A mobil a gyerekek kezében több, mint egy telefon!

A családom kivételes tehetséggel bír a Nem Megfelelő Pillanatban való odacsörgésre: amikor a fülemen is szatyor lóg és épp rohanva akarom elérni a kilences buszt, amikor épp belépek a Fontos Tárgyalóba, moziba...vagy nem is mondom, hova.  Nem olyan régen éppen az Európai Bizottság szigorúan őrzött brüsszeli épületében akartam a biztonsági ellenőrzésen átverekedni magam, mikor otthon maradt anyámat rajtam kereste a húga.  Én sem vagyok kivétel: hívtam már fel rokont-ismerőst a szemészeti vizsgálóban, temetésen, a szupermarket pénztáránál, ha épp elfelejtette kikapcsolni a telefonját. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy odacsörgés helyett elég lett volna egy üzenet is, hiszen a legtöbb esetben semmi sem extra sürgős, nem követel azonnali választ, ám mi ahhoz a generációhoz tartozunk, akiknek a gyors kapcsolatteremtéshez az első reakciója a telefonálás.

A Vodafone Magyarország tavaly végzett egy reprezentatív kutatást, 500 szülő megkérdezésével a 6-14 éves és a 15-18 éves korosztály digitális eszközhasználatáról. A 6-14 évesek körében a YouTube (89%), a Messenger (60%) és a Viber (47%) alkalmazások voltak a legnépszerűbbek, míg a 15-18 évesek körében a YouTube (97%) és a Messenger (91%) mellett a Facebook (93%) nyert, és persze jön fel az Instagram és a WhatsApp is.  Miközben a telefonálást sok esetben chat vagy valamilyen üzenetküldő alkalmazás használata váltja, kell-e aggódnunk, hogy a gyerekeink leszoknak az élőbeszédes kommunikációról, akár telefonon, akár szemtől szembe? Aligha!

Halló, halló, szeretnék eladni Önnek valamit

Egyáltalán nem csodálkozom, hogy ennyi alternatíva született arra, hogy úgy cseveghessünk, hogy ezzel kevésbé zavarunk másokat (a megosztott irodák, zajos osztálytermek, tömött buszok világában) és a hívott fél életébe is kevésbé erőszakos módon avatkozunk bele. A telefonálás népszerűségvesztése valószínűleg a túlhasználatból is fakad: túl sokan és túl gyakran akarták kihasználni, hogy amióta mindenkinek van mobiltelefonja, éjjel-nappal elérhetőek lettünk. Tolakodó értékesítők és "közvéleménykutatók", lényegtelen és kéretlen szövegelések, amik a munkát és a pihenést is megzavarják. Ugyanakkor a csevegőcsatornák elterjedésével, a telefon "sürgősfontos" szerepe egyre jobban felértékelődik - ha valaki FELHÍV, azt mintha komolyabban vennénk, mintha csak "ránk írna".

Én nem bánom, hogy lassan gimnazistává cseperedik az a korosztály, ami szerint ciki magánügyeket ordítva megbeszélni a villamoson. (Sajnos, az idősebbek közt még mindig bőven vannak olyanok, akik az üzleti ügyeket, a szerelmi bonyodalmakat vagy az előző esti buli fejleményeit is simán megosztják a négyeshatos teljes közönségével is...) Az se rossz dolog, ha nem kell végtelen barátnői vihogásokat hallgatni este háromnegyed tizenegykor. (Cserébe előfordul, hogy a méla csönd vad üzenetváltásokat takar hajnali fél kettőkor is, és reggel hétkor hat lóval se lehet a kamaszt kivontatni az ágyból.) Van, aminek talán nem is szeretnék fültanúja lenni, vagy azt sem akarom, hogy az én üzenetemet hallja kicsi és nagy, csak mert épp egy szobában vagyunk.   

Sürgős? Telefon. Hivatalos? Email!

A legtöbb ember meglepően következetesen válogat a kommunikációs csatornák közt, a kamaszok is. Az applikációk és chat-programok általában a hosszas, némileg felszínes csevejekre valók, sűrű emojiváltással, néha egy-egy fényképpel megtoldva. Egyoldalú kommunikációra ("állapotmegosztásra") ott az Instagram és a közösségi média egyéb formái. (Személyes, intim beszélgetésekre nem alkalmasak és nem is erre való a komment rész, érdemes a kommentelést is ugyanúgy tanulni és tanítani, mint a köszönést.) A telefon vagy az SMS a "sürgős-fontos" kategória. Ebben legalább a legtöbb generáció egyetért, ám a gyerekek fogalomtárában ez nem mindig egyezik a szülőkéivel. (Anyu, küldj pénzt a kártyára, itt állok egy Túró Rudival!) Az e-mail a "hivatalos" ügyintézés terepe (iskolai dolgozat beküldése, táborjelentkezés, leckeküldés, bár utóbbira megfelel a Facebook vagy a Viber is, amin át a természetesen telefonnal lefotózott leckefüzet tartalma utazik).

Telefonon hivatalos ügyintézés egyre ritkább. Kicsit se bánom: a kilencvenes évek óta kísért a végtelenül zenélő, "akkor nyomja meg a kilences gombot..." telefonközpontok ügyetlen automatikájának rémálma, amihez képest a legtöbb hivatal vagy szolgáltató új chatbotja maga a felüdülés. És még várakozni sem kell rá.  

A nagyik ragaszkodnak leginkább a személyes ügyintézéshez

Az idősek azonban ragaszkodnak a telefonhoz, sőt, a személyes ügyintézéshez. A nyolcvan feletti édesanyám előbb ballag el a vasútállomásra a jegyért, minthogy megtanulja a MÁV telefonos vagy online alkalmazásának használatát. Persze, lassan ők is kénytelenek megtanulni az Ügyfélkaput, az online időpontfoglalást vagy akár a nagybevásárlás "összekattintgatását". Ám, hiába használja egyre több nagyi a Facebookot és a Skype-ot is, a vasárnapi ebédmeghívás nem FB-esemény. 

Bármelyik generációhoz is tartozunk, abban reménykedhetünk, hogy a privát életünkben nem fog épp az eltávolítani minket egymástól, amit eredetileg arra találtak fel, hogy összekössön bennünket akkor is, amikor fizikailag épp távol vagyunk. Nem a digitális világ szakítja szét a családokat.