Neked hol vannak az online határaid?

Életünk fontos részét képezik a határok. Gondolhatunk itt a teljesítőképességünkre, vagy arra, ahogy futásban egyre messzebbre, egyre gyorsabban jutunk a kívánt célig. Életemben talán párszor futottam le edzőtáborban 10 kilométert, de a tudat, hogy képes vagyok rá, sokat számít. A személyes terünk is egyfajta határ, azt mutatja, hogy az emberekkel való találkozáskor mekkora távolság kellemes nekünk, és hol érezzük azt, hogy betolakodtak az intim szféránkba.

Erről először Edward Hall írt 1966-ban, egyfajta „magánbuboréknak” is hívhatjuk, és különféle szintjei vannak. 3,6 méteren túl van a nyilvános távolság, ahol bárki tartózkodhat, és nincs is nagyon hatásunk erre a szintre, hacsak nem vagyunk testőrök által kísért világsztárok. A társas zóna 1,2 és 3,6 méter közötti távolság, itt az ügyintézés, az idegenekkel való találkozások kapnak teret, de ha megszólítanak az utcán, vagy idegentől kérdezünk, akkor is ezt a távolságot tartjuk. Barátaink és jó ismerőseink a személyes térbe is beléphetnek, nem húzódunk el, kivéve talán, ha éppen összevesztünk. Ez 1,2 méter és 50 centiméter közötti távolságot jelent. A legbelső rész az intim távolság, egy 50 centiméteren belüli zóna. Ide gyermekeinket, legközelebbi hozzátartozóinkat, társunkat engedjük be szívesen, másoktól elhúzódunk, vagy feszélyezve érezzük magunkat. Ez persze egy introvertált vagy extrovertált karakterű embernél kissé eltérhet, hiszen másképp kezelik az emberi kapcsolatokat és más a személyes tér igényük is. Mindez azonban jó képet ad arról, hogy az offline világban, a fizikai keretek között milyen módon szabályozzuk magunk körül mindezt.

Az internet sokak szerint egyenlővé tett minket, hiszen többségében ugyanazon jogokkal és lehetőségekkel bírunk. Thomas Friedmann, a „The Earth is Flat” könyv szerzője két oldalról is megvizsgálja ezt az egyenlőséget. Egyfelől a tudás elérhetősége, a kommunikáció és az átláthatóság valóban fejlődött, de mindez már nem igaz egy harmadik világbéli vagy erősen cenzúrázott ország tekintetében. Európában természetes, hogy ha nem tetszik valami, billentyűzetet ragadok, és e-mailt írok. Vagy a vevőszolgálatnak, ahogy egy könyvrendeléssel kapcsolatban tettem is nemrég. A honlap szerint már rég megérkezett a könyvem, pedig az eladó két hét késéssel adta fel. De nem kaptam semmit, szóval nehogy levonja a bankkártyámról a pénzt, kényelmesen hátradőlve, hogy minden rendben!

A közösségi oldalakon szűrőként jelenik meg az általunk feltöltött tartalmak mellett az a beállítás, hogy kinek is szánjuk mindezt. Nyilvános? Akkor bárki megnézheti, elolvashatja. Lássunk egy másik beállítást: csak ismerősöknek. Itt az általunk korábban jóváhagyott emberek – az online ismerősi körünk – által érhető el az adott kép vagy szöveg. Te megszűröd azokat, akiket jóváhagysz ismerősként? Általában sajnos nem ez a jellemző, pedig nagyon fontos lenne.

Ez akkor különösen lényeges, ha úgy állítjuk be, hogy az ismerősök ismerősei is láthassák az adott képet. Bulik, fesztiválok, nagyobb események kapnak ilyen besorolást leggyakrabban. Létrehozhatunk saját csoportot is – például a családtagokét – így csak az általunk kiválasztott néhány ember fér hozzá egy személyesebb tartalomhoz, ami lehet a gyerekekről készült képek albuma, vagy egy családi rendezvény fotói is.

Adatvédelmi szempontból a közösségi oldalak különleges helyet foglalnak el. Elég egy óvatlan pillanat, és olyan értékes vagy mások számára hasznos információt tettünk közkinccsé, aminek komoly következményei lehetnek. Ennek egyik része, amikor gyerekekről készült képek kerülnek illetéktelen kezekbe. Hasonlóan kiemelt eset, amikor egy nyaralást vagy hosszabb házon kívül tartózkodást írunk ki valahová. Biztosan jó hír és remek érzés két hétre elutazni nyaralni, de a lakásunk, házunk ilyenkor gyakran őrizetlen marad.

Megéri tudatosan kezelni az online jelenlétünket, hiszen ott életünk intim vagy sebezhető pillanataiból is megosztunk tartalmakat. Az „a kisemberre úgysem figyelnek fel” elv már nem működik online, és a feltöltött tartalom is bármikor elérhető marad. Tanuljunk meg biztonságosan navigálni az online térben, a saját és szeretteink érdekében is, hiszen ugyanezt tesszük az utcán, az autóúton és egy zebrán átsétálva is. Használjuk arra a digitális világot, hogy összekössön és élményekkel gazdagítson mindenkit, aki fontos a számunkra. És erre tanítsuk meg a gyerekeinket is.

Mentés