Veszélyes az online világ? Így látja a pszichológus

Körbenézve három csoporttal szoktam találkozni, ha szóba kerül az online felületek és a biztonság kérdése. Az első készségszinten használja a felületeket, önmagát tanítja, és jól elboldogul benne. Mondhatni második természetévé válik, ahogyan kezeli, látja, vagy épp beállítja a dolgokat a virtuális világban.

A második fura ismerősként kezeli ezt az egészet. Tudja, hogy létezik, kapcsolódik is hozzá, mégis egyfajta távolságtartás és félelem vegyül ebbe az együttlétbe. Bizonytalanság, túlzott idegenkedés, álhírek és városi legendák keringenek nehezen kibogozható rendszerben. A harmadik csoport pedig vagy élből elutasítja mindezt, vagy károsnak, a végzet előhírnökének tartja. Meg van róla győződve, hogy a végromlás felé rohanunk, hiszen régen a dolgok jobban működtek.

Az idegenkedés persze érthető, hiszen nagyot változott a világ. És mindezt olyan gyorsan tette, hogy nem mindenki volt képes lépést tartani vele. Ha csak az elmúlt 10 évet nézzük, az okostelefonok, a videojátékok, a kommunikáció mind robbanásszerű átalakuláson ment keresztül. És velük együtt változott rengeteg minden más is. A digitális világ ott van a hálószobákban, a mindennapos beszélgetésekben, az iskolákban, és a buszon is. Online vásárolunk, keresünk társat, szervezünk programokat, kutatunk információk után.

A régi jól bevált megoldásaink mellett újakra is szükségünk van. Ennek mércéje pedig egyfelől mi magunk vagyunk, másfelől pedig a kölcsönös elfogadás és jóindulat segíthet minket. Az online felületeken is magunkat képviseljük, hasonlóan azzal, mint amikor élő találkozásra kerül sor.

Mit tehet a fiatal?

• Legyen tudatos felhasználó, a netre kirakott képek, vélemények, hozzászólások megmaradnak.
• Online is emberek vesznek körül minket, vagyis a velük való bánásmód sem mindegy.
• A biztonság és az önvédelem online is lehetséges, tanulni kell róla és odafigyelni rá.
• Fontos a barátokkal, családdal, társakkal töltött idő és a személyes kapcsolat.
• Az offline programok is fontosak, ezeknek is jelen kell lenniük az életünkben, hiszen a másik ember nem csak egy csetablak vagy profilkép.

Az elmagányosodás, a szociális kapcsolatok megritkulása, a nagy családok felbomlása mind érezhető jelenség, de túlzás mindezt a digitális eszközök számlájára írni. Minden ember alapvetően a boldogságra törekszik, a kérdés csak az, miben látja ezt, és milyen utat képzel el az eléréséhez. A minél több ismerős vagy „lájk” begyűjtése és az impulzív, botrányokat keltő figyelemfelkeltésnek 20-40 éve is meg volt a maga megfelelője. Változik a világ persze, de mi emberek döntünk nagyon sok mindenről.

Mit tehet a szülő?

• Beszélgessen a gyerekkel, fogadja el, hogy az ő világa más is lehet.
• Az élményekben osztozzon és törekedjen megérteni őket.
• Léteznek szűrő és felügyelő programok, amik nem engedik, hogy kisgyerekek nekik nem való tartalmakat találjanak meg.
• Ismerje meg a gyerek online világát is, hiszen rengeteg dolog történik vele ott.

A legfontosabb, hogy ne egy elrontott, téves útként jelenjen meg a szülő előtt az, hogy a gyereke másképpen gondolkodik. Vagy más eszközöket és más gyakorisággal használ.

Az online világ számos jó tulajdonsággal bír, előnyei vannak. Az ebbe beleszületett, ezeket készségszinten használó fiatal másképp integrálja mindezt az életébe. Fontos az is, hogy a túlzás mindenben káros, és beszűkíti az életteret. Ez alól a digitális világ sem mentes. A beszélgetések, a kíváncsiság és a kommunikáció azonban olyan jelenlétet ad, ami hidat képezhet a két generáció között. Így közel maradunk egymáshoz online és a valós világban is.