Kapcsolódó cikkek
Szülőként az a tapasztalatom, hogy nem igazán tudunk hova fordulni, ha a gyereknevelés során digitális világgal kapcsolatos probléma merül fel. A józan eszünkre hagyatkozunk, ám tapasztalat híján ez nem mindig elég. Megpróbáljuk legjobb tudásunk szerint engedni/korlátozni/tiltani az internettel kapcsolatos dolgokat – ki így, ki úgy. A digitális gyereknevelés mindenkinek mást jelent.
Előfordul viszont, hogy elakadunk, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy jól csináljuk, ha tudni szeretnénk, hogyan érdemes a kérdéshez állni – ilyenkor fontos, hogy megfelelő segítséget találjunk. Például egy internetbiztonsági oktató, Matusek M. Zsuzsanna személyében, akivel legújabb sorozatunkban különböző internettel és gyerekneveléssel kapcsolatos témákat fogunk körüljárni. Elsőként ismerkedjünk meg Zsuzsannával, aki munkájáról mesélt nekünk.
A Digitális Családon beszámoltunk korábban egy internetbiztonsági órádról, amin részt vettünk. Hogyan lettél oktató? Milyen végzettség kell ehhez?
Az alapvégzettségem szociálpedagógus, ami azért fontos, mert munkám során különböző korosztályú gyerekekkel foglalkozom, és alapvető, hogy tudjam, az adott életkorú gyerek hol tart a szociális fejlődésben: meg is kell tudnom szólítani. Ennek köszönhetően bármelyik korosztállyal jól tudok kommunikálni. Éppúgy a kicsikkel, mint a gimnazistákkal.
Mediátor is vagyok, ami a konfliktuskezelésben nagyon sokat segít, de gyermekjogi képviselői végzettségem is van, amit három évig gyakoroltam, így például az állami gondoskodásban élőkre is rálátok: hogy mi okoz nekik nehézséget, milyen érzelmi hiányosságaik vannak, amit az interneten próbálnak megoldani. Ők sokkal kiszolgáltatottabbak, mint egy normál családban élő gyermek.
Családoknak is segítesz?
Családkonzulens is vagyok, tehát pontosan látom azt is, hogy egy család hogyan tud működni. Ez nagy mértékben segíti a munkámat, hiszen tudom például azt, hogy ha egy gyerek elkezd csak a számítógépen lógni, akkor ebben az esetben száz százalék, hogy a családban valami hibádzik. Ugyanis a gyerek azért választja a gépezést, mert ő ott jól teljesít, megfelel, el van fogadva. Ha neki ezt az internetről kell „összeszednie”, akkor ott a családban valami baj van.
Az internetezés is válhat függőséggé. Ennek a megoldásában is tudsz segíteni?
Szenvedélybeteg-segítő végzettségem is van, ami azért nagyon fontos, mert ha megérzem azt, hogy egy gyerek kezd játékfüggővé válni, akkor meg tudom szólítani. El tudom magyarázni neki a saját nyelvén a problémát, de a szüleinek is el tudom mondani, hogy mit tudnak csinálni, melyik az a szakirány, ahova fordulni tudnak. Sajnos nem biztos, hogy én mindent helyben meg tudok oldani, de tanácsot mindenképp tudok adni, hogy milyen irányba induljanak el megoldani a problémát.
Mivel foglalkozol pontosan?
Jelen pillanatban nyolcadik éve dolgozom a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat égisze alatt, mint külsős oktató, azóta járom az ország iskoláit ezzel a programmal, amit persze mindig fejlesztek. Nem lehet mindig ugyanazt mondanom, amit nyolc évvel ezelőtt megtanultam.
Ugyanazt az előadást tartod mindenhol?
Vannak alap „panelek”, például a fotófeltöltés vagy a szexuális abúzus, a kapcsolattartás, az ismerkedés témája mindenhol ugyanaz. Az tény, hogy egy kicsit máshogy kell megközelíteni a fővárosban és máshogy egy kis faluban. A program változik egy kicsit, ahogy a gyerekek is változnak.
Milyen témák kerülnek elő az óráidon?
Az előadásaimon több témát említek – természetesen életkor alapján. A kicsiknél elsősorban a biztonságra törekvés a legfőbb vonal, a nagyobbaknál viszont nagyobb hangsúlyt kap a fotófeltöltés, az egymás zaklatása, a kapcsolattartás. 7-8. osztályos kortól a szexualitás.
Egyénileg is foglalkozol a gyerekekkel, vagy egy óra keretében osztályokkal?
Én szemben vagyok az osztállyal az előadásaimon. Mindig látom, amikor a gyerekek összenéznek egy-egy téma kapcsán – ebből tudom, hogy ott már van érintettség. Ha van rá módom, akkor ezeket a gyerekeket „kikapom a sorból” úgy, hogy a többi osztálytárs ezt ne tudja, és megpróbálok velük négyszemközt beszélni a szünetben, fókuszáltabban, egyénre szabottan. Ha nincs rá módom, akkor a tanárok figyelmét hívom fel arra, hogy ezt folytassák az osztályfőnöki órákon. Azt fontos tudni ugyanis, hogy én ezt csak elkezdem, a tanárok dolga lenne ennek a folytatása.
A tanároknak is tartasz oktatást?
Igen. A Safer Internet Program egy három lábon álló program: szól a gyerekeknek, a tanároknak és a szülőknek.
Ezek szerint a szülőkkel is foglalkozol.
Sajnos a szülőket érjük el a legnehezebben. Hiszen sajnos elenyésző az a szülőmennyiség, aki eljön az ilyen jellegű foglalkozásokra. Több iskolában most kitalálták, hogy év elején vagy év közben tartanak amikor egyébként is tartanak szülői értekezlet, erre fűzik rá az előadást. Vannak szülői fórumok, oda is szoktunk járni, könyvtárakban, ha tartanak foglalkozásokat, oda is nagyon szívesen elmegyünk, de nyugdíjasklubban is tartottam már előadást nagyszülőknek.
Mi a visszajelzés a szülőktől?
Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Az egyik ilyen, amelyen meg is hatódtam egyébként: fel volt írva az előadásomon két telefonszám a táblára: az egyik a Kék vonalé, a másik pedig a Safer Interneté. A Kék vonalról azt kell tudni, hogy egy ingyenesen felhívható lelki segélyszolgálat gyerekek. Volt egy kislány, aki önmaga ellen fordult, vagdosta magát, az anyuka pedig nem találta meg a megoldást, pedig próbálkozott családsegítővel, gyermekjóléti szolgálattal is. A gyerek befeszült, nem volt hajlandó együttműködni. Mígnem ezt a Kék vonalat az én tanácsomra felhívta. Az órán elhangzott, hogy bármilyen lelki problémával fel lehet hívni a Kék vonalat, bemutatkozni sem kell, anonim is lehet, tehát nem kell megmondani, hogy ki vagy. Valószínűleg ennek a kislánynak pont ez kellett, ez az anonimitás.
Az előadást követő szülői értekezletre eljött a kislány édesanyja is, majd a végén odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon-nagyon hálás, mert úgy néz ki, a segítség hatására a kislány kezd egyenesbe jönni. Este nagyon sokat beszélget velük, majdnem minden este hívja a Kék vonalat. Már nem vagdossa magát. Ezekért érdemes csinálni…
