Köthetjük-e életkorhoz, mikor kap saját telefont a gyerek?

A Digitális Család főszerkesztőjeként évek óta foglalkozom azzal a témával, hogy mikor és hogyan adjuk a gyerekek kezébe az első (okos)telefont, hogyan hat a gyerekekre a digitális fejlődés, és mit tehetünk mi, 21. századi szülők, akik úgy próbálják felkészíteni a gyereküket a jövő kihívásaira, hogy már a jelen is rettentően bonyolult. Nem túlzás, hogy több száz cikket olvastam el a témában, kutatásokat bújtam, szülőkkel és szakértőkkel beszélgettem. A sok input végül határozott véleménnyé (és cselekvési tervé) állt össze bennem. Tudtam, hogy mit, hogyan és miért csinálok. És akkor, közbeszólt az élet.

Minél később kapjon saját okostelefont?

Nem voltam olyan szigorú, mint néhány kommentelő. Nem gondoltam azt, hogy majd „akkor kapjon a gyerek telefont, ha 14 éves lesz” és az a felfogás is távol állt tőlem, hogy „majd vesz magának, ha megkeresi rá a pénzt”. Úgy gondoltam, hogy majd akkor kap, amikor szüksége lesz rá, és úgy hittem, ez 14-15 éves kora körül lesz.

Kis kitérő, de fontos. Amikor azt írom, hogy tanítottuk, hiszünk stb. nem a királyi többest használom, hanem arra a csapatmunkára gondolok, amire (szerintem nagy) szükség van. Mi szülők ugyanazt mondjuk, kérjük és várjuk el, és a nagyszülők sem rúgják fel a szabályainkat akár a biciklizésről, akár az internetezésről, akár a videojátékozásról van szó.

Teljesen jól működött minden. Először számítógépet kapott a fiúnk és működő szabályaink voltak a használatához. Idén ősszel viszont felsős lett és iskolát váltott. Már nem tud hazajönni gyalog, menni kell érte. Én akkor éreztem, hogy azonnal és halaszthatatlanul szüksége van egy telefonra – két nappal később már a kezében is volt -, amikor másodszor hívott fel az osztálytársa telefonjáról, hogy fontos dolgot (értsd: logisztikai dolgot) egyeztessen. 11 éves volt ekkor. (Halkan jegyezem meg, hogy én 26 éves voltam, amikor először lett saját mobilom.)

Újratervezés, újragondolás

Aggódtam. Kinyitottuk Pandóra-szelencéjét, és rá kellett jönnöm, én nem voltam felkészülve arra, hogy a gyerekemnek okostelefonja legyen.

Hamarosan kiderült, paráim jelentős része alaptalan. Az elmúlt évek beszélgetéseink hatására a gyerekem felkészültebb, tájékozottabb, mint hittem, azonban a legfontosabb szabályokat újra (és újra és újra) elmondtam, újra megbeszéltük és „kőbe véstük”. A passzív okostelefon használat, hiszen szinte egész életében okostelefonok vették körül itthon és a világban is, erős alap lett. Tökéletesen állítja be a Waze-t és tudja, milyen információt hol érhet el, pedig csak „milliószor” látta, mi hogyan csináljuk. A szabályaink és a világban látottak közötti ellentéteket vagy megkérdezi, vagy teszteli rajtam. Például mi evés közben nem telefonozunk, az éttermekben viszont lát más módit is. Egyszer megpróbálta ledönteni az „étkezőasztalnál nincs telefonozás” szabályunkat, de következetesek maradtunk.

Ajánlott cikk

3 dolog, amit a mobilozásról feltétlenül mondj el a gyerekednek

Látszólag nincs annál egyszerűbb, mint szörfölni a világhálón és véleményt mondani, ám a gyerekek sokszor nincsenek tisztában a veszélyekkel. A szülők pedig azzal, hogy milyen leleményesek a gyerekek.

Azt is megbeszéltük – na jó, ragaszkodtam hozzá -, hogy amíg el nem éri a regisztrációs korhatárokat, addig nem lehet jelen a közösségi médiában. Tudom, hogyha akarna, ki tudna játszani, de bízom benne. És erősen remélem, hogyha úgy alakul inkább érvvel amellett, amit szeretne, mint átver. 

Talán itt lehetne az a pillanat, amikor hátra dőlök (dőlünk), mert jó úton járunk, alalkunak a dolgok, csiszolódunk mi is, ő is. Csakhogy két fiúnk van. Most arról meséltem, hogy a nagyobbik megkapta az első, saját okostelefonját. Viszont a kisebbik, aki az Alfa-generáció tagja, mindenben utánozza és követi négy évvel idősebb bátyját. Éppen a bátyja miatt (és a felgyorsult digitális fejlődés miatt) sokkal korábban találkozott a számítógéppel, az okostelefonnal és az internettel. Próbálom vele is tartani azt az elvet, hogy akkor kap saját telefont, amikor szüksége lesz rá. De arról fogalmam sincs, mikor jön el ez a pillanat. Talán már jövőre? Nem elképzelhetetlen, de óriási szülői kihívás – már a gondolattól remeg a térdem -, hogy a 8-9 éves gyerek kezébe saját okostelefont adjunk…