Meddig szórakoztató kikapcsolódás a videojáték?

Meddig szórakoztató kikapcsolódás a videojáték?

Tóth Dániel | 2018.07.13 | Olvasási idő: 4 perc

A szülők gyakran aggódnak, ha gyerekeik netezési vagy videojátékozási szokásaira gondolnak. Sok a bizonytalanság valamint a kérdőjel, ám a leggyakoribb s egyben legfontosabb kérdés mégis az, hogy hol húzódik a határ az időtlen szülői féltés és a jogos aggodalom között. Mikor mondjuk azt, hogy eddig és nem tovább? Mikor kell szakemberhez fordulni? A válaszok röviden Tóth Dániel pszichológus szakértőnktől, akinek a videojátékhoz kapcsolódó problémakörök a szakterülete.

Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy minél fiatalabb életkorról beszélünk annál képlékenyebb az idegrendszer, kiforróban a személyiség, ezért míg egy kiegyensúlyozott gimnazistának akár napi 2-3 óra is beleférhet, egy általános iskolás gyerek esetében már szigorúbban meg kell húzni a határokat, óvodás korú gyereket pedig nem is lenne szabad napi rendszerességgel magára hagyni efféle dolgokkal. Ugyanakkor nem minden az mennyiség, íme a legfontosabb problémát jelző tényezők.

Kényszeresség

A játék a felhasználók zömének szórakozás vagy unaloműző időtöltés. Egészséges keretek mellett ezzel nincs is gond. Amíg azt látjuk, hogy serdülő gyermekünk a játékot élvezi, játék közben jól érzi magát, játék után pedig a jóleső mosollyal áll fel előle, valószínűleg nincs gond. De amikor azt látjuk, hogy a szórakozás már ideges kényszerbe fordul át, hogy játék közben, de akár utána is ideges, ingerült, ha az egészséges kereteken túl sem tudja abbahagyni, az problémára utal.

Kontrollvesztés

A szórakoztató dolgokat élvezzük. Amit élvezünk, általában nem akarjuk abbahagyni. Egy jó filmbe, vagy regénybe is élmény belefeledkezni, de azért van egy egészséges mérték, hogy mennyire. Ha dolgoznunk kell, éhesek vagyunk vagy fáradtak, akkor előbb-utóbb a józanész szerint felfüggesztjük a tevékenységet. Ugyanakkor, ha a szórakozás már kényszerbe fordul, akkor a tevékenység feletti kontroll is meginog. Ha a gyermek nem tudja vagy nem is akarja betartani a szükséges kereteket, a megbeszélt 1-2 óra játék helyett rendszeresen 4-5 óra vagy még több lesz az probléma.

Hanyagolás

A nap 24 órából áll, amikor egy fiatal elkezd problémás mennyiségben játszani az gyakran valami más kárára történik. Ezért amíg azt látjuk, hogy a gyermekünk rendszeresen eszik, és eleget alszik, stabilak a tanulmányi eredményei, eljár sportolni, vannak offline barátai, netán párkapcsolata és a játék mellett ezekre időt szán valószínűleg nincs gond. A problémás felhasználói szokások egyik fő ismérve hogy a játék elkezd egyre nagyobb teret nyerni ezek kárára. A tanulmányok és az alvás idő az első helyen szokott megrövidülni, aztán ezt követi minden más. Ha ez a jelenség elindul, az legyen egy nagy felkiáltójel.

Meddig szórakoztató kikapcsolódás a videojáték?
Elvonási tünetek

Egy egészséges ember több féle helyzetben, tevékenység közben is képes jól érezni magát. Amikor ez egy dologtól, legyen az bármilyen szer vagy tevékenység függ, az már függőség. Az egészséges játékos élvezi a játékot, de megvan nélküle napokig, hetekig, akár hónapokig is, ha úgy hozza az élet. Egy problémás játékos számára, ha nem tud játszani, vagy nem annyit, mint szeretne, akkor könnyen elvonási tünetek jelentkezhetnek. Ez a levert deprimált, semmihez sincs kedve állapottól az őrjöngő fiatalig terjedhet.

Agresszió

A fiatalok nagyrésze örömét leli az agressziót tartalmazó videójátékokban, ám ez önmagában még nem feltétlenül jelent problémát (link az aggressziós cikkre!). Ha játék közben elragadja a hév a gyermeket és emiatt kiabál, az normális, ha rendszeresen összetöri a billentyűzetet, netán monitort, akkor az viszont már indulatkezelési probléma. Hasonlóképpen az élmény hatása alatt játék közben kiabál vagy csapkod az koránt sem akkora probléma mintha a játék hiányában. Ha azért ingerült kiabál, tesz kárt (vagy fenyegetőzik azzal, hogy kárt fog tenni) a környezetében, magában vagy másban mert nem játszhat, akkor az bizony probléma.

Amikor szakemberhez kell fordulni!

Enyhe esetben többnyire elég, ha szülőként jobban odafigyelünk minderre, szigorúbban tartjuk a kereteket, elbeszélgetünk a gyerekünkkel arról, hogy ez miért szükséges stb. és ettől helyre is állnak a dolgok. Problémásabb esetekben, amikor a kényszeresség, a kontrollvesztés, az elvonási tünetek és az agresszió közül több is megmutatkozik, amikor már a szülőként nem sikerül szót érteni a gyerekkel és a próbálkozások dacára sem javul, hanem inkább romlik a helyzet, akkor mielőbb érdemes szakemberhez fordulni. A videojáték-függőség már hivatalosan is betegség, ám előfordulhat, hogy a szülők nehezen találnak segítséget, mert elküldik őket, hogy „mi itt ilyennel nem foglalkozunk”, vagy ahol mégis, ott ráhúzzák az alkoholizmus, vagy szerencsejáték függőség kezelési modelljét. Pedig messze nem ugyanaz. A terápia szempontjából fontos a videojáték stigmatizálásának elkerülése, ezzel is segítve a gyerek szülő kommunikációt, illetve elengedhetetlen a videojátékok világának ismerete, mert aki nem tudja megkülönböztetni a World of warcraftot a Counter striketól, nehezen lesz hiteles a gyerek számára.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai