Új év, új kezdet, tiszta lap. Szülőként ígéreteinket nem csak önmagunk miatt és önmagunkért tesszük, hanem a gyerekekért, a családért is. Hiába egyetlen pillanat anyává és apává válni, a szülőséget újra és újra tanulni kell. Mert a gyerek nő, mások az igényei, mint tavaly vagy 3 évvel ezelőtt, ráadásul robogunk a „digitális fejlődésnek” nevezett vonaton és a minket körülvevő környezet is villámgyorsan változik.
Arra szeretném inspirálni a gyerekeimet, hogy legyenek nyitottak, kísérletezőek. Ezzel persze a saját határaimat is feszegetni fogom, azaz velük együtt fogok tanulni. Új eszközöket és programokat fogunk kipróbálni. Erre az évre a digitális rajztáblát, a zenekészítést és a gépírást tűztem ki célul. (Kinek adtam kölcsön a gépírás könyvemet? Kérlek, add vissza!)
Akár saját hobbijaim és a takarítás rovására is, de többet fogok játszani a gyerekekkel. És nem csak hagyományos társasjátékokkal, hanem az ő kedvenc videojátékaikkal is. (Igen, bevallom, kicsit irigy vagyok a férjemre, aki vacsorakor videojátékokról tud beszélgetni a gyerekeinkkel.)
Idén lazábbra veszem a „gyeplőt” és nem én fogom beosztani az idejüket, hanem megtanítom őket erre. Már elég nagyok, hogy ebben is önállóbbak legyenek, nagyobb szabadságot kapjanak, hogy önmaguk találjanak egyensúlyt a kötelességek és a hobbi, az online és az offline dolgok között. Ehhez nekem őrült sok türelemre lesz szükségem. (Elképesztően sok türelemre lesz szükségem és olyan ebédekre, amelyeket újra lehet melegíteni.)
Szigorúan betartom a családi digitális házirendet és nincsenek kivételek, sürgős munkák és időkitöltő görgetések. A gyerekeim nem tudnak különbséget tenni, hogy mit csinálok a számítógépen, csak azt látják, hogy ülök és vadul gépelek. Úgy kell szerveznem az életemet, hogy a közös időkben kevesebbet üljek a gép előtt, kevesebbet figyeljek a telefonomra.
Rengeteget olvasok, de a gyerekek csak akkor látnak könyvvel a kezemben, amikor lefekvés előtt mesélek nekik. Mert általában ebookot olvasok, telefonon és azt is lefekvés előtt, amikor ők már alszanak. Látványosabbá kell tennem az olvasásaimat!
Bármilyen fáradt vagyok, végignézem az összes videót, amit mutatni akarnak és meghallgatom az összes zenét, amit szeretnek. Akármennyire sietek, a nagyobbik fiamat megtanítom főzni, ahogy kérte és a kisebbiket sem hagyjuk ki a mókából. Bármilyen lehetetlen küldetéssé válik, hagyom, hogy velem jógázzanak, cserébe én velük fogok erősíteni. (Talán végre megtanulok tisztességes fekvőtámaszokat nyomni.)
A közös hétvégéken túl kellenek az anya-fia napok, hiszen olyan gyorsan felnőnek. Most még én vagyok a világuk közepe, de néhány év múlva már azért fogok fogadkozni, hogyan tudok velük lenni úgy, hogy ne menjek az idegeikre.