Mit mond a szakértő és mivel találják szembe magukat a szülők otthon?

A gyerekek felnéznek a szüleikre. Másolják őket, igyekeznek a „felnőtt dolgokat” elsajátítani vagy beépíteni a játékaikba. Felpróbálják a ruhákat, „munkába” mennek, a konyhában sütnek-főznek és nagy érdeklődéssel figyelik szüleik okostelefonjait, tabletjeit is. A felnőttek nincsenek könnyű helyzetben: egy olyan világban kell kiigazodniuk, példát mutatniuk, szabályokat hozniuk és felmérni a következményeket, ahol egymást követik az újdonságok és a való élet gyakran felülírja az elméleti tanácsokat.

A technológia kényelmesebbé teszi az életünket és összeköt minket, de ettől még szabályokra, határokra nagyon is szükség van.

Hogyan ültethetők át a gyakorlatba a szakértők digitális gyereknevelési tanácsai?

2.    Mi hasznos és mi nem? Fontos tudatosítani, hogy másképp látjuk a világot és más az érdeklődési körünk is. Ami nekem unalmas az a gyerekeknek lehet, hogy újdonság. Pár évtizeddel korábban a zene terén vívták meg a generációk a maguk harcát – hallgathatatlannak, unalmasnak vagy ricsajnak minősítették egymás zenéjét, ma a videók és videójátékok vannak a porondon. A legfontosabb, hogy szülőként érdeklődjünk ezek iránt a tartalmak iránt is, ugyanis a valóban káros, agresszív hatásokat így tudjuk legjobban kiszűrni. Mielőtt a gyerek érdeklődését kritizáljuk, nézzünk magunkba: miért jobb egy szappanopera, egy sportközvetítés, mint videojátékot játszani vagy gameplayeket nézni. És hiába menő, van hatalmas követői bázisa egy youtubernek, ha szükséges a szülői beavatkozás egy (vagy sok) beszélgetés segítségével lehetséges formálni a gyerek világképét, véleményét, ugyanis a gyerekek szűrője, érdeklődése sem hibátlan.

3.    Mennyire legyen beleszólása a szabályokba a gyereknek? Felnőttként hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy mivel több az élettapasztalatunk, komplexebben látjuk a dolgokat ezért jó döntéseket hozunk. Ez gyakran így is van, azonban elfeledkezünk a generációs különbségekről és arról az aranyszabályról, hogy ami nekünk jó, az nem biztos, hogy a gyereknek is az. Ezért jó ötlet közös digitális szabályokat hozni, ahol mindkét fél ötletekkel, nézőpontokkal bővíti a lehetőségeket. Ráadásul, ha a gyerekek is részt vesznek a szabályok megalkotásában, könnyebben elfogadják és betartják.

4.    Mikor és hol legyenek tiltva a kütyük? Ez a kérdés főleg azért nehéz, mert a szülők nagyon is hajlamosak „csak egy kicsit” ránézni a telefonjukra. Lehet, hogy munkahelyi e-mailt böngésznek, vagy valamelyik ismerősük rájuk írt, vagy csak megnéznék kivel mi történt a közösségi oldalakon. Ezt pedig látják a gyerekek és ezeket a szokásokat is eltanulják vagy más esetben képmutatónak tartják azt, aki szabályokról papol, de nem nagyon tartja be őket. 

5.    A videojátékoknak is meg van a helye és az ideje. Készségeket fejleszthetnek, jó élmény közösen játszani és még olyan szociális képességeket is segíthetnek kicsiszolni, mint a feladatmegosztás, a társaink képességeinek ismerete, az összefogás vagy egymás bátorítása. Emellett viszont az is igaz, hogy nagyon vonzóak tudnak lenni a játékok és intenzív élményekhez juthatunk általuk. Itt is nagyon fontos, hogy az offline és online tevékenységek és programok egyensúlya ne billenjen el az utóbbi felé. Ha pedig kivételes alkalomról vagy hosszú szünetről van szó tudatosítani kell, hogy ezek kivételek, különleges szabályokkal bíró alkalmak.

A kereteket és az irányokat mindig a szülők fogják kijelölni, ám semmit se érnek azok a szabályok, amelyeket elsőként a szülők rúgnak fel. Miközben a gyerekeink digitális életét formáljuk, legyünk nyitottak arra, hogy a saját digitális életünket is újragondoljuk és együtt találjunk egyensúlyt az online és offline életünkben.