Szülőként jót akarunk a gyerekeinknek és igyekszünk megóvni őket a bajtól, jelenjen meg az offline vagy online formában. Amikor tanácsot adunk vagy problémákat oldunk meg, akkor nagyon is sokat számít a tapasztalat, a világlátottság és az is, hogy a felnőttek szűrői gyakran sokkal jobban működnek, mint a tapasztalatlanabb fiataloké. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a tinik olyan készségeket fejlesztenek, amik az élet bizonyos területein nagyon is hatékonnyá és tapasztalttá teszi őket. A digitális világban ők is jól eligazodnak, ezért a legjobb az, ha mindkét fél ráhagyatkozhat a másik tudására.
A pszichológia is ismeri az úgynevezett vakfolt jelenséget. Ez az önmagunkkal kapcsolatos hiedelmeink, az érzelmi bevonódásunk vagy épp az (akár pozitív) előítéleteink okozta információtorzulást jelenti.
Érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy mennyire tartjuk igaznak azt a mondást, hogy a cél szentesíti az eszközt. A legtöbben ezt elvből elutasítjuk, hiszen végletes és gyakran agresszív cselekedetek jutnak eszünkbe, és igazunk is van, ha ezt a szemléletet követjük. Azonban mi a helyzet akkor, ha egy bajt vagy vélt/valós veszélyt szeretnénk megelőzni, elhárítani? Milyen eszközt engednénk meg magunknak, ha úgy véljük a gyerekünk veszélyben van?
Egy naplóba, egy kinn hagyott telefonba való belepillantás, vagy egy képernyőn megjelenő sms elolvasása azt a hamis biztonságérzetet adhatja, hogy jobban megóvhatjuk a fiatalokat, azonban a bizalmukkal játszunk ilyenkor.
Bárhonnan is nézzük, a jó, bizalmi kapcsolat, a kommunikáció és a kíváncsiság a legjobb védőpajzs, ugyanis ezek kellenek ahhoz, hogy figyelni tudjunk a másikra és hogy ő is bizalommal fordulhasson felénk akkor is, ha bajba került.
Jó, ha a szülő bevonódik:
- Ha kiderül, hogy tényleg baj van.
- Ha a gyerek megijedt valamitől vagy kiderül, hogy megfenyegették.
- A tartalom vagy beszélgetés olyan részeket tartalmaz, amit nem tud értelmezni a gyerek és összezavarja
- Olyan felületeket, appokat próbál ki vagy néz meg a szülő, ami népszerű a gyerekek körében, és ezt együtt is lehet
- A határok meghúzásában az online viselkedésekkel kapcsolatban, valamint az online/offline egyensúly kialakításában
Nem jó, ha a szülő bevonódik:
- Ha titkokat akar kifürkészni, még akkor sem, ha ezzel „jót” akar.
- Olyan helyre regisztrál, ami amúgy nem érdekelné, de szemmel akarja tartani a gyereket – erre jobb módszer a szűrők és a szülői felügyelettel kapcsolatos programok alkalmazása
- Ha a cél a gyerek szabadságának vagy önkifejezésének a korlátozása a normális keretek között
- Amikor olyan képekhez, posztokhoz szól hozzá, ami nyilvánvaló, hogy nem a szülőknek szól – ha mindenképpen szükséges erről beszélni, azt élőszóban tegyük
A magánélet és a privát szféra nagyon érzékeny a beavatkozásokra és a kíváncsiskodásra. A tinik számára a szülőkről való leválás azt is jelenti, hogy a kortársak fontosabbá válnak és a bizalmi pozíciót is főként a barátok kapják meg. Ettől még a kommunikáció és a bizalom addig felépített hídjai megmaradnak és nagyon is hasznosak abban, hogy továbbra is beszélgetni tudjunk és megismerhessük egymás véleményét, világát.