Mikor kell a szülőnek beavatkozni a gyerekek veszekedésébe?

A gyerekek életében könnyen váltják egymást az „örök barátságok” és „örök haragok”: a testvérek folyton civakodnak, az osztálytársak veszekednek az iskolában és a digitális világban is. Matusek M. Zsuzsanna internetbiztonsági szakértővel beszélgettünk arról, szülőként hogyan tudjuk ezeket a helyzeteket feldolgozni és mire kell kiemelten figyelnünk.

Miért veszekednek a gyerekek?

Teljesen természetes a gyerekeknél a dominancia harcok – mondja Matusek M. Zsuzsanna. – Mint a farkaskölyköknek az alomban, a gyerekeknek is ki kell vívniuk a csoportban a helyüket. A harcok nagy érzelmi töltéssel és kitörésekkel járnak, főleg akkor, ha nem sikerül érvényesíteni az elképzeléseket. „Soha többet nem a barátom” mondja a gyerek, ám másnapra elfelejti, és ugyanúgy megy tovább minden, mint korábban. Ezekbe a „hétköznapi torzsalkodásokba” a szülőknek nem kell beavatkozni. Nem kell leülni a gyerekekkel együtt és megbeszélni az ügyet, mert nincs is ügy, gyakran a gyerekek már nem is emlékeznek arra, hogy pár nappal korábban „halálosan összevesztek”. Ennél már csak az a feleslegesebb, ha a szülők ássák is a csatabárdot egy-egy ilyen veszekedés miatt.

Ugyanis a gyerekek közötti dominanciaharcoknak nincs valódi tétje, csupán arról van szó, hogy adott pillanatban nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan a gyerek szerette volna és a veszekedés ennek levezetése. Ő ezt fel tudja dolgozni. A konfliktuskezelés, a feszültség és a kudarc feldolgozása fontos a gyerek személyiségfejlődésében. Az ilyen viták során azt is megtanulja, mire hogyan kell reagálni, hogyan kell az érdekeit érvényesíteni. Persze, ezeket a  „gyermeki csatározásokat” is érdemes a szülőnek figyelemmel kísérni, de beavatkozni addig nem szükséges, amíg mértéket vagy színteret nem váltanak.

Heves viták az üzenőfalon…

A gyerekeknek széles eszköztárat vonultatnak fel a dominanciaharcokban az érdekeik érvényesítésére: makacsul érvelnek, szócsatákat vívnak, kiabálnak. Régen is ezekkel a módszerekkel éltek a gyerekek és ma is, és a régi szülői módszer, hogy a felnőttek nem kerekítettek ennek nagyobb feneket, ma is jó út. Azonban a digitális fejlődés, az okostelefonok és az internet olyan helyzeteket is eredményez, amire a mai szülők talán nem is gondolnak, hiszen gyerekkorukban nem tapasztalták meg.

Ahogyan nő a gyerek a viták és a csaták színtere változhat – mondja a szakértő. – A nagyobb gyerekek már használnak közösségi oldalakat és amit korábban az iskolaudvaron vagy a játszótéren kiabáltak egymásnak, most üzenőfalon, nyilvánosan írják. Ez viszont veszélyforrás, mert mindaddig, amíg egy szóbeli veszekedést el lehet felejteni, a jelentősége az idő múltával elhalványul, addig a virtuális térben megmarad, bármikor újraolvasható, ezért nehezen vagy egyáltán nem felejthető sérelem. Nem érkezik el a megnyugvási fázis. Ráadásul mások is olvashatják a „rossz dolgokat”, mások is tanúi a kudarcnak. A vita nem elcsitul, hanem egyre nagyobb lavinává válik.

Többek között ezért fontos, hogy a gyerekeinknek megtanítsuk a megfelelő kommunikációt és azt is, hogy minek mi a színtere. Meg kell nekik tanítani, hogyan kell az online térben, a közösségi médiában és a Facebook üzenőfalán viselkedni. Nem mellesleg azért is, mert nem csak arról alakul ki vélemény, akiről írnak, hanem azokról is, akik írnak.

Amikor a szülőnek be kell avatkozni egy vitába!

Matusek M. Zsuzsanna felhívja a szülők figyelmét arra, hogyha a veszekedés túlmutat a gyermeki torzsalkodáson, akkor a szülő csak segítő szándékkal folyjon bele a konfliktusba és azzal a céllal, hogy a gyerekével meg tudja értetni, tettei milyen követkeménnyel járnak és nem szabad közösségi oldalakat mások megbántására használni, illetve segítse a gyerekének feldolgozni, ha megbántották.

Átminősül a veszekedés, ha bántalmazás történik, vagy állandóan bántaó üzeneteket kap a gyerek, mert akkor már zaklatásról beszélünk – mondja Matusek M. Zsuzsanna. – De becsületsértés, hitelrontás, megszégyenítés is előfordulhat, amikor „dühből” a gyerekek titkokat vagy bizalmas információkat árulnak el egymásról vagy egymás családjáról, közszemlére teszik a baráti titkot akár szóban, akár az interneten. Fontos, hogy a gyereket érzékenyítsük arra, hogy ők egy-egy ilyen helyzetben hogyan éreznék magukat és mit érez a másik.

És amíg a gyermeki torzsalkodás nem igényli a szülői közbeavatkozást, addig bántalmazás és zaklatás esetén rendkívül fontos a szülői és a szakértői segítség, hogy a gyerekek a legkisebb sérüléssel vészeljék át a történteket. A szülőknek józanul és megfontoltan kell mérlegelniük, hogyan vesznek részt egy veszekedésben. Elég, ha biztos támaszt és érzelmi bázist nyújtanak a gyereknek, vagy tettekkel is be kell avatkozniuk a konfliktusba.