Néhány hete olvastam egy szakértői cikket arról, milyen egyszerű visszaélni gyermekeink adataival, amit mi szülők töltünk fel a Facebookra. Túlzónak éreztem az aggodalmat, de a vezérhangya elindult, és én is ellenőriztem, mit tudhatnak meg családomról azok, akik vadidegenként a profilomat megnézik. Megkönnyebbültem, mert eddig tudatosságom érződött, de azért néhány dolgot törölnöm kellett.
Azóta nagyon foglalkoztat, hogy a szülők milyen adatokat osztanak meg a gyerekeikről, a családjukról, és amikor egy baba-mama adok-veszek oldalon, vagy valamilyen anyukás csoportban eszembe jut, rákattintok egy-egy adatlapra. Nos, azt kell mondanom, már pontosan tudom, a szakértő miről beszélt. Túl sok mindent osztunk meg a gyerekeinkről Facebookon!
Legutóbb egy kattintással tudtam meg az anyuka kedvesének teljes nevét (a becenév funkciót használva biggyesztette oda neve mellé), napra pontosan évfordulójuk dátumát (nyilvánosan közölve az adatlapon), valamint két gyermeke teljes nevét és napra pontos születési idejét. Ezen adatok birtokában már egy kicsit alaposabb embernek egyetlen telefonszámra van szüksége ahhoz – ami adás-vétel esetén nem nagy kunszt -, hogy az anyát megkeresve bennfenntesnek tűnhessen. Ha látszólag gyermekem óvodájából keresnének meg, pontos adatokkal azonosítva a lányomat, felszólítva, hogy azonnali átutalással rendezzek valamiféle tartozást, felébredhetne bennem a csalás gyanúja is, de elég százból egy embernél célt érni. Aki fizet, az bánni fogja, hogy önként kiadta adatait.
Láttam aztán borítóképnek feltöltött élettársi viszonyt igazoló anyakönyvi kivonatot is, melyen ugyan a címeket kitakarták, de például magának az okmánynak a sorszámát nem. A gyerekek nevei és születési dátumai számtalan adatlapon elérhetők idegenek számára is, ha pedig valaki kreatívan szeretne „unokázni”, azaz egy idős embert átverni, annak elég kikeresnie egy nagymamát vagy nagypapát a szülők ismerősei közül, s ha telefonszámhoz jut, már indulhat is a „buli”, amit rajta kívül senki sem fog élvezni. Ne tegyük magunkat kiszolgáltatottá!
- Csak olyanokat vegyünk fel ismerősnek, akiket valóban ismerünk, és nyilvánosan ne posztoljunk semmi érzékeny adatot.
- Címünk, telefonszámunk ne legyen elérhető az oldalról, értsd ne fotózzuk a kapuban a gyerekeket otthon, édes otthon felirattal sem.
- Egy óvodai, iskolai képen sem célravezető pontos helymegjelölést alkalmazni, és ha táborba, utazásra megy gyermekünk nélkülünk, fontoljuk meg, biztosan meg akarjuk-e ezt osztani teljes ismerősi körünkkel.
- Bizonyítványok, igazolványok teljes képét soha, semmilyen körülmények közt ne tegyük elérhetővé az oldalunkon, akárcsak orvosi leletekét sem.
Amellett, hogy saját magunk mindent megteszünk, a rokoni, baráti kör figyelmét is érdemes felhívni minderre. A nagyszülők generációja sokszor kevésbé is érti a Facebookot, nekik különösen érdemes felhívni a figyelmüket arra, miért ne készüljön az első iskolai napon az intézmény kapujában mosolygós fotó, melyet aztán borítóképként állítanak be. Nagyobb gyerekek esetében pedig a gyerekeket kell megtanítani arra, hogy adataikra nekik is vigyázniuk kell: az okostelefon és a friss profil túl nagy csábítást is jelenthet.
Hiába digitális bennszülöttek, a veszélyeket nekünk kell körüljárnunk és a nyelvükre lefordítanunk, hogy együtt mind biztonságban maradhassunk.