Te tudod, mit csinál a gyereked az interneten?

| Olvasási idő: 6 perc

Amíg a gyerek a mi digitális eszközeinket használja, viszonylag könnyű ellenőrizni, hogy milyen tevékenységeket folytat az adott eszközön. (Bár a rafináltabb gyerekek törölhetik például maguk után a böngészési előzményeket ott is.) Legfőképpen személyes jelenléttel tudjuk felügyelni – ugyanakkor nem életszerű, hogy a neten töltött minden percben a gyerek mellett tudunk lenni.

Természetesen a bizalom és a szabályok betartása fontos tényező, de néha elkerülhetetlen utánanézni, hogy mit csinál a gyerek az interneten. Vukovics Péter Safer Internet oktatót és információbiztonsági mérnököt kérdeztük arról, hogy milyen lehetőségeink vannak az ellenőrzésre.

„A célunk most sem a totális kontroll, vagy hogy elszigeteljük a csemetét a világtól és az internettől, hanem a korának és érdeklődésének megfelelő tartalommal segíteni, hogy mire felnő, megismerje az interneten a különböző eszközökkel elérhető tartalmakat és szolgáltatásokat. De meg kell tanulnia felismerni a bennük rejlő veszélyeket is, és képessé kell válnia elkerülni őket. A szülőnek pedig az is a feladata, hogy valamilyen módon nyomon kövesse, jó úton jár-e a gyerek és felismerje, ha közbe kell avatkozni.”

Nem mindegy azonban, hogy tesszük mindezt. Vannak gyermekek, akik elfogadják, hogy irányítják a bontakozó személyiségüket, később azonban joggal várhatják el, hogy nekik is lehessen privát szférájuk.

Fontos tehát szem előtt tartani, hogy mi a cél. A rendelkezésre álló eszközöket és módszereket pedig ehhez a célhoz kell igazítani. Sokan esnek abba a hibába, hogy a gombhoz igazítják a kabátot. Például amikor szűrőprogramot választanak, ami széleskörűen konfigurálható, és élnek is a rendelkezésre álló összes funkció azonnali bekapcsolásával. Ezáltal újabb és újabb korlátozásokat vezetnek be csemetéjük számára, aki nagyon hamar tudni fogja, hogy lehet egyszerűen kikerülni ezeket az óvintézkedéseket. Például kölcsönkérheti a legjobb barátjának a telefonját, ahol garantáltan nincs ilyen korlátozás.

Az egyik népszerű (és rangos szakmai elismeréssel is díjazott) felügyeleti eszköz értékelésénél jól tetten érhető, hogy ami tetszik a szülőnek, az nem feltétlenül tetszik az érintettnek.

Jó esetben idejében elkezdtünk foglalkozni a gyermekkel és már tudja, hogy felelősséggel jár egy olyan eszköz használata, ami kihatással lehet a saját és mások további életére. Tudja, hogy megbízunk benne, és megengedjük neki, hogy bármihez hozzáférhet, ami a korának megfelelő. Ugyanakkor azt is tudja, hogy vannak olyan veszélyek, amelyekkel szemben bizonyos intézkedések vannak érvényben. Ilyen lehet egy víruskereső, szűrőprogram jelenléte, a neten töltött idő szabályozása.  Vagy említhetnék egy megállapodást is, amikor például iskolaidőben, alvásidőben és hétvégi ebédnél, vacsoránál nincs helye az internetezésnek. Ugyanígy elfogadhatunk a gyermekkel közösen egy olyan házirendet, amiben elfogadja, hogy szülőként tudni szeretnénk, merre járt az interneten – mondja a szakértő.

„Nagyvállalati környezetben az ember-technológa-módszer hármas megfelelő kombinációját szoktuk javasolni. Meggyőződésem, hogy nem kell feltalálni a meleg vizet, hisz ugyanezek az elemek megfelelően kiválasztva itt is alkalmazhatóak.”

A három tényezőből a legfontosabb az ember, azaz a gyermek. Egyrészt ő az, akiről ez a történet szól, másrészt neki is fontos feladata van benne. Semmit sem ér a legjobban kitalált konfiguráció és házirend (azaz technológia és módszer), ha a gyermek az első adandó alkalommal megkerüli azt. Tudnia, értenie és elfogadnia kell, hogy minden intézkedés az ő érdekét szolgálja.

Ha mindkét fél tisztában van a fentiekkel, és az általunk irányított tiltások helyét a megengedőbb megfigyelés veszi át, akkor ehhez válasszunk megfelelő módszert. A lehetőségek széles választéka áll rendelkezésünkre a legegyszerűbbtől a fizetős nagyágyúkig.

A felügyelet legegyszerűbb eszköze, ha az érintett megengedi, hogy belenézzünk az eszközébe, és nem tünteti el maga után az árulkodó nyomokat szándékosan. Nem kell különösen magyarázni milyen bizalmi viszonyt feltételez mindkét fél részéről ez a módszer.

Egy szinttel magasabb tudást követel, ha az otthoni internetet biztosító eszközünk naplóján keresztül figyeljük meg mindezt.  Nyilván ennek a módszernek az a korlátja, hogy semmit sem fogunk tudni, ha mobilneten, vagy idegen vezeték nélküli hálózatra csatlakozik a gyermek.

Az egyik ilyen célra fejlesztett alkalmazás informatívan tájékoztatja a gyermeket, hogy mik az elfogadott (jelen esetben szigorú) szabályok.

Harmadik megoldásként pedig alkalmazhatunk egy céleszközt, amiben van alkalmazások használatát és webhelyek naplózását biztosító funkció. Szülőként regisztrálni kell egy fiókot, amibe felvesszük a gyermeket, vagy gyermekeket és az eszközöket. Természetesen ez ingyenes és csak egyszer kell megtenni. Ezután össze lehet kapcsolni, hogy melyik gyermek melyik eszközt használja, valamint a „kialkudott” szabályoknak megfelelően a beállításokat is itt tudjuk megtenni.

Egy magyar nyelvű példán látszik, mennyire egyszerű ez:

Látható, hogy a példa kedvéért kikapcsoltuk a webhelyek tiltásait, így csak a látogatások figyelése funkció aktív. Ugyanígy az alkalmazások tekintetében is csak figyelést állítottuk be.

Ennek eredményeképp időre lebontva megtekinthetjük, hogy a gyermek mit látogatott meg az interneten és mennyi ideig használt egyes alkalmazásokat.

A fentiekben az ESET Parental Control for Android alkalmazás egyes funkcióit tekintettük át, mely a cikk írásának idején kapta meg a független AV-comparatives szervezettől a tanúsítványát. Fontos megjegyezni, hogy még e rangos elismerés mellett sem beszélhetünk tökéletes védelemről. Igaz, hogy a tesztek 98 százalékában tökéletesen működött a védelem, és csak három esetben történt vakriasztás, de jó észben tartani, hogy a technika nem mindenható.

Fontos, hogy beszéljünk a gyermekekkel, mert végső soron ők maguknak kell egy nap felelősen dönteniük magukról, amikor már nem foghatjuk a kezüket.

Olvass további cikkeket hasonló témában.

A szerző további írásai