hiányzás után 9.26-kor pittyegett egy hármas az „e”-llenőrzőben: röpdolgozat magyar nyelvtanból. Abba most ne menjünk bele, hogy miért kellett rögtön az első nap első órájában dolgozatot íratni abból az anyagból, amit a hiányzása alatt tanultak. Az e-naplós rendszer nekem, kontrollmániás anyukának, nagyon tetszik. A gyerekek és a pszichológusok véleménye megoszlik a témában.

Tavaly év vége felé váltottunk iskolát, ekkor találkoztunk először az e-naplóval. A két nagyobbik lányomnak eleinte különböző véleménye volt a rendszerről:

„Nekem nem tetszik, hogy anya mindig mindent lát, így nem lehet „sakkozni” a jegyekkel. A másik suliban, ha rossz jegyet kaptam, és úgy láttam, anyu feszült, akkor aznap még nem mondtam el neki, csak akkor, amikor úgy láttam, hogy nyugodt a légkör” – mondja a nyolcadikos. „Ráadásul, ha jó jegyet kapok, azonnal továbbítja apának, így megfoszt attól, hogy én dicsekedjek el neki.” – teszi hozzá. A hatodikosom ezzel szemben elégedett az új rendszerrel:

„Tök jó, mert ha rossz jegyet kapok, vagy elfelejtem megcsinálni a házit és hiányt kapok miatta, akkor azt anya rögtön látja. Így mire hazaérek, már lenyugszik, és normálisan meg tudjuk beszélni, hogy miért kaptam rossz jegyet.”

„Az e-napló miatt nem tudom titkolni a jegyeimet”

Nekem, aki szeretem kézben tartani a családi dolgokat (több-kevesebb sikerrel), nagyon kényelmes, hogy nem kell minden nap elkérni az összes gyerekem összes ellenőrzőjét, és bogarászni, hogy van-e új jegy, bejegyzés, üzenet – mindehhez semmit nem kell csinálnom, csak az email fiókomat nézni (amit amúgy is csinálok). Így akár munka, akár edzés, akár utazás közben is célba érnek a fontos üzenetek és információk az iskolából.

Andrea szerint viszont az e-naplózás olyan, mintha titokban kutatna a gyereke holmija között:

„A gyerek nem megmutatja, hanem a szülő megnézi, ez olyan mintha belekotornék a táskájába és kivenném a régimódi ellenőrzőjét. Soha nem tettem, mindig ő szól és mutatja még.”

Hogy látja a pszichológus?

Az ellenőrzőnek is van lelki súlya, hol repítő erővel bíró hajtómotorként, hol pedig mázsás súlyként cipelődik a táskában” – mondják a Digitális Család pszichológusai. „Az e naplóval pont ennek a lelki súlynak a valódi megélése veszne el. Nem a gyermek belső igénye, vágya, teherbírása szerint történik a saját élményeinek megosztása. Ennek következtében nincs módja megtapasztalni, saját tempója szerint „bevállalni” sem a pozitív, sem a negatív visszajelzést. Az e-napló által megteremtett közbeiktatott idő alatt átalakulnak az érzelmek: olykor mérséklődnek vagy elmúlnak, olykor pedig irreálissá növekednek. Kiiktatódik egy fontos pillanat szülő és gyermek, szülő és pedagógus között, csak a puszta tények (jegyek, hiányzások) maradnak, a személyes kontaktus, a bizalomteli kommunikáció helyett. Mint nagyon sok minden az életünkben ez is egy tanulási folyamat: meg kell tanulni kezelni és kommunikálni mind a sikereinket, mind a kudarcainkat. Az e-napló se nem csodaszer, se nem átok. Fontos, hogy a szülő gyermekével közösen nézzen rá – akár egy előre kitalált ritmus szerint – a jegyekre, beszéljék meg, hogy egy-egy osztályzat mit takar”– teszik hozzá szakértőink

Nektek és gyerekeiteknek milyen tapasztalatai vannak az e-naplóval kapcsolatban?

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai