Kell-e félnünk az online függőségektől?

A szülők online világgal kapcsolatos félelmeiből felállított képzeletbeli lista első három helyezettje között egészen biztosan ott van az online függőségek rémképe, hogy túl sok időt tölt a gyerek a közösségi médiában vagy túl sokat videojátékozik. De mit is jelent valójában az online függőség? Mikor kell erre gyanakodnunk, mikor kell valóban aggódnunk, és vajon hogyan segíthetünk megelőzni?

- Bár az online függőségek valóban léteznek, sőt, a játékfüggőséget a WHO már a mentális betegségek listájára is felvette, nagyon sok esetben nincs szó valódi függőségről – mondja Dr. Demetrovics Zsolt addiktológus, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora. - Önmagában az, hogy a gyerek, vagy akár egy felnőtt ember sok időt tölt a számítógép előtt, még nem minden esetben jelent problémát. Ráadásul a fokozott online jelenlét nem biztos, hogy tisztán függőségi tünet, hanem lehet, hogy más problémára utal. Előfordulhat például, hogy a szorongását, vagy a napi feszültséget próbálja oldani a számítógépezéssel, vagy éppen rosszul állnak a dolgai az élet különböző területein, és pihenésként egy kicsit szeretne kilépni a való világból a virtuálisba – magyarázza a szakértő.

Hol a függőség határa?

De akkor vajon mitől valódi függőség a függőség? Hol a határ? Az addiktológus szakértő szerint elsősorban az illető megszokott életvitelében beálló változásokat kell figyelni.

Dr. Demetrovics Zsolt arra is felhívja a figyelmet, hogy nem csak azt kell nézni, mit csinál a gyerek a számítógép előtt, vagy hány órát tölt el a gép társaságában, hanem azt is, mit nem csinál.

Ilyenkor is érdemes először a háttérben rejlő okokat feltérképezni, vagyis minél többet beszélgetni a gyerekkel arról, hogy érte-e valamilyen trauma, például szerelmi csalódás vagy baráti veszekedés, esetleg iskolai vagy online zaklatás, jól érzi-e magát az életében. Persze az a jó, ha ezekre a beszélgetésekre nem csak akkor kerül sor, ha a szülő problémát gyanít, hanem a bizalom légköre, a kommunikáció folyamatosan jelen van a családban. Így még a zárkózott kamaszok is könnyebben nyílnak meg. Az is nagyon fontos, hogy a szülő valamilyen módon részt vegyen a gyerek online életében, ne zárja ki magát abból. Így tudja ugyanis figyelemmel kísérni, mit is csinál a gyerek a világhálón, és így tud segíteni a veszélyek kivédésében is.

Szülők ismeretlen terepen 

Dr. Demetrovics Zsolt szerint a mai szülők nincsenek könnyű helyzetben: egy olyan „pályán” kell a gyerekeiket terelgetni, és velük együtt megteremteni az egyensúlyt, amelyik az ő gyerekkorukban még nem volt jelen. - Ha harminc éve egy gyerek nem csinálta meg a házi feladatot, mert kint focizott a barátaival, a szülők nem aggódtak, hogy foci-függő lesz a gyerekük. Ha ma nem csinálja meg a házi feladatát, mert játszik a telefonján, egészen más reakciókat, aggodalmakat válthat ki a szülőből – mondja a szakértő, és máris megnyugtat: ha ez nem válik rendszeressé, akkor valószínűleg csak arról van szó, hogy a gyerek egyszerűen elszórakozta az időt, ugyanúgy, ahogy a játszótéren tette volna.

Szabályokra nagy szükség van!

Az online világ, az okostelefon, a számítógép ma már – akár szeretjük, akár nem – része az életünknek. Átalakította a kommunikációt, a munka világát, a tanulást, és bár valóban vannak veszélyei, összességében sok jót is hozott az életünkbe. Vagyis nem kitiltani kell, hanem integrálni az életünk rendszerébe. Dr. Demetrovics Zsolt szerint bizonyos tekintetben hasonló a helyzet ahhoz, ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt a televíziót befogadtuk a mindennapokba.

Minden családnak magának kell kialakítani azokat a szabályokat, amelyek az online jelenlétre, a játékra, a közösségi médiában való részvételre vonatkoznak. Ugyanúgy, ahogyan a családok többségében megvannak a szabályok a filmnézésre, arra, hogy a gyerek meddig maradhat ki este, vagy arra, mennyi időt lehet a játszótéren tölteni, ha otthon még feladatok várják.

Az online jelenléthez és a videojátékozáshoz is szabályokat kell kialakítani – jegyzi meg az addiktológus, aki hozzáteszi: szülői feladat a gyerekeket szabályokhoz szoktatni, és ezáltal elősegíteni az önszabályozás kialakulását. Így tanulják meg ugyanis később önmagukat is szabályozni, és szükség esetén elhalasztani, korlátok közé szorítani az örömet okozó tevékenységeket a kötelességek kedvéért.

Mutassunk lehetőségeket!

Nagyon fontos az is, hogy a gyerek lássa, milyen más lehetőségei vannak még a szabad ideje eltöltésére, a szórakozásra, illetve a napi feszültség oldására. Aki múzeumba, koncertre, színházba, moziba jár, sportol, találkozik a barátaival, vannak építő kapcsolatai, azt kevésbé tudja beszippantani az online világ. Ugyanez igaz a feszültségoldásra is: aki tudja, hogy ha stressz éri, elmehet futni, sétálni, megnézhet egy jó filmet, elolvashat egy jó könyvet, zenét hallgathat, panaszkodhat a családjának vagy a barátainak, és van, aki ilyenkor meghallgatja, az kevésbé lesz hajlamos az online térbe menekülni a való világban tapasztalt problémák elől.