A mai fiatalok olvasás helyett csak a telefonjukat bújják?

A mai fiatalok olvasás helyett csak a telefonjukat bújják?

Myreille | 2019.11.28 | Olvasási idő: 4 perc

Igyekszem elfogadni, hogy az idősebb generációknak az a dolguk, hogy bírálják a fiatalokat. Tudjuk, így volt ez a farmerrel, a beatzenével, a fiúk hosszú hajával, a lányok nadrágjával, a sok tévézéssel is. Nagyon udvariasan próbálok erre úgy gondolni, mint az ellensúlyra, ami a haladó újdonságok szédítő magasságaiból kicsit visszaránt a valóságba és segít helyes középutat találni. Ám, amikor azt vetik a mostani Z- és Alfa-generáció szemére, hogy „Könyvet vagy újságot nem is látni a kezükben, mintha fertőző lenne!” megszólítva érzem magam, és kikérem magamnak, mint „fiatal” és mint szülő is.

A sértés, ami felér egy bókkal

X-generációsként nem szoktam magam a fiatalok közé sorolni, de ha fiatalokra az jellemző, hogy könyvet és újságot nem is látni a kezükben, akkor bizony fiatal vagyok, mert a leírás illik rám. (Tehát köszönöm a sértést, bókként könyvelem!) Engem nagyon ritkán látni a villamoson, a vonaton újsággal vagy könyvvel a kezemben. Persze, ennek nem az az oka, hogy nem olvasok, hanem az, hogy minek cipeljek magammal több száz oldalas könyveket kinyomtatva – elég nehéz a táskám enélkül is -, ha ebook formájában a telefonomon is nálam lehet, és bárhol, bármikor tudom olvasni.

Bevallom, először én is ódzkodtam az elektronikus könyvektől, meg attól, hogy a telefonomon olvassak, mert attól féltem, hiányozni fog az érzés, amikor kézbe veszek egy könyvet, lapozom és érzem az illatát. Aggódásaim gyorsan a ködbe vesztek, hiányérzetem egy pillanatig nem volt és szédítő sebességgel lettem ebook rajongó, ugyanis az olvasás öröme semmit sem változott, csak minden praktikusabb lett. Állandóan nálam van egy kisebb könyvtár.

Újságot se olvasok?

Itt a pillanat, hogy bevalljam, az iskolai papírgyűjtés a legnagyobb rémálmom. Nekünk nem jár se megyei, se országos újság, magazin is nagyon kevés, nem olvasunk nyomtatott sajtót. Mi elsősorban online hírportálokat és magazinokat olvasunk. Mert kényelmes. Mert bármikor elérhető a friss és a régebbi tartalom is. Mert egy hírt könnyű több forrásból is ellenőrizni. Mert a családban mindenki akkor és úgy olvassa, ahogyan szeretné.

Milyen példát mutatunk?

Könnyű lenne azt gondolni, hogy a gyerekeink is csak annyit látnak belőlünk, mint az idegenek a metrón, hogy ülünk a képernyő előtt (legyen az monitor vagy okostelefon kijelzője) és bámulunk. De ők sokkal jobban figyelnek, érzékenyebbek a kijelzőn elkapott információkra, illetve úgy nőnek fel, hogy tudják, sokat olvasok én is és a férjem is. Beszélgetéseink során gyakran hangzanak el olyan mondatok, hogy „Olvastad ezt vagy azt a cikket?” „Átküldöm ennek a cikknek a linkjét, nagyon jó, olvasd el te is!” „Éppen most olvastam erről ebben vagy abban a könyvben…”

Azt se szeretném titkolni, hogy amennyire hiszek felnőttként könyvek e-book formájában és kényelmében, ugyanennyire ragaszkodom a nyomtatott gyerekkönyvekhez. A nappaliban alig van néhány könyv (csak a legnagyobb kedvencek), a gyerekszoba könyvespolca azonban roskadozik. Kiskorukban a gyerekeinknek minden este mesét hallgattak, iskolásként pedig rendszeresen olvasniuk „kell”, és szinte kézzelfogható, ahogy a „láncszíj” elkapja őket. Egyértelműen látszik az út: kamaszkorukra, amikor már önállóan használják a tömegközlekedési eszközöket, a nyomtatott könyveket ebookra fogják cserélni ugyanazon okok miatt, ami miatt én is letettem a könyvet, a nyomtatott újságot és a telefonomon olvasok, de addigra már „megfertőzte” őket a könyvek és az olvasás szeretete.

Ha nem ara figyelünk, hogy milyen kevés könyvet látni a fiatalok kezében, hanem arra, hogy hányan olvasnak körülöttünk, már nem is olyan reménytelen a helyzet. Hiszek abban, hogy nem a forma, hanem a tartalom határozza meg a könyvet, az újságot. Nem számít, hogy valaki – legyen az fiatal vagy idős – ebookot vagy nyomtatott könyvet olvas. Az a fontos, hogy olvas és remélhetőleg jó könyvet, remek írásokat.

 

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai