Pénzért vett gyémántokat a gyerek a törpéknek

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy milyen trükkökkel csalhatják ki a gyerekektől a személyes adatokat egy-egy játék vagy videó megtekintése során, és hogyan lehet kivédeni ezeket. Most azt járjuk körül, hogyan lehet elkerülni a különböző játék-kiegészítők lehúzásait.

Sosem felejtem el, amikor a barátnőm felhívott, hogy egy mobiltelefonos játék leemelt a kártyájáról 100 eurót. Kiderült, hogy nem volt elég óvatos: hozzárendelte a Store fiókjához a bankkártyáját, és úgy állította be, hogy ne kérjen mindig jelszót. A gyerekek meg egy utazás során valami törpés appal játszottak, ahol gyanútlanul rányomtak az „1000 gyémánt vásárlása” gombra. Barátnőm sírva röhögött, hogy harmincezerért vett a törpéknek gyémántot. Azonnal jelszavasította a bankkártyához vezető utat.

Értem én, a játékfejlesztő is él valamiből, az ingyenes alapjátékra rákattant ifjúság később vesz fizetős kiegészítőt. Vagy a fizetős játéknak is van még újabb fizetős kiegészítője. Elmenteném a „szintemet” és a „jutalmaimat”? Fizetős. Vásárolhatok avatarom számára olyan tulajdonságot, amivel jobban teljesíti a pályát? Fizetős. Megváltoztatnám a szerepjáték hátterét, kinézetét? Fizetős.

Nem vagyok én ennek feltétlenül ellenzője – videós szerkesztőprogramhoz is vettem már filtert, hátteret, áttűnést, miegymást. A határ talán ott van, enélkül is élvezhető, használható-e az alkalmazás. Ha öt-tíz perc játék után kétpercenként közli, tessék a kasszához fáradni, akkor bizony a tizenkét éven aluliak számára használhatatlan – ha fizetős játékot akarok, akkor megvásárolom legális helyen, és onnantól kontrollom van felette. Lehet, léteznek már biztonságos, egy nagyobbacska gyerek által is használható online mikrotranzakciós módok szigorúan kemény felső korláttal a költést illetően, nálunk azonban ezek még általában nem működnek, a hitelkártya pedig nem játék.

Pénzért vett gyémántokat a gyerek a törpéknek

Lehet, sokan vitatkoznak majd velem, de 14 éven alul és bizonyos időskori betegségek esetén kategorikusan elutasítom az online vásárlást – pont mert túl könnyű, számos kártya limitje túl magas, és macerás ide-oda állítgatni, a biztonságos mikrotranzakciós módokat pedig meg kell tanulni, alkalomadtán meg is kell fizetni.

Mi az a mikrotranzakció? Egy ingyenes vagy már megvett játékban további pénzköltés.

Szóval, mit csináljunk a fizetős kiegészítőkkel?

  1. Nyolc-tíz éven alul szerintem felejtsük el őket. Ha fizetős játék a legvágyottabb, vegyük meg és maximum három-hathavonta vegyünk hozzá valami kiegészítőt MI felnőttek, ha még mindig érdekes és jó a játék.
  2. Beszéljük át, tulajdonképpen miért fontos pont ez a kiegészítő, és hajlandó-e esetleg anélkül is játszani a játékkal (ha ugyanis megvesszük, és utána három nap múlva megunja, akkor kidobtuk a pénzt). Határozzunk meg egyszeri vagy havi keretet, amin túl nem költünk ilyesmire csak úgy, viszont kérhet jól meghatározott dolgot születésnapra, névnapra, stb. (ezt legalább nem hagyja szét a lakásban)
  3. Tájékozódjunk, lesz-e előreláthatóan biztonságos online mikrofizetésre mód, amit tudunk szükség szerint ellenőrizni, de „zsebpénz” nagyságrendben önállóan rendelkezhet vele (12-14 év felett!)
  4. NE, könyörgöm NE adjuk neki a hitelkártyánkat oda, semmikor, soha, ne az ő felelőssége legyen a hibásan kitöltött űrlap, az engedélyezés, a limit, a tranzakció. Ha valamit hitelkártyával veszünk on- vagy offline, annak mindig legyen nyoma, és mindig mi végezzük. (Ha lenyúlja engedélyünk nélkül, ott valami súlyos családi probléma van, ami túlmutat e cikk témáján). Ne adjunk bankszámlához online belépési kódot sem. Ez nem megbízhatóság kérdése, egy bizonyos korig autót se vezethet.
  5. A közhely: beszélgessünk el arról, mi mindent lehet a játék árán venni. Strandbelépő, éttermi vacsora, sportcipő és miegymás – lemondana-e ezekről a vágyott fícsör kedvéért, kérné-e ezeket karácsonyra? Átugraná-e az „ügyességgel” is megszerezhető pluszokat némi pénzmaggal, vagy mégiscsak az előbbinél lenne büszkébb? (ilyen is van, vagy ügyes vagy egy játékban, vagy gazdag…) Emlékszik-e még arra a játékra, amiről nem bírt fél éve leszakadni, de ma már rá se néz? Van-e porosodó, megunt Playstation, WII, X-Box a sarokban, amiért úúúúgy könyörgött valaha? Megnézte-e már, van-e ingyenes, hasonló élményt kínáló játék?Nem baj, ha látja, hogy a dolgok jó része nincs ingyen – ha nem pénzt, akkor adatot, megosztást, bármi mást is kérnek, és ezeket adni néha kockázatosabb, mint páreurónyi díjat fizetni, elismerve a fejlesztő, szolgáltató munkáját. A pénzügyi nevelésnek az online pénzügyek is része – persze mi mint digitális bevándorlók magunk is naponta tanulni kényszerülünk.

Vica

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai