Mit tegyünk, ha a gyerekünk „brutális” videojátékot játszik?

Mit tegyünk, ha a gyerekünk „brutális” videojátékot játszik?

Tóth Dániel | 2018.08.03 | Olvasási idő: 4 perc
Tóth Dániel
32 éves
1 gyerek édesapja

Tény, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható videojátékok jó része bizony tocsog a vérben, és a szülők, főleg az édesanyák, rendre féltik emiatt csemetéjüket, ám a kutatók meglepő adatokkal szolgálnak a videojátékok és agresszió kapcsolatáról. Tóth Dániel, pszichológus összegzi, amit a témáról tudni érdemes. Az agresszió nem egy 21. századi vívmány, hanem egy sok ezer éves bennünk élő ösztön. Amikor még nem voltak agresszív videojátékok, a fiúk birkóztak meg kicsi a rakást játszottak. Eme látszólag értelmetlen agresszió láttán a felnőttek már akkor is csóválták a fejüket.

Van „értelme” az agressziónak?

Ha a másokat indokolatlanul bántó megnyilvánulásokra gondolunk, akkor hajlamosak vagyunk elítélni, pedig az agresszió nem feltétlenül rossz. Mert agresszió az önvédelem és a mások védelme érdekében történő fellépés is. Az állatvilágban nincs az az éhes, morcos medve, ami olyan veszélyes lenne, mint a gyermekét védő medvemama. Azt is mondhatnám, hogy nézzük máshogy, keressünk olyan klasszikus meséket, amiben nincs agresszió. A lovag megöli a sárkányt, a farkas széttépi a nagymamát és így tovább. Ugyanígy a klasszikus játékok is mind tartalmaznak valamennyi agressziót. A sakkban is le kell ütni a másik bábuit, de emiatt nem szoktak aggódni, hogy „Úristen most a gyilkolást tanulja a gyerek?!?”

Mikor probléma az agresszió?

A legfőbb gond az agresszióval, hogy nem tanítjuk meg a fiatalokat a kezelésére. Amióta világ a világ az iskolai rendszerben a „jó gyerek” mentes az agressziótól. Inkább csendes, mint vezéregyéniség, inkább engedelmes, mint önérvényesítő, vigyáz magára és a környezetére, és még csak véletlenül sem élvezi a pusztítás örömeit. A testnevelés órától eltekintve nem nagyon kap teret az agresszió, és hosszú évtizedeken át a leggyakoribb megoldás az agresszióra az elfojtása volt (lásd: pszichoszomatikus betegségek elterjedése). Ezek után nem csoda, hogy a fiatalok kapva kapnak minden olyan lehetőségen, amikor végre megélhetik eme ösztönkésztetéseiket, ráadásul biztonságos körülmények között. Az tehát, hogy a fiatalok vonzódnak az agresszív tartalmú videojátékokhoz egy szintig teljesen természetes. Ha mellette rendesen tanulnak, vannak barátaik, esznek meg alszanak normál ritmus szerint, akkor valószínűleg nincs nagy gond. Szemben a sztereotípiával, ma már nem is csak a serdülő fiúk műfaja az ölős-gyilkolós-agresszív videojáték, hiszen statisztikailag az átlag játékos inkább a 30-as felnőtt és a nők is szép számmal vannak itt jelen az ilyen játékokban.

Mit tegyünk, ha a gyerekünk „brutális” videojátékot játszik?

Értsd, hogy mit miért csinál!

Amikor egy 6-7 éves gyerek olyan videojátékkal játszik, amiben kardozni vagy lövöldözni lehet, utána azt utánozni, ismételni fogja a szabad játékában is. Ennek láttán a szülők gyakran megijednek, de fontos tudni, hogy ebben az életkorban az utánzás természetes, a gyerek tehát ekkor nem gyilkolni készül. Ugyanúgy utánozná a Bogyó és Babócát is. Ahogy az utánzásos korszak véget ér, úgy ez a hatás is. Serdülőkorban előforduló jellegzetesen agresszívnak vélt megnyilvánulások - a gép előtt ordibáló, netán billentyűzetet csapkodó fiatal - már egy nehezebben elvitatható jelenség, ugyanakkor itt is fontos kiemelni, hogy ez sem a játékról szól. A frusztráció bármilyen tevékenységgel kapcsolatban kiválthat az emberből ilyen reakciókat. Képzeljük csak el, ahogy valaki nagy elmélyültséggel olvas egy izgalmas krimit, és a könyv legizgalmasabb részénél, mondjuk pont mielőtt kiderülne, hogy ki is a gyilkos, kikapom a kezéből a könyvet és bedobom a kandallóba.  Nehéz ilyenkor nyugodtnak maradni. Vagy gondoljunk arra, amikor emberek ezrei kiabálnak, szurkolnak egy sportesemény láttán, mégse láttam még a cikkek garmadáját arról, hogy „a sport agressziót okoz”.  

Ne hagyd egyedül!

A tv-ben a hírekben látott rémtörténeteknél, valahányszor iskolai lövöldözés történik, mindig felmerül, hogy előtte az elkövető agresszív videojátékokkal játszott, azzal „gyakorolt”. Ez egy igen erős és ijesztő együttállás. Ám ha ez így lenne, millió szám rohangálnának az utcán a tömeggyilkosok. Persze, szerencsére, ez nincs így! Ha megnézzük a fordítottját, hogy hány millió játékosból követ el ilyesmit egy, akkor máris más képet kapunk. Tény, hogy

az élet értékességét a gyerekek nem a játékokból fogják megtanulni,
ám hacsak szülőként nem hagyjuk a fiatalokat teljesen magukra a videojátékokkal, akkor ez nem feltétlen gond. Kereteket kell tartani és elbeszélgetni a játékos élményekről, mert fontos, hogy a gyerekre milyen hatással van. Ha a 7 éves gyermekünknek rémálmai vannak miután a bátyja kedvenc zombis játékával játszott, akkor az nem való neki, de ha a 16 éves gyermekünk játszik a 18+os besorolású lövöldözős játékkal nem kell bepánikolni, lehet hogy csak a barátaival szórakoznak és levezetik a napi iskolai feszültséget.
Szülőként fontos követni, hogy gyermekünk milyen játékkal játszik.
Minden kereskedelmi forgalomban található játékon fel kell tüntetni, hogy az milyen besorolást kapott. Van, ahol ezt betűkkel, és van, ahol életkorral jelzik. A gyerekek lelkivilágában akkor okozhat leginkább gondot az agresszív játék, ha nem nekik való játékkal játszanak. 10 éves gyerek ne játsszon 18+os játékokkal, és óvodás gyerek se játsszon gimnazista bátyja lövöldöző játékával. A játékokkal kapcsolatos problémák, mint a videojáték függőség, és az esetleges agresszív viselkedés szintén erősödnek a játékkal töltött idő arányában. Ha egy serdülő fiatalról beszélünk napi maximum 1-2 óra játék esetén sokkal kevésbé jellemző bármiféle probléma, mint napi 3-4 óra mellett, és az is jobb képet mutat, mint mondjuk a napi 6-8 óra. Fontos, hogy segítsünk a gyerekünknek egyensúlyt találni a videojátékkal töltött időben is, hogy a neki megfelelő játékokkal játsszon és a megfelelő keretek között.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai