Szülőknek kell az online énidő, a gyereknek pedig kell a szülő figyelme!

Nagyon sok kutatás, tanulmány foglalkozott az elmúlt években a digitális világgal és az okoseszközök ránk gyakorolt hatásaival. Időnként mégis zűrzavart érezhetünk, hiszen sok kérdésre, dilemmára nincs egyértelmű és életszerű megoldás. Ráadásul szüleinkhez sem fordulhatunk tapasztalatokért, hogy ők naponta mennyit hagytak minket kütyüzni, és mikor, miért vették meg első okostelefonunkat – mert abban az időben ilyesmi még nem is létezett.

Hogyan tájékozódnak a szülők a digitális dzsungelben?

A szabályokat gyakran saját magunk hozzuk meg, tapasztalatok, tanácsok, a gyerekek igényei és saját meglátásaink alapján. Igyekszünk elkerülni a túlzásokat - a szabályok és a szabadság érzékeny rendszerével egyensúlyozunk.

Könnyen ítélünk, amikor játszótéren, vagy buszon utazáskor egy kisgyerek mellett a telefonjában elmerülő szülőt látunk. Érvek bőven vannak pro és kontra:

-    Miért nem figyel a gyerekére?

-    Miért nem beszélgetnek?

-    A beszélgetésekhez nem a busz – és a többi utas figyelő tekintete – a legjobb helyszín.

-    A szülőknek is lehet, sőt fontos a saját szociális élete!

-    A gyerekek talán többet tanulnának, értenének a beszélgetésbe merült felnőttek gesztusaiból, mimikájából, mint a néma képernyőre meredésből.

Ugyanakkor nagy a különbség az elhanyagolás és aközött, amikor a digitális világ segítségével kibővítjük az életünket.

Mire érdemes figyelni szülőként?

Egy 2019 áprilisban publikált kutatás azt vizsgálta, hogy a fentebb is leírt viselkedés milyen hatással lehet az anya-gyerek kapcsolatra valamint milyen rövid és hosszú távú hatásokkal kell számolni, ha az ilyen szülői attitűd gyakran vagy rendszeresen fennáll.

Úgy tűnik, hogy a figyelem ilyen megosztása, mondhatni elrabolja a szülőket a gyerekeiktől. Egy játszótéri, utazás közbeni vagy otthoni helyzetben a szülő sokkal kevésbé van tudatában annak, hogy a gyerek mit csinál, mond vagy, hogy mit érez, hogyan reagál kettejükre vagy az őket körbevevő világra.

Emellett sokkal kevesebb beszélgetés, szóbeli megerősítés vagy a környezettel kapcsolatos kommentár jön létre a gyerek és a szülő között, ami a kapcsolatot és a gyerek fejlődését is befolyásolja.

Csökken a nonverbális (hangsúly, testbeszéd, gesztusok) kommunikáció, de a közösen töltött idő minősége és az egymás felé érzett elégedettség is megszenvedi az ilyen helyzeteket.

A kutatás egyik legérdekesebb felfedezése azonban az, hogy a gyerekek versengeni kezdenek a figyelemért és ez problémás viselkedéshez, agresszív vagy figyelemfelkeltő (hangos, akaratos, dacos) megnyilvánulásokhoz is vezethet. Ennek hátterében a mellőzöttségből és a kapcsolat alacsony színvonalából fakadó feszültség mellett a figyelem felhívásának igénye is benne van, vagyis összetett helyzet.

Elengedhetetlen a tudatosság!

A kutatás megállapításaiból is látszik, hogy a saját szokásaink milyen komoly hatással lehetnek a gyerekekre, nem csak abban, hogy miként látják a világot, de olyan szempontból is, hogy mit veszítenek általa.

A kutatók azt tanácsolják, hogy válasszuk szét az énidő és a gyerekkel együtt töltött időt amennyire csak lehet.

Ez természetesen nem egy fontos elintéznivalóra vagy hívásra vonatkozik, de azon már érdemes elgondolkodni, hogy milyen gyakran kell „csak ránézünk” a telefonunkra. Az okoseszköz lenémítása is segíthet, hogy ne érezzük azt, hogy a FOMO jelenségnek esünk áldozatul. Mindezzel nemcsak a saját életünket tesszük harmonikusabbá, de a gyerekekre is jó hatással van, ha figyelmet és elég teret kapnak azoktól, akik a legfontosabb visszajelzői, tanítói és örömforrásai az életüknek – a szüleiktől.

Ajánlott cikk

FOMO, FOBO, JOMO stb.- Kifejezések, amit minden szülőnek ismernie kell!

Nemcsak egy új, digitális világot kell megtanulnunk, hanem egy új nyelvet is. Ha ezt nem tesszük, nem értjük meg a beszélgetéseket és a gyerekeinket sem!