Apa es lánya együtt harcol a zombikkal

Bogi | Olvasási idő: 6 perc

Bogi

Kor: 43 Gyerekek száma: 3
"Én már belenyugodtam abba, hogy lehetetlen a gyerekeimet úgy nevelnem, ahogyan engem neveltek. Csak abban reménykedhetek, hogy amíg kicsik, egy lépéssel előttük járok majd a technológiában. Csak idő kérdése, hogy beelőznek és ők tanítanak majd engem."

Dániel régi barátom, egy tizenegy éves kislány apukája. Aktív a gyereknevelésben, sok időt tölt egyetlen lányával, Marcsival. Közös szenvedélyük az online játék, ezen belül is a Minecraft. Arról kérdeztem Dánielt, hogy miért találja ennyire jó időtöltésnek ezt a közös játékot és mi a jó benne.

Digitális LEGO

„Marcsi mellettem ült, amikor letöltöttem a Minecraftot az iPadre. Ez még 2012-ben volt, hétéves volt akkor. Valakitől hallottam a Minecraft-ról, hogy az valamiféle digitális LEGO. Láttam róla képeket is, megfogott az egyszerű, pixeles kinézete, és úgy gondoltam, hogy jó móka lenne kipróbálni.” – számol be Dániel a kezdetekről.

Ugyanúgy, mint a LEGO, a Minecraft Pocket Edition (így hívják hordozható kütyükön), mindenféle építmények létrehozását jelenti, természetesen digitális, és nem kézzel fogható elemekből. De ennél sokkal többet is lehet csinálni: ásványokért és egyéb anyagokért beleáshatsz az építőelemekbe, amikből a talaj áll. Fel kell találnod magad, hogy túlélhesd az esetlegesen zord és ellenséges körülményeket. Eszközöket, fegyvereket kell készítened a túlélésért, a kevés meglévő anyagból.  Konfliktusok vannak és harcok, esetenként még zombik is.

Először egymás mellett, később egymással

„Amikor először letöltöttem a játékot, egyikünk sem tudott semmit róla. Csak egy iPadünk volt akkor, amin az egész család osztozott. Így egymás mellett ülve passzoltuk azt ide és oda, ahogyan egyre jobban elmélyültünk a játékban” – folytatja az apuka.

„Néhány hónap után vettünk egy újabb kiadású iPadet, és Marcsi megörökölte a régit. Ezzel egy időben a Minecraft Pocket Editionnek megjelent egy több játékosos verziója. Így leülhettünk együtt játszani (általában a hétvégén, vagy hétköznap kora este, ha a házi feladattal elkészült, de még messze volt a vacsora). A móka általában egy meghívóval indult Marcsitól, amiben az állt, hogy „Gyere be a világomba!”.  Csatlakoztam hozzá abban a Minecraft-világban, amit magának csinált, és együtt építettünk viskókat és várakat, bányásztunk gyémántot és vasat, menekültünk a hatalmas pókok és zombik elöl és megbirkóztunk azokkal a zöld szörnyetegekkel, amiket creeper-eknek hívnak.” 

Apa es lánya együtt harcol a zombikkal

Együtt a virtuális világban

Dániel és Marcsi a Minecraft virtuális világában találkozgattak, játszottak és működtek együtt, és osztották meg az egyszerre sivár és gyönyörű pixeles környezetet. Mindez addig folytatódott, amíg az egyre nehezebb iskolai feladatok és egyéb kötelezettségek nem kezdték az időt elvenni a játéktól. (Ismerős, ugye?) Lassan már minden nap volt házi feladat, elkezdődtek a gyerek zongoraórái, az úszó- és teniszedzései, és Marcsi felfedezte magának az olvasás örömét is. Most már sokkal kevesebbet játszanak egymás kis Minecraft világaiban. „Biztos vagyok benne, hogy ha időt szánnánk rá, azonnal ott tudnánk folytatni, ahol abbahagytuk.” – teszi hozzá Dániel.

A közös felfedezés öröme

Utolsó, és legizgalmasabb kérdésemre, hogy miért volt különlegesen izgalmas időtöltés a közös Minecraft-ozás, Dániel így válaszolt: „Mivel a játékot ketten együtt ismertük meg, anélkül, hogy bármelyikünknek lett volna vele tapasztalata, minden aspektusát együtt fedeztünk fel.  Ez nem az az eset volt, amikor a szülő megoszt egy olyan játékot a gyerekével, amit ő már húsz éve játszik és profi benne. Ebben a felfedezetlen digitális valóságban ugyanúgy számítanom kellett az ő segítségére, ahogyan ő számított az enyémre. Marcsi megtanított olyan trükkökre, amiket ő fedezett fel, és mindketten ugyanúgy élveztük, hogy együtt érünk el egyre magasabb szintekre.”

Apa és lánya együtt, egymással játszik a tableten, kapcsolatuk mélyül, szorosabbra fűződik – már-már giccses a kép. Nekem mégis nagyon tetszik. Jó látni, hogy egyre többen találják meg a digitális világban a közös kapcsolódási pontokat a gyerekeikkel. Ez előbb-utóbb kikerülhetetlen lesz, ha nem akarunk le- és kimaradni gyermekeink életéből..

Te szoktál együtt játszani a gyerekkel online?

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai