Lina és Panni sem úszták meg a gyerekkort digitális szabályok nélkül

Lina és Panni sem úszták meg a gyerekkort digitális szabályok nélkül

Myreille | 2019.01.15 | Olvasási idő: 6 perc
Myreille
42 éves
2 gyerek édesanyja

Lina és Panni húszévesek. Egyetemisták. Nem testvérek, barátnők. 5 éve vlogolnak együtt és az egyik legnépszerűbb életmód vlog az övék. Ahhoz a generációhoz tartoznak, akik gyerekkorukban már Youtube videókat néztek, majd kreativitásukat megélve kezdtek el saját videókat készíteni és megosztani. Ez a hobbi később munkává nőtte ki magát. Lehet, hogy te nem ismered őket, de a gyerekeid biztosan. Linával és Pannival arról beszélgettünk, hogyan nőttek fel, milyen szabályaik voltak, hogyan élték meg a digitális fejlődést.

Lina és Panni az "Egy lapon a gyerekkel" című online dokumentumfilm-sorozat első részének szereplői. Most megtudhatod azokat a részleteket, amelyek a videóból kimaradtak, ha pedig még nem láttad a filmet, kattints!

14-15 évesek voltatok, amikor elindítottátok a csatornátokat. Milyen volt az indulás?

Lina: Külföldi, főleg amerikai és angol youtuberek inspiráltak minket. Kezdetben csak kíváncsiak voltunk, ki akartuk próbálni a videózást és a vágást. Panni apukájának volt kamerája, otthon azt használhattuk, más helyszíneken pedig a kompakt fényképezőgépünkkel készítettünk felvételeket. Később az én apukám is vett egy fényképezőgépet, azt is elsősorban otthon használhattuk.

Az egyik videódban elmesélted, hogy egyszer külföldre is magaddal vihetted ezt a kamerát, szigorúan azzal a feltétellel, hogy a fotóstáskában tartod. Ám áttetted a hátizsákodba és összetörted. Szerencsére, csak kisebb kár keletkezett a gépben, meg tudtad csináltatni, de abban az évekkel ezelőtti videóban azt mondod, hogy „ezt remélem, apu nem nézi”… Azóta már tudja?

Lina: Nem, a mai napig nem tudja. De most már elmesélem neki!

Lina
Lina

A gimis osztálytársaitok tudták, hogy van egy Youtube csatornátok?

Lina: A gimnáziumi életünkre semmilyen formában nem volt hatással a videózás, mert akkor még kevesebben ismertek minket és a vloggerkedés sem volt annyira népszerű, mint most. Viszont jelenleg már 125 ezren követnek minket.

A szüleitek mit szóltak a hobbitokhoz?

Lina: Végig támogattak minket, bár nem nagyon látták, hogy hova tud ez az egész kifutni. Persze, volt néhány szabály: éjjel fél 12-kor lekapcsolt a wifi és azt mondták, hogy a vloggerkedés nem mehet a tanulás rovására. Az érettségi évében, amikor egyre ismertebbek lettünk, minden videós sajtóeseményre el akartam menni, ők viszont jó jegyeket vártak tőlem és úgy érezték, hogy több időt kellene a sulira szánnom. Abban az évben az érettségi mellett megcsináltam a két nyelvvizsgámat is és végtelenül büszkén mondtam nekik, hogy „na látjátok, rám lehet ezt bízni”.

Hogyan fér meg egymás mellett a suli és a videózás?

Lina: Átlagosan napi 4 órát foglalkozunk a vloggal. Ez tényleg átlag, mert vannak napok, amikor egyáltalán nem, és van, amikor egész nap. A hobbink az évek során munkává nőtte ki magát, amit mi szeretünk, élvezünk és az együttműködésekkel járó kötelezettségek sem megterhelőek, mert szívesen csináljuk. Azt is mondhatjuk, hogy a suli mellett a hobbink a munkánk.

Mit tanultatok a vloggerkedésből?

Panni: Az első években főleg a negatív kommentek és visszajelzések feldolgozása jelentett kihívást. A kedves kommentek feldobtak, a beszólások szíven ütöttek. Utána pedig az együttműködések megtanítottak az életre. Arra, hogyan képviseljük magunkat, hogyan hozzunk kompromisszumokat, mit jelentenek a vállalások. Komolyabb lett minden, de ez nem változtatta meg azt, hogy szeretjük csinálni.

Panni
Panni

A negatív kommentek feldolgozásában tudtak segíteni a szüleid?

Panni: Nem beszéltem a szüleimmel erről, de mégsem voltam egyedül, mert abban az időben mindent a barátaimmal beszéltem meg

Milyen előnyei vannak a digitális világnak?

Lina: Az információáramlás nagyon felgyorsult, mindennek egyszerűen utána lehet járni, rengeteg hasznos dologra lehet használni az internetet. Bár sokan azt mondják, hogy az interneten személytelenné válnak az emberi kapcsolatok, én azt tapasztalom, hogy eltűnnek a távolságok, külföldön élő barátokkal is szuperül tudjuk a kapcsolatot tartani.

Panni: Minden elérhető, mindennek utána lehet nézni. Igaz, hogy ezzel együtt semmire nem kell várni ezért némileg el is értékteleníti a dolgokat, de erősebbnek érzem a jó oldalát, hogy nincsenek lehetetlenek, nyitva áll előttem a világ.

Hátrányok?

Lina: A social media hatására rengetegen felszínes világban élnek, ahol nem tudják megkülönböztetni mi a valójában fontos és mi nem. Például az Instagramon mi vagy a képeken, vagy a leíráson keresztül a leghétköznapibb szituációkat igyekszünk megragadni, hogy a követőink lássák mennyire hasonlóak vagyunk mindannyian. Ezzel szemben sokan egy tökéletes, mesebeli életet akarnak bemutatni, ami a fiatalabbakra rendkívül rosszul hatnak.

Ha szülő lennél, milyen szabályokat hoznál? Mit és hogyan engednél a gyerekednek?

Lina: Ahogy az én szüleim, én is az iskolai teljesítmény alapján engedném a gyerekemnek, hogy a digitális eszközöket használja. Nem tiltanék semmit, hiszen vagy így, vagy úgy mindent meg lehet nézni, inkább leülnék beszélgetni vele, hogy a reklámok és egyéb tartalmak mögött mi is áll valójában, hogyan ítélje meg azokat helyesen.

Panni: Nagyon fontos, hogy megbíznék a gyerekemben és ő is tudná, hogy megbízhat bennem. Bíznék abban is, hogy korábban jól neveltem, erős alapjai vannak, ő pedig tudná, hogy elmondhatna nekem bármit. Nem vezetnék be semmilyen olyan korlátozást, ami hátrányba helyezi a kortársaihoz képest, inkább arra tanítanám meg, hogy ő maga tudja eldönteni, mikor elég már a gépezésből, a videojátékozásból vagy az internetezésből. Amikor én fiatalabb voltam, a lelkiismeretem akadályozott meg abban, hogy állandóan csak videókat nézzek. Egy idő után elszégyelltem magam és akkor nekiálltam valami hasznosat csinálni. Most nagyon szeretem, hogy a telefonomon be lehet állítani napi limitet, így meg tudom tervezni, hogy mire mennyi időt szánok, azt kevésbé szeretem, hogy a figyelmeztetéseket figyelmen kívül lehet hagyni. Egy időben nálunk is volt olyan szabály, hogy időkeretet kaptam a netezéshez. Szerintem ez működőképes. A gyerek kap egy keretet, például 1 óra számítógépezést, és ezen belül ő maga dönti el, hogy mit csinál. Neki kell eldönteni, mire használja fel az idejét, és ezzel együtt azon is elgondolkozik, mi fontos számára és mi az, ami csak az idejét vinné.

Mit üzensz jövendőbeli szülő önmagadnak?

Lina: Ne féljen haladni a korral!

Panni: Ne felejtsem el, hogy milyen voltam, milyen volt gyereknek lenni. Gyerekként számomra az volt a legnehezebb, ha indoklás nélkül kaptam egy szabályt vagy éppen tiltottak meg dolgokat. Az „én vagyok a felnőtt, én tudom jobban” nem volt elég erős érv. Úgy hiszem, hogy a logikus magyarázat, az indoklás akkor is fontos, ha talán a gyerek minden részletét nem érti meg, viszont ez a kulcs ahhoz, hogy el tudja fogadni, lássa az értelmét.

Frissítés: Az „Egy lapon a gyerekkel” dokumentumfilm-sorozat részei:

1. epizód: Nálatok mik a szabályok?

2. epizód: Te ismered a digitális világ jó és sötét oldalát?

3. epizód: A te gyereked mivel játszik a digitális térben?

A 2. epizódhoz tartozó interjút itt, a 3. epizódhoz tartozót pedig itt olvashatod.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai