Ki védi meg a gyereket a Youtube rémségeitől?

Vica | Olvasási idő: 7 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Minden percben legalább új négyszáz Youtube-videó kerül fel a világhálóra, és van, amelyik már az első hónapban milliós nézettséget ér el. Ennyi tartalmat lehetetlen emberi erővel felügyelni – védekeznek a Google szakemberei, amikor kiderül, még a védett-szűrt, gyerekeknek szánt Youtube Kids „részlegre” is egyre több oda nem való tartalom kerül.

A 444.hu is átvette a New York Times cikkét, ami számos példát hozott fel arra, amikor a jól ismert, kedves rajzfilmfigurák hirtelen „furcsán” kezdenek viselkedni. A frászt hozva ezzel a gyanútlan négyévesre, és feldühítve a szülőt, aki úgy gondolta, legalább a YouTube Kids előtt egy ideig otthagyhatja a gyereket. A látványosan nem odavalót persze még egy közepesen művelt mesterséges intelligencia is képes kiválogatni. Kevésbé képes azonban megkülönböztetni a valódi gyerekműsort a gyerekműsornak álcázott rémségektől. Amikor a jól ismert figurák használatával mutat valaki erőszakos vagy másként elfogadhatatlan tartalmakat, és még rájuk is aggasztja a „fejlesztő” meg „oktató” címkét.

Animált online játékok

Az animált online játékok világa sem jobb. Nemrég saját szeműleg láttam, amikor az ártatlan „farmos”, „kiscicás”, „rendőrautós” játékok közé bekerült például a „hobó” nevű játék, ahol bizony azzal lehetett pontokat szerezni, ha a karakterünk leköpött, megütött más karaktereket a játékban. Meg hát egyéb gusztustalan dolgokat is művelt. Felnőtt családtagjaim egy része először felnőttként reagált, és elnevette magát. (Hiszen tinikorukban a legtöbben jót röhögtek a South Parkon is.) De abban ők is egyetértettek, hogy bizonyos életkor alatt talán nem kéne ezzel játszani.

A „nemodavaló” filmek vagy játékok legnagyobb kockázata, ha a gyerekünk szorongani kezd a látottak után. Megijed, nem hajlandó a hirtelen félelmetessé váló rajzfilmkarakterre ránézni, már eredeti alakjában sem. Ha mindezzel ráadásul egyedül is marad a világító képernyő előtt (nincs a környéken felnőtt, akihez odaszaladhat, hogy nézd, mi van ezzel a Peppa malaccal…), akkor bizony baj van.

Védeni a gyerekeinket

Egyelőre könnyebb a gyerekünket a virtuális világ ilyen kilengéseitől megvédeni, mint hogy a való életben lásson valami ijesztőt. Arra ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy ez csak egy film, amit egy ostoba vagy pénzéhes felnőtt tett oda. Mindösszesen az kell hozzá, hogy a lehető legkevésbé használjuk digitális bébiőrnek a tabletet, laptopot bizonyos életkor alatt. Akkor sem, ha elvileg szűrőprogramok és korlátok gondoskodnak arról, ne kerüljön elé félelmetes, erőszakos vagy nem is mondom miféle tartalom.

Ki védi meg a gyereket a Youtube rémségeitől?

Más kérdés, hogy én a „hivatalos” rajzfilmek, PEGI3 korlátos játékok egy részét is taszítónak találom – egyfolytában visít, kiabál, verekszik, robbant, ijesztget. Néha vén trottynak aposztrofálom magam, amikor visszasírom a Kockásfülű nyulat vagy Lolka és Bolkát, ahol senki életére nem törnek, nincsenek galaktikus-gigantikus csaták. Jó néhány „hivatalos” gyerekfilm is inkább animált B-kategóriás akciófilmnek tűnik, taszító képi világgal és ijesztő hangokkal. Pedig hol vannak azok a zagyva, esetenként kifejezetten erőszakos vagy traumatizáló „troll” tartalmaktól! Én bizony ezeket is elzárom, maradi vén banyaként.

Gyerekeknél (főleg hat-tíz év alattiak) akár tiltásért is kiabálnék, pedig esküszöm, nem szoktam. Pontosan azért, mert bár nem vagyok se kutató, se tudós, azt még én is tudom, hogy amikor tartalmat értékelünk, talán a legnehezebben „matematizálható” rész az irónia, a sajátos művészi kifejezés- és látásmód. Nem tudom megmagyarázni eléggé pontosan, miért nem ártalmasak a Monty Python általam oly kedvelt jelenetei. Bizonyos életkor után a South Park-epizódok.

Vagy miért nem kiabálnék cenzor után Pasolini vagy Bergman-filmek esetében. Nem tettem fel ugyan a Youtube-ra, de én magam is készítettem már házi használatra politikai paródiát gyerekversikére és mondókára. Akkor úgy éreztem, nagyon „ütős” áthallás van a szövegben. Mondjuk eszembe se jutott ezeket a Felnőtt Szórakozásokat gyerekkel nézetni.

Youtube kids – szigorúbb ellenőrzés

A Youtube a cikk írása óta egyébként már lépett: az Indexen is megjelenő közlemény szerint egészen döbbenetes mennyiségű anyagot irtottak ki a rendszerből, miután mind a közönség, mind a nagy cégek hirdetésekért felelős szakértői zajosan követelték a szigorúbb intézkedéseket:

  • 270 felhasználói fiókot zártak be
  • 150 000 videót töröltek
  • 625 000 videó alatt kapcsolták ki a kommentelési lehetőséget
  • 50 000 családbarátnak beállított csatornáról, összesen 2 millió videóról vették le a reklámokat

A jövőben a Youtube ígérete szerint szigorúbban szűrik a problémás tartalmakat, és hirdetési bevételhez se lehet így jutni (agyő, robotok által létrehozott robot-tartalmak, amiket leginkább robotok „néztek” és kommenteltek, hogy valódi emberek pénzhez juthassanak), különleges figyelmet szentelve a gyerekeknek szánt tartalomra. Növelik a témával foglalkozó szakértők számát is, illetve a videókat bejelentő megbízható partnerek számát is megduplázzák.

Milyen felnőttek vagyunk?

Ami számomra ijesztő, és nem a gyerekeknek: mit árulnak el ezek a troll-animációk rólunk, felnőttekről? Miféle belső világot közvetítenek, ha lehántjuk róluk az egyszerű kattintás-és bevételvadászatot, ami nyilvánvalóan az elsődleges cél? Mibe nőnek bele a gyerekeink akkor, ha már meg se próbáljuk őket megvédeni szűrőprogrammal, moderátorral, vassal, vérrel, vencsellővel*?

“Ne aggódj, a neten senki se veszi észre, hogy kutya vagy”

– nyugtatta az ősrégi karikatúrán az ebet a nethez már értő haverja. Tényleg nem vesszük észre, de nem is a kutyák okozzák a problémát. Hanem a pénzéhes vagy furcsa hajlamú emberek, illetve a bizonyos típusú humorra vagy visszaélésre egyelőre érzéketlen, elszabadult algoritmusok találkozása.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai