Kinek a véleménye számít, a szülőé vagy az osztálytársé?

Kinek a véleménye számít, a szülőé vagy az osztálytársé?

Myreille | 2018.11.20 | Olvasási idő: 3 perc
Myreille
42 éves
2 gyerek édesanyja

Szülőként olykor egészen tehetetlenül és értetlenül állunk, hiszen ezerszer elmondtunk valamit a gyerekünknek és azt hittük, hogy megértette, megfogadta, ám kiderül, hogy olyan könnyedén söpörte félre, mint szélvihar a tollpihét. És amikor már önmagunkat marcangolnánk szerteszét, hogy talán mégse magyaráztunk elég érthetően és az egész a mi hibánk, akkor jön a mellbevágó valóság: a gyerekünk nem ránk hallgatott, hanem kortársára.

A kortársak véleménye nagyon fontos a gyerekeknek – magyarázza Matusek M. Zsuzsanna internetbiztonsági szakértő. – A kortársi ráhatás eleinte csak kis mértékben van jelen, például általános iskola alsó tagozatában még leginkább csak szeretne a gyerek olyat, ami a másik gyereknek van, legyen az játék vagy telefon. A későbbiekben ez kiélesedik és egyenesen ciki, ha nem tudja felvenni a versenyt a kortársaival (legyenek azok osztálytársak vagy barátok.) Ha nem tud a társaival együtt haladni – legyen szó divatos cuccról, legújabb filmről vagy akár egy youtuber poénjáról -, úgy érzi, kirekesztődik.

Szülői szemmel ezek olykor lényegtelen dolgok, hiszen pár év, sőt pár hét múlva már lesz másik felkapott youtuber új poénnal, a divat is változik és a filmet meg lehet nézni később is. Ám amikor a szülők nem veszik komolyan a gyereket és a számára fontos dolgokat, akkor éppen azt a figyelmet és megértést nem kapja meg, amit remélt. Eltávolodik és úgy érzi, hogy a szülei nem értik meg. Így viszont a szülők intései, tanácsai is súlyukat vesztik.

Kinek a véleménye számít, a szülőé vagy az osztálytársé?
Kamaszkorban a kortársi hatás a legerősebb hatás – mondja Matusek M. Zsuzsanna. – és ezzel a szülőknek nem dacolni kell. Nem az fogja „helyes irányba” terelni a gyereket, ha azt hallja otthon, hogy a videojáték vagy az Instagram értelmetlen időpocsékolás. Egyrészt mi alapján formál véleményt a szülő olyan dolgokról, amit nem ismer, másrészt a kamasz lázad az olyan korlátok ellen, amit nem érez magáénak, és jobban hisz a kortársainak, mint a felnőtteknek. Bennfentes akar lenni, ami csak úgy lehetséges, ha tud kapcsolódni a témákhoz, képben van, miről beszélnek és mit csinálnak a többiek. Ráadásul a gyerekek hamar kiközösítik maguk közül, aki szerintük gyengébb vagy lúzer és ezt egyetlen kamasz sem akarja megkockáztatni.

A szülők mindig is féltették a kamaszokat attól, hogy „rossz” társaságba keverednek és ott rossz dolgok történnek majd velük. A 21. században az internet hatására még kevésbé tudják a szülők figyelemmel kísérni, hogy mit csinálnak a gyerekeik és kik vannak rájuk nagy hatással.

Tipikus példa, hogy az anyuka ezerszer elmondja a lányának, hogy milyen képet nem osztunk meg magunkról sem a közösségi médiában, sem egymásnak küldve. Ugyanakkor a kortársai (vagy a kortársainak hitt internetes ismerősök) arra biztatják, hogy minél bátrabb képeket csináljon és osszon meg. Ilyenkor satuba kerül a gyerek. Szeretne megfelelni a kortársainak, nem akar lúzer lenni, ám ha sikerült megőrizni a bizalmi viszony, akkor a szülői intelmek is visszaköszönnek, és ez adhat védelmi hálót a gyereknek. Hogy a kétségeivel, a gondjaival tud kihez fordulni. Nem kell rettegnie a büntetéstől vagy a veszekedések miatt – mondja a szakértő. - A szülő is bízhat abban, hogy a kamaszkori nehézségek átvészelhetőek. Nem tudjuk és nem is szabad elzárni a gyereket sem a kortársaitól, sem a kor lehetőségeitől, azonban a határok között és a szabályok megtanításával, biztonságra törekedve kell engedni, hogy megtapasztaljon dolgokat.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai