„Az a munkám, hogy videojátékot játsszak egész nap”

A legtöbb gyerek számára igazi álommeló a profi e-sport, mert akkor annyit videojátékozhatnak, amennyit csak akarnak. Szülőként azt tudjuk, hogyha a gyerekünk tehetséges a fociban és sokat gyakorol, akkor lehet belőle profi focista, ám azt még nehezen képzeljük el, hogyan is működik mindez a digitális térben a videojátékokkal. Éppen ezért az „Egy lapon a gyerekkel” című dokumentumfilm-sorozat harmadik epizódja a digitális fejlődésből adódó generációs szemléletbeli különbségeket, a videojátékok és a videojátékosok világát járja körül. Mi pedig a magyar videojátékos legendával, Török „Kodiak” Balázzsal beszélgettünk a kezdetekről, a játékokról és az e-sport versenyekről.

Az „Egy lapon a gyerekkel” dokumentumfilm-sorozat részei:

1. epizód: Nálatok mik a szabályok?

2. epizód: Te ismered a digitális világ jó és sötét oldalát?

3. epizód: A te gyereked mivel játszik a digitális térben?

Honnan jön a Kodiak név?

Kodiak: A szüleim biológusok és amióta az eszemet tudom, szerettem és ismertem az állatokat. Kodiak egy sziget és az ott élő barnamedve a legnagyobb szárazföldi ragadozó. Olykor olvasok olyat, hogy a jegesmedve nagyobb, de ez igazából nem számít, a lényeg, hogy a Kodiak medve nagy és erős.

Ahhoz a generációhoz tartozol, akik a digitális fejlődéssel együtt nőttek fel, lépésről lépésre jöttek az újdonságok. Mikor kezdtél el videojátékokkal játszani?

Kodiak: A 80-as években apukám az USA-ból hozott egy Comodore 64-est, amit a tesómmal együtt előszeretettel használtunk. Autóversenyeztünk egymás ellen osztott képernyőn vagy single player játékokkal játszottunk, mint például a Defender of the Crown. Előbb-utóbb lecseréltük a gépet egy IBM-re, amit szintén tesómmal közösen használtunk, amikor az édesapám nem dolgozott rajta. Egyszer apu hazahozott egy laptopot és akkor, azt összekötöttük a PC-vel, és végre tudtunk egymás ellen vagy kooperatív módban Doomozni. A 90-es évek végére lett saját gépem, akkor már aktívan Counter-Strike-oztunk az interneten és versenyekre is készültünk öcsémmel, akivel egy csapatban voltunk.

Kodiak

Miért a Counter-Strike lett A játék számodra?

Kodiak: Ez feküdt a legjobban. A Quakeben nem voltam elég ügyes, mert nagyon skill alapú játék. Az autóversenyzős játékok sose mentek igazán jól túlságosan nagy koncentrációt igényeltek és a repetitív (ismétlődő) dolgokba beleuntam, nem motivált a játék. Viszont az első emlékem a Counter-Strike-ból, hogy agyaskodom, campelgetek (elbújok, várakozok) a doboz mögött és várom az ellenfeleket. Volt benne taktika, lehetett cselezni, váratlant húzni és mivel eléggé szórnak a fegyverek, nem kellett tökéletesen célozni, ám talán a legfontosabb mégis az volt, hogy csapatjáték. Szerettem a csapatjátékokat, mert ahhoz éreztem magamban mindig is tehetséget és kedvet, hogy egybe tartsak és irányítsak egy csapatot.

Milyen eredményeket értél el?

Kodiak: A 2000-es évek eleje óta, a kezdetektől játszom versenyszerűen Counter-Strike-ot. 2001-ben és 2002-ben a csapatommal kijutottunk Koreába a World Cyber Games-re, ami akkoriban a legnagyobb pénzdíjas videojátékos verseny volt. 2005-ben pedig a világ legjobb 8 csapata közé is sikerült bejutnunk Counter-Strike:Source-ban. A 2006-os Európa-bajnokságon negyedikek lettünk, 2018-ban egy másik játékban (PUBG-ban) lettem magyar bajnok a csapatommal. Játékos karrierem alatt összesen 26 érmet gyűjtöttem, ebből 18 aranyérem.

Mégsem e-sportoló vagy, hanem főállású streamer és a Honvéd E-sport Akadémián edzősködsz.

Kodiak: Igen, elsősorban streamelek és videókat készítek Youtube-ra. Ez nagyjából annyit tesz, hogy játszom, és ezt sokan nézik. Nem azt mondom, hogy én vagyok a legszórakoztatóbb jelenség az interneten, azt sem hogy én lennék a legügyesebb a játékokban, amikkel játszom, de nyugodt hangulatú, csapat orientált játékot lehet nálam látni. Az e-sport számomra egy újabb kihívás, de túl mélyen már nem fogok belemenni a kompetitív (versengő) részébe, mostanság inkább az oktatás érdekel. A fiataloknak még lehet annyi ideje és motiváltsága, hogy komoly babérokra törjenek, de nagyon jól kell mérlegelni, hogy mennyi időt és energiát öl bele az ember és mennyi esély van arra, hogy ez meg is fog térülni. Nekem nagy szerencsém volt, hogy nem veszett kárba a befektetett időm és elértem, vagy legalább közel kerültem a kitűzött céljaimhoz. Sokan vannak, akik szintén beletettek ennyi időt és energiát, de kevésbé voltak szerencsések.

20 évesen kezdtél el versenyezni. Hogyan hatott a videojátékozás a tanulmányaidra?

Kodiak: A BME építész szakára jártam 2000-től, de folyamatosan versenyekre jártunk, illetve készülünk azokra, így a tanulmányaim nagyon lassan haladtak. Végül 9 év után hagytam ott az egyetemet úgy, hogy nem diplomáztam le. Összességében mégsem mondanám azt, hogy ez egy negatív hozadék volt, inkább csak egy más utat választottam, mintha befejeztem volna az egyetemet. Mivel mindig is szívesebben foglalkoztam a játékkal, mint az építészettel, az építész ambícióimat pedig a játékokban is ki tudtam élni: több pályát terveztem Quake2-höz és 3-hoz. Jelenleg egy CS:GO pálya tervezésében is benne vagyok.

Bár már ezerszer megdőlt, de még mindig tartja magát az a sztereotípia, hogy a videojátékosok, magányos kamaszok. A kapcsolataidra hogyan hatott a videojátékozás?

Kodiak: Alapvetően visszahúzódó ember vagyok. A játékok tettek nyitottabbá, sokkal több embert ismertem meg a videojátékon keresztül, mint amennyire én azt hittem, hogy igényem lenne. Sokat kaptam a játékoktól mind önbizalom, mind élmények, mind kihívások terén. Nagyon sokat tanultam, főleg magamtól, autodidakta módon a játékoknak köszönhetően, és olyan tudásra is szert tettem, amit más területeken (például projekt menedzsmentnél vagy az emberi kapcsolatokban) kamatoztatni tudtam. De a játékoknak köszönhetően kezdtem el vágással foglalkozni, amivel aztán el tudtam helyezkedni addig, amíg nem a gaming világban mozogtam.

Mit szóltak a videojátékozáshoz a szüleid? 

Kodiak: A szüleim nem örültek neki, de nem tiltották. Inkább szabályozták, de azt szigorúan. A gimi alatt napi 2 óra számítógépezést engedtek a testvéremmel mindkettőnknek, hétvégén egy picivel többet. És az is fontos, hogy talán sohasem játszottam olyan játékkal, amit nem szabadott volna a korosztályi besorolás szerint.

Mit üzennél jövendő szülő önmagadnak, mire figyeljen, mit engedjen a gyereknek?

Kodiak: Szerintem a könnyen érthető és betartható keretek kialakítása a cél. Minden gyerek másmilyen, mindenkinek valami más a fontos, mindenkinek másra van szüksége. Nem tudhatom, hogy az én gyerekeim majd mit akarnak, mihez lesz érzékük, mit csinálnak majd szívesen. A játék szerintem egy jó módja a tanulásnak is és mivel a gyerekek szívesen játszanak, így gyorsabban is tanulnak meg dolgokat általa. Mindemellett a kötelező és néha kellemetlen, unalmas dolgok elvégése is fontos, szóval azt se engedném, hogy elhanyagolják.

Az „Egy lapon a gyerekkel” dokumentumfilm-sorozatban szereplő Linával és Pannival készült interjút „Lina és Panni sem úszták meg a gyerekkort digitális szabályok nélkül” címmel itt, Paul Streettel és Simonffy Péterrel készültet pedig itt, "A vlog csak ugródeszka a valódi célokhoz?"  címmel olvashatjátok.