Függőség vagy a gyereklét része a gépezés?

A vakáció egyik legjobban megtérülő befektetése lehet, ha megveszed a gyerekednek Igaz Dóra: Nyár, nagyi net című könyvét. Nemcsak ötleteket kaphatsz azzal kapcsolatban, hogyan állítsd fel a gép elől a gyereket sértődés nélkül, hanem beleláthatsz a gyerekek gondolataiba azzal kapcsolatban, hogy mit gondolnak az internetfüggőség és a teljes tiltás kapcsán.

Amikor megbeszéltük a szerzővel, hogy miről szólna az interjú, éppen a Könyvhétre készült, így abban maradtunk, e-mailben kapja meg a kérdéseket, és amint tudja, átdobja a válaszokat. A sors fintora, hogy egyből kapott is egy kis ízelítőt abból, milyen nehéz is boldogulni számítógép nélkül.

A szerző:

Munka közben tönkrement a gépem, a 9 éves fiam tabletjét jelszó védi, a könyvtár zárva, internetcafék már nem nagyon léteznek – ilyenkor mit csinál az ember? Gyakorlatilag megáll az élet, ha nem férünk hozzá a kütyükhöz. Mondhatjuk persze, hogy pár évvel ezelőtt még nélkülük is boldogultunk…néhány évvel ezelőtt igen, de most már nem. Ostobaság lenne erről nem tudomást venni – írja Dóra.

Hogy a gyerekek hogyan élik meg, ha felmerül, hogy a nyári szünetet net és számítógép nélkül kell tölteniük? A Nyár, nagyi, net-ben szereplő kisfiú semmilyen táborba nem hajlandó menni, legszívesebben ki sem mozdulna a szobájából, hogy csak játszhasson, chatelhessen a gépen, így a szülei azt megoldást választják, hogy Bercinek az egész nyarat a nagymamánál kell töltenie. De a nagyi nem tiltja el a géptől, sőt a gépezés lesz a közös hobbijuk, úgy, hogy közben a kisfiú rengeteg igazi élményt is gyűjt.

Legújabb mesekönyved, a Nyár, nagyi, net 7 éves kortól ajánlott. A kisiskolás korosztálynál már gyakori a számítógépfüggőség, vagy inkább megelőző céllal írtad a történetet?

- Egyre kisebb korban kezdenek a gyerekek hozzánőni a géphez. De ez nem is csoda, minket utánoznak. Miért helyteleníti az apuka, ha a kisfia barkácsolás helyett azt játssza, hogy netezik? Hiszen tőle is ezt látja! Ahogy a felnőttek életében egyre nagyobb szerepet kap a gép, úgy a gyerekek is ezt tanulják, ebbe nőnek bele. Hogy jó-e? Nem tudom. A mi generációnk a saját igényei szerint alakította a számítástechnika adta lehetőségeket. A gyerekeinknek viszont már a számítástechnika adja a lehetőségeket. Ezt nekünk szülőként meg kell tanulnunk. Ebben a mi szüleink, a mi neveltetésünk nem ad mintát. És éppen ezért ilyen nehéz, ezért vált ki ilyen indulatokat, mert mi magunk sem tudjuk, mit kezdjünk vele. El kellene fogadnunk, hogy ez a mindennapjaink része. A miénk is, így a gyerekeké is. A baj csak akkor kezdődik, ha nincs helyette más, mert a függőség veszélyes. Egy felnőtt talán már tudja kezelni a helyzetet, de egy gyerek nem. Ha csak a gép teremtette világban érzi otthon magát, akkor a szülőnek be kell avatkoznia. De nem úgy, hogy tiltja. A XXI. század gyerekeiről beszélünk, ha nem engednénk őket a gép közelébe, az majdnem olyan, mintha ötven évvel ezelőtt azt vártuk volna el, hogy villany helyett gyertyafényben írják a leckéjüket.

Honnan jött az ötlet a könyvben szereplő Berci sztorijához?

- Mi persze szülőként a saját gyerekkori élményeinket akarjuk átadni a gyerekeinknek. Hiszen nekünk akkor olyan jó volt! A kisautók, a papírbabák, a kirándulások... Valóban érdemes megmutatni, de nem úgy, hogy kiszakítjuk őket a saját XXI. századi világunkból. Nekem komoly erőfeszítésbe telt, hogy elfogadjam ezt. Próbálkoztam azzal, hogy a kisiskolás fiamat nem engedtem géphez nyúlni hetekig. Legózzon csak, rajzoljon, biciklizzen... És nem működött a dolog. Persze legózott, rajzolt, biciklizett, de közben kimaradt olyan dolgokból, aminek ugyanúgy az életének a része kell, hogy legyen. Például a társasági életüket részben a neten élik, közös játékokat játszanak stb. Arról nem is beszélve, hogy én is el voltam szakítva a világból, hiszen ha ő nem gépezhet, akkor én sem neteztem. Időbe, és sok-sok gondolkodásba került, amíg sikerült kialakítani egy olyan rendet, amibe minden belefér.

Hogyan gyűjtöttél hozzá anyagot? Végeztél egy kis kutatómunkát, hogy ilyen tökéletes át tudd adni, mit érez, gondol egy számítógépfüggő kisgyerek?

- Mint mindannyian, így én is ismerek olyan gyerekeket, akiket hét lóval sem lehet a gép közeléből elvontatni. Van, akit annyira lenyűgöz a digitális világ, hogy a való élet már kevésbé tűnik érdekesnek. Olyan is van, aki a nehézségek, sikertelenségek elől menekül a virtuális valóságba. Ilyen gyerekekkel és a szüleikkel beszélgettem erről. Akár erről, akár arról van szó, a szülőnek résen kell lenni, és közbelépni. Úgy, mint a nagymama a Nyár, nagyi, net című könyvemben, aki nem tiltja el a géptől a függővé vált kisfiút, inkább segíti abban, hogy a gépezés az élete értelme helyett az élete kiegészítésévé váljon.

Milyen közös digitális tevékenységekkel, szórakozással lehet erősebbé tenni két generáció között a kapcsolatot?

- A gépezés rengeteg lehetőséget nyit meg. Rá lehet vezetni a gyerekeket arra, hogy igénytelen vagy éppen félelmetes, nem nekik való játékok helyett olyanra használják a kütyüt, ami többletet ad a mindennapokhoz. A könyvben szereplő Berci a neten keresztül tartja a kapcsolatot a barátaival a szünidő alatt, angolul tanul egy londoni ismerőstől, recepteket keresgél, ha megunta a rántott húst, sőt annak is utánanéz, hol vannak a legszuperebb vízi csúszdák. És az iskolában megtépázott önbizalmát éppen az adja vissza, hogy jobban ért a kütyükhöz, mint a felnőttek! Hogy erre rávezessük a gyereket, szülőként ott kell lennünk, megadni a lökést.

Mit gondolsz a szülő-gyerek kapcsolatokról ebben az aspektusban? Tényleg ennyire fekete-fehéren látják általában a szülők, ahogy a könyvben Berci szülei is: "csak árt a sok netezés"?

- Ha jól csináljuk, a digitális világ hozzátesz az életünkhöz. A baj csak az, hogy nehéz jól csinálni. A szülők és a gyerek egyaránt végletekbe esnek. A szülő azt látja, hogy a gyerek elmerül a virtuális világban és megretten az ott rá leselkedő veszélyektől, amik egyébként kétségkívül léteznek. De ezeket kivédhetjük, ha nem engedjük egyedül a gyereket a "mocsárba". Sok szülőhöz hasonlóan én sem ujjongtam az örömtől, amikor a kisfiam boldogan újságolta, hogy sikerült rekordot döntenie egyik-másik játékban, pedig kellene, hiszen erre büszke. Legyünk csak nyugodtan büszkék rá mi is, és üljünk le vele játszani. A gépen ugyanúgy, mint a való életben. És ahogy az életben, a gépen is vezessük a biztonságos, értékes felhasználás felé. Aztán ő fog továbbvezetni minket.

Mire tanított meg téged Berci elképzelt vakációja?

- Egy "titkos"adalék a könyv megszületéséről: megírtam a szöveget, átnézte két szerkesztő, úgy tűnt, nyomdakész, aztán kiderült, hogy maradt benne jó néhány hiba. Külön köszönet a gyerekeknek, akik megtanítottak arra, mikor, hogyan és miért klikkelünk! Mert mi, felnőttek, nem jól használjuk a szakkifejezéseket. Például a Minecraftos részek voltak helytelenül a könyvben. Addig elzárkóztam ettől a játéktól, de ma már jobban érdekel, főleg azóta, hogy a lányomnak Minecrafttal kellett települést terveznie történelemórára.

Igaz Dóra – Nyár, nagyi, net (Pagony Kiadó, 1990 Ft)