Veszélyes, ha a gyerek a neten barátkozik?

A digitális világban felnövő gyerek számára nemcsak az a természetes, hogy a barátaival online is tartja a kapcsolatot, de az is gyakori, hogy új barátságokat köt a neten. Cikkünk előző részében már felmerült, hogy a netes barátkozásnak árnyoldalai is lehetnek; a barátkozás online és offline egyensúlyáról, a családi és bizalmi vonatkozásokról most pszichológus szakértőinket kérdeztük.

Pótcselekvés és áltársaság

Amikor még a mobiltelefonok is csak a fantasztikus történetekben léteztek, a szülők egyik legfőbb aggodalmának tárgya az volt, hogy vajon merre és kikkel csavarog a gyerekük. Ma legalább ennyire érdemes aggódni akkor, ha a gyerek folyton otthon van és csak a neten lóg.

– Amikor a netezés és a kortárs kapcsolatok egyensúlya megbillen, az olyan erős tünet, amire fontos nagyon odafigyelni – tárja fel a jelenséget Lengyel Valéria pszichológus. ­– Ha a gyereknek nincsenek igazi barátai, vagy nem vesz részt valódi, élő társas kapcsolatokban, az jele lehet annak, hogy ő valamiből kimarad, amire az életkora szerint szüksége lenne. Ilyen esetben a nethasználat és a netes társaság is pótcselekvéssé lép elő, a virtuális világ már nem annyira a szórakozás eszköze, inkább a bizonytalanságból fakadó belső feszültség levezetését vagy a távolságtartást szolgálja. Lehet, hogy a gyerek például nem elégedett a külsejével, vagy olyan kellemetlenséget igyekszik így elkerülni, ami a személyes találkozások velejárója. A szülő ilyenkor is a probléma feloldásával, a panasz meghallgatásával tud segíteni. Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, hogy a látszólag barátokkal töltött időnek mekkora részét teszi ki az, hogy a gyerekek egy térben vannak, de mindenki a saját gépét nyomkodja. Ha emellett nem élnek át közös élményeket, nem nyitottak a másikra, akkor csak eszközként használják egymást, társas magányban töltik az idejüket.

Rossz hatással van rá?

Szinte mindannyian átélhettük gyerekkorunkban, hogy a szüleink rossz szemmel néztek egy-egy barátunkra, esetleg el is tiltottak (volna) tőle, ha úgy gondolták, ez a kapcsolat nincs ránk jó hatással. A netes, félig vagy teljesen ismeretlen barátok kapcsán ez a kérdés még inkább felmerülhetne, viszont szakértőink már az alapfelvetést is megkérdőjelezik.

– Nem gondolom, hogy az a megfelelő út, ha a szülő mondja meg illetve dönti el, hogy kivel barátkozzon vagy ne barátkozzon a gyerek – magyarázza Vali. – Ha a szülő ilyen szinten, pusztán a tiltás révén vonódik be a gyerek életébe, nagy ellenállásba ütközhet a gyermeke részéről, teljesen mindegy, milyen korosztályról beszélünk. Elsősorban azt fontos megérteni, hogy mit jelent az adott barátság a gyereknek, a többi már csak a szülői rátét. Nem biztos, hogy neki ártó az, amit én ártónak gondolok, hiszen én a saját tapasztalataimmal, a szülői szememmel látok rá az ő kapcsolatukra. Ennek a feloldása is bizalmi kérdés, hogy a gyerekemre merem-e bízni, kivel érzi jól magát.

– Szülőként hajlamosak vagyunk azt megmondani a gyerekünknek, hogy mit NE tegyen – fűzi hozzá másik szakértőnk, Erdei Kata –, de azt már ritkábban tesszük hozzá, hogy mit miért ne csináljon, vagy mik az egyéb választható lehetőségek. Már kicsi kortól fontos lenne jó, hiteles mintákat mutatni, hogy a gyerek megtanulja, mi választható és mi nem. Az nem kérdés például, hogy télen húzzon-e zoknit, de azt kiválaszthatja, melyik zoknit vegye fel. A teljes szülői tiltást és elutasítást veszélyeztetőnek és kockázatosnak tartom, helyette a helyzetet megértve azt kell megvizsgálni, mit lehet másként tenni.

– Teljes családoknál egyébként az apa és anya szerepe is más lehet – egészíti ki a témát Vali –, az egyiktől esetleg hitelesebben hangzik ugyanaz, mint a másiktól. A gyerek mást fogad el az anyjától, apjától, nagyszülőjétől, edzőjétől, de mindenki hat rá valamilyen szinten.

Bizalom és biztonság

A bizalom tehát nem azt jelenti, hogy a szülőnek magára kéne hagynia a gyereket a valós és a virtuális térben, a féltés és a felelősségtudat ezt általában nem is engedi. De hol vannak a határok?

– Először iskolába se egyedül küldöd a gyereket – szemlélteti Vali –, hanem elkíséred, megtanítod neki, hogy a te szemeddel lásson, „kihangosítod” neki a tudnivalókat: itt most jobbra nézünk, balra fordulunk. Ha a digitális világba is egy ilyen folyamaton keresztül vezetjük be, kevésbé fordulhatnak elő csapdahelyzetek, és a szülőnek sem lesz kényszere a kontrollra. Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, mennyire tud a szülő bízni és hinni a saját szülőségében, abban, hogy amit átadott a gyerekének, az jó.

– Nehezíti a dolgot, hogy a gyerekek, főleg a kamaszok bizonyos fokig vakmerők – mondja Kata. – Sokszor valós élethelyzetekben sem merül fel a gyerekben, hogy baja eshet, a sebezhetetlenségük illúzióját pedig még inkább felerősítheti az a távolság és személytelenség, ami a net és a személyes határok között húzódik. Úgy érezheti, baj esetén bármikor kiléphet a helyzetből, csak esetleg azt nem veszi közben észre, hogy mire kilépett, addigra már pszichésen túlterhelhették az addigi benyomások, esetleg bántották, zaklatták.

Kritikus szemlélet és beszélgetés kell

A személyesen is ismert barátok esetében nem kell túlragozni a biztonsági kérdéseket, új netes ismerősök esetében viszont nem árt, ha a szülő és a gyerek is tudja, milyen kritikus szemlélettel érdemes közelíteni. Nagyjából mindegy, hogy blogon keresztül, csetszobában, közösségi oldalon vagy online játékban ismerkedtek össze, mindig van lehetőség háttérellenőrzésre, közös ismerősök feltérképezésére, videóbeszélgetésre, hogy többet meg lehessen tudni az új barátról. Még így is maradhatnak azonban kérdések.

– A legjobb, ha nyomon követem, mi érdekli aktuálisan a gyereket – összegzi Kata. – Elmondhatom neki, hogy én mivel lennék óvatos, mire figyelnék, mondhatom azt is valamire, hogy nem támogatom. Mindenképp arról biztosítom, hogy elérhető vagyok, és arra biztatom, hogy bizonytalanság esetén kérdezzen. Nem biztos, hogy tudok rá válaszolni, vagy például el tudom magyarázni, miért változtatja folyton a profilját az a másik személy, de a lényeg, hogy akármilyen negatív vagy pozitív érzése van a gyereknek, beszéljünk róla, ne legyen elutasítás vagy tabutéma. Ez fontos preventív lépés.

Emma