A kérdések, a kíváncsiság viszi előre a világ felfedezését, megismerését online és offline is. De honnan tudhatjuk, hogy jó döntést hoztunk és elhihetjük, amit látunk, vagy épp olvasunk? A gyerekeknél különösen fontos kérdés ez, hiszen az ő nézőpontjaik, cselekedeteik és akaratuk állandó változásban van. Pár hete mesélt nekem arról egy édesanya, hogy a kisfia hogyan találkozott mindezzel. A kisfiú az asztalnál játszott, ahová leszállt egy bogár - a gyerkőc nézegette egy ideig, majd felemelte a vizeskancsót és rácsapta. Az édesanya épp azon gondolkodott, hogyan szólítsa meg a kisfiút a történtek után, hiszen nem volt szép dolog, amit tett. De mire eljutott volna az első szavakig a kicsi a szobájába rohant a takaró alá bújt és vigasztalhatatlan sírásba kezdett. Felfogta a tette és a következmény közötti összefüggést, és azt is, hogy ezzel ő hatással volt a világra és annak egy kis részére. Ugyanilyen hatása lehet egy megjegyzésnek vagy egy kommentnek is!
A világ hat ránk és mi is hatunk a világra – mindannyian határokat, következményeket tapasztalunk meg, legyen szó közösségről, iskoláról vagy épp mindennapi helyzetekről. A kísérletező próbálkozások által bölcsebbekké válunk, hiszen a tanulság velünk marad és segít eligazodni a sokszor szövevényes helyzetekben. A digitális világ azért emelkedik ki mindebben, mert még mindig új közegnek számít és sok a bizonytalanság az ott fellelhető tartalmak és hatások miatt. Régen biztosak lehettünk abban, hogy amit egy lexikonban olvastunk az igaz, az valós tudás, most az interneten megtalálunk mindent és annak ellenkezőjét is.
Az elmúlt évszázadokban leginkább olyan információk jutottak el hozzánk, amelyek több szűrőn mentek át, mielőtt hozzánk elértek, most bárki indíthat egy blogot vagy vlogot, és ha felkapják (mert annyira vicces, megdöbbentő, vagy kattintásra ösztönző), akkor máris mindenki erről fog beszélni attól függetlenül, hogy igaz, megalapozott egy állítás vagy sem. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi oldalak algoritmusai miatt az online buborék könnyen ránk ragad és egyoldalúan láthatjuk a világot.
Iskolásként vagy a munkahelyünkön a siker egyik záloga az lesz, hogy a rendelkezésünkre álló információkat, adatokat szűrni, rendezni tudjuk. Ugyanis ez vezet el ahhoz, hogy végül releváns és hiteles tudáshoz jussunk.
Az online világ hatalmas információtömeggel, hírekkel, videókkal, véleményekkel és hozzászólásokkal bombáz minket nap, mint nap. Ráadásul sokszor keresnünk sem kell a híreket, azok találnak ránk a hírfolyamban. Ha tájékozottak, tudatosak szeretnénk maradni és a világban való eligazodást nem szívesen bízzuk idegenekre és algoritmusokra, akkor néhány egyszerű elvet követve sokat tehetünk azért, hogy tisztán lássunk:
Online illúziók: tudatosítsuk magunkban, hogy blogot, cikket bárki írhat, és egy hatalmas követőtáborral rendelkező oldal esetén a nagy számok nem a hitelesség vagy a biztos szakmai tudás megfelelői.
Források, hivatkozások: A kutatásoknak, megalapozott szakvéleményeknek nyomon következő forrásai, szakirodalma van. Minél hihetetlenebb dolgot állít valaki, annál inkább gyanakodhatunk. Ha pedig olyan beszámolót, cikket olvasunk, ahol hivatkozás és háttér nélkül dobálóznak adatokkal, eredményekkel, akkor kérdezzünk rá vagy tételezzük fel, hogy csúsztatások és féligazságokból összeollózott fércművel van dolgunk.
Valóság kontroll - ami túl jónak hangzik: Bármennyire is szeretnénk a könnyű utat és megoldásokat használni, tisztában vagyunk vele, hogy ez nem valóságos. Ugyanúgy nem sorsolnak ki autókat, vadonatúj telefonokat ingyen, ahogy mindent gyógyító csodaszerek sincsenek és életünk problémáit sem 5 egyszerű lépésből fogjuk megoldani.
Kételkedés: Talán furának hathat, hogy a kétség is szerepel a listán, azonban előfordulhatnak olyan esetek, ahol nem találunk elég információt arra vonatkozóan, hogy eldöntsük, hiteles-e a forrás. Ilyenkor jobban járunk, ha elismerjük, hogy „nem tudom eldönteni” és folytatjuk a keresést.
A hírnév, a rengeteg követő és lájk nem mérce: Hajlamosak vagyunk kiemelkedő emberekben kritika nélkül bízni, valamint sokan hiszik azt, hogy a követői bázis és a pozitív visszajelzések hitelesítik az adott embert. Sok olyan szereplője van az online világnak, aki népszerűsége mellett komoly szakmai és hasznos tudást ad át, de jól tesszük, ha nem esünk a kritikátlanság csapdájába - vagyis amikor szűrés nélkül mindent és bármit elhiszünk.
Online buborék: Ha egyfajta szemléletmódot, egymással kapcsolatban levő oldalakat, vagy egy szemlélet elkötelezett híveit kérdezzük csak, akkor könnyen abba a csapdába esünk, hogy egysíkúvá válik az információ. A sokoldalú tájékozódás, más szempontok felkutatása és a több forrásból merítés megóv ettől és biztos alapokra helyezi az online szűrőnket.
Személyes adatok, információk: Különösen óvatosnak kell lennünk, ha olyan adatokat vagy információkat kérnek tőlünk, ami visszaélésekhez vezethet. Jogunkban áll nemet mondani, további kérdéseket feltenni és adott esetben bizonyítékot kérni.
Gyakran pillanatok alatt döntünk arról, hogy egy hírt megosztunk barátainkkal, mert fontosnak és igaznak vélünk. Az élettapasztalatunkra támaszkodunk, de ha őszinték vagyunk, bevalljuk, minket is csaptak már be, ejtettek már át. A felnőttek számára is rémes következményei vannak az álhíreknek, hazugságoknak és ijesztgetéseknek, ám a gyerekek számára még inkább. A gyerekek az online világban is kiszolgáltatottabbak, mint a felnőttek. Mert nincs mögöttük az élettapasztalat és olykor túl hirtelen szakad le róluk szüleik védőhálója. Pedig az online világban se lehet egyedül a gyerek és nem maradhat egyedül a kérdéseivel és a kétségeivel. Ahogy a miért korszak elején a szülőknek arra is választ kell találni, hogy miért fehér a tej és zöld a fű, később arról is beszélni kell a gyerekkel, hogy vannak, akik poénból vagy rossz szándékból hamis híreket, információkat közölnek, másokat megtévesztenek. A gyerek pedig akkor lesz biztonságban, ha tudja, hogy kérdéseivel bármikor fordulhat szüleihez és az online világban ugyanúgy számíthat a családjára, mint az offlineban.