Te kémkedsz a neten a gyereked után?

A digitális korszak egyik legkeményebb és legkényesebb bizalmi kérdése, hogy kutakodhatunk-e a gyerek online életében és tevékenységében. Felelős szülői magatartás és aggodalom kontra bizalmatlanság és ellenőrzési kényszer – van egyáltalán jó megoldás?

Mert megtehetjük

Amikor az újszülöttünk szobájába babamonitort telepítünk, nyilvánvalóan fel sem merül senkiben, hogy a gyerek privát szférájában szteppelünk épp vasalt bakanccsal, egyértelműen a biztonságról szól a megfigyelése. No, de meddig ilyen egyértelmű ez? Hiszen (a felelős szülői magatartás és az aggodalom nevében) nagyon könnyű megmagyarázni, hogy a babamonitor utáni életkorokban még több és még cifrább veszély leselkedik a család kicsi kincseire, szóval a biztonság kedvéért muszáj képben lenni… Millió eszköz és lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy megtudjuk, hol tartózkodik koordinátára pontosan a kölök, kikkel mit beszélgetett a neten, milyen oldalakat nézegetett, mennyit lógott már megint azon a játékon, és… úristen, az tényleg egy sör a kezében azon a fotón??? Technikailag tehát nincsenek akadályok, szülői és főleg bizalmi szempontból azonban rengeteg az aggály, mivel nagyon képlékenyek a határok az információszerzés és a kémkedés, az ésszerű ellenőrzés és az elnyomó kontroll között.

Van jogod hozzá?

A gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szerint a gyerekeknek is joguk van a magánélethez, „ez a szabály a szülőkre is érvényes, és a gyermek által írt naplóra, telefonjának üzeneteire is irányadó szabály”. Ugyanez a dokumentum ugyanakkor azt is kimondja, hogy a gyerekeknek joguk van a rossz bánásmód és erőszak elleni védelemre. Értelmezhető mindez úgy is, hogy a gyermekem védelme és a vélt vagy valós veszélyek megelőzése érdekében szülőként jogom van felügyelni, mit művel a neten. Viszont erősen kétséges, hogy bármely gyerek zokszó nélkül lenyelné ezt a magyarázatot, ha kiderülne, hogy a tudta nélkül kutakodnak utána a szülei.

De mi van, ha tényleg problémás?

Optimális helyzetben a gyerekemmel kölcsönös bizalmi kapcsolatban vagyok, megbízom benne, ő ezt tudja és nem él vissza vele. Ez a tudat is felelősségteljesebb online viselkedésre készteti. Ha nagyon tankönyvi példa vagyok, akkor a különböző feltételeket az életkorának megfelelően rendszeresen meg is változtatjuk, ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy mikortól kezd igénye lenni saját térre, privát szférára is.

„A megfigyelés túlzott kontrollhoz vezethet a szülő részéről, sérülhet a kettejük érzelmi, bizalmi kapcsolata. A túlzott kontroll veszélye, hogy általa a gyerek a kiskapuk számát növelheti, mondjuk hogy hogyan tudja a szülői kontrollt kikerülni. Ez könnyen válhat látszat-együttműködéssé a gyerek részéről. Fontos, hogy a szülő ismerje a gyermekét, tisztában legyen azzal, hogy a serdülőkor általánosságban sokkal több változással, a szülő számára a korábbi életszakaszokból ismeretlen viselkedéssel járhat együtt. Nem minden változásnál kell azonnal kétségbeesni és bizalomvesztést megélni.” – tették hozzá pszichológus szakértőink.

Ám az élet nem csupa málnahab és Disney-mese, bármikor adódhatnak problémás élethelyzetek, amikor a szülő csak aggasztó jelekbe és titkolózásba ütközik, a gyerek pedig nem hajlandó a kommunikációra. Ez már elég felhatalmazás arra, hogy nyomozni kezdjünk utána, ellenőrizzük a gépét és a telefonját? Vajon közelebb kerülünk-e hozzá vagy éppen még nagyobb lesz ettől a lélektani távolság? Lehet. Talán. Millió tényezőtől függ. Életmentő is lehet. Előfordulhat, hogy a kommunikáció pont az alapján tud új irányt venni, ami a kutakodásból kiderül. Benne van a teljes bizalomvesztés lehetősége is, bár ha ide jutott a helyzet, az a bizalom valahol már korábban is megingott. Szülő legyen a talpán, aki ezt jól tudja kezelni, mert általános érvényű helyes megoldás erre nincs.

A végére egy lábjegyzet maradt: ha a gyerek véletlenül szem előtt hagyja a titkos blogját vagy titkos levelezését, kezdj el kételkedni a véletlenekben. A statisztikák szerint a kamaszok kifejezetten szeretik titkolni, hogy mit művelnek a neten, így jó esély van rá, hogy az ott felejtett dologgal olyasvalamit akar közölni, amiről szeretne, de nem tud, vagy nem mer beszélni.

Emma