A cikksorozat további részei
Havas Dóra 2006 óta vezeti Lila Fügét, ami blogként indult és az elmúlt évek során olyan online és offline gasztromagazinná növekedett, amely Youtube-csatornával rendelkezik és jelen van a közösségi médiában Facebookon és Instagramon is. Ám bármennyire is mozog otthonosan az online világban, két kisfiú édesanyjaként – Artúr most 11 éves, Leó pedig 8 -, nap mint nap szembesül azokkal a nehézségekkel, amellyel a legtöbb 21. századi szülő: Mikor kaphatnak okostelefont a gyerekek? Hogyan találhatunk egyensúlyt az online és az offline világ között? Milyen szabályokat, kereteket alakítsunk ki a gyerekeknek a kütyüzéshez? Havas Dórával arról beszélgettünk, náluk milyen szabályok működnek jól, és ő, akit a munkája az internethez köt, mit gondol a mai, digitális világról.
Mennyi időt töltesz gép előtt és ebből mennyit látnak a gyerekeid?
Havas Dóra: Gép előtt általában az irodánkban dolgozom, így ott ritkán, ám gyakorlatilag születésük óta azt látják, hogy összenőttem a telefonommal. Az irodán kívül ugyanis ez a munkaeszközöm.
A gyerekeidnek van telefonja?
Havas Dóra: 10 évesen kapott telefont Artúr, és Leó is csak akkor fog.
Miért éppen 10 évesen?
Havas Dóra: Szerintem ilyenkorra már lehetetlen tovább húzni a kérdést, már olyan erős a nyomás kortársaktól – már mindenki másnak van már telefonja és ő is szeretne-, hogy a megfelelő keretek között már meg lehet neki engedni a telefonozást. Nem merném kijelenteni, hogy elég érettek hozzá, de ezt tűnik a belépő kornak. Persze, óriási ütközési felület és feszültségforrás a mindennapokban, hogy mennyit lehet kütyüzni. Ráadásul nekem kifejezetten nehéz úgy prédikálni erről, hogy az én kezemben állandóan ott a telefon. Artúr az osztályában utolsóként kapott telefont tavaly, és azt tapasztalom, hogy az ő generációja is teljesen össze van nőve a telefonal. Mi, szülők háboroghatunk, tiltakozhatunk ezellen, ám szerintem az egyetlen járható út, ha megpróbáljuk keretek közé szorítani a gyerekek telefonozását.
Fotó: Havas Dóra
Milyen módszerekkel tartod kordában a telefonozást?
Havas Dóra: Lefoglaljuk magunkat! Offline programokat csinálunk. A nagy fiamnak heti 3 kézilabda edzése van, hétvégén pedig meccsek, a kicsi pedig heti kétszer jár szertornára. Artúr a suliban 3 óra előtt nem kapja vissza a telefonját, amelyen szülői felügyelet program is fut.
Otthon, hétvégén milyen szabályok vannak?
Havas Dóra: Úgy alakult, hogy a gyerekeim nem gépeznek, vagy nagyon keveset – inkább a telefonon lógnának, de azt igyekszünk korlátok közé szorítani. A nagy hétközben napi fél órát, hétvégéken egy órát játszhat. Amíg a nagy telefonozik, a kicsi rövid, kézműves vagy offline játékokat bemutató Youtube videókat néz, ám ezt is erősen kontrollálom, hogy ne kezdjen el mindenfélét keresgélni, ne nézzen olyan tartalmakat, amelyek sem a korának, sem az érettségének nem megfelelőek. Hétvégén sokat kirándulunk – olyan részen lakunk, ahol csak ki kell sétálni az utca végére és már lehet is kirándulni -, nagymamázunk, családi programokat szervezünk. Mivel hétközben én is rengeteg időt töltök a képernyő előtt, törekszem arra, hogy a hétvége kütyümentes legyen. Ha dolgoznom kell, akkor max. mesét, filmet néznek, de szerencsére eljátszanak analóg játékokkal is, mint a társasjáték vagy a Lego. Úgy szervezem, hogy a tévézés se legyen több, mint egy óra, és utána indulunk valahova.
Mennyire vagy képben, hogy mivel játszik a nagyobbik fiad?
Havas Dóra: Teljesen! A szülői felügyeleti program miatt semmit se tud letölteni az engedélyezésünk nélkül, de ezenfelül meg is beszéljük, hogy mivel játszhat. Az osztálytársaival szokott még chatelni az osztály Viber-csoportjában, de annak tagja az osztályfőnök is, így biztonságos. Persze, próbál néha trükközni, de ezek még könnyen kiderülnek, és így legalább tudunk a témáról úgy beszélni, hogy ő is aktívan részt vegyen a beszélgetésben és ne hegyibeszéd legyen.
Hány éves voltál, amikor neked saját mobiltelefonod lett?
Havas Dóra: Húsz és rendkívül cikinek tartottam, mert úgy gondoltam, hogy az csak a nagyképű, felvágós embereknek van, és én nem vagyok olyan. És ez fúj!
Ha ennyire utáltad, miért lett mobilod? Munkához kellett?
Havas Dóra: Kaptam. Az akkori barátom egy multinál dolgozott, és azt gondolta, hogy ez egy menő ajándék, én meg kiakadtam, hogy szerintem meg nem.
Havas Dóra/Fotó: Havas Dóra
Felnőtt voltál, mint olyan sokan, amikor mobilunk lett, ráadásul a régi mobilokkal csak telefonálni lehetett és SMS-t küldeni. Mivel nincs mintánk, nem tudjuk hogyan kell a gyerekeinket bevezetni a digitális világba, ezért sokat aggódunk, hogy a gyerekek túl korán kapják meg a telefont, és ez vajon hogyan fog rájuk hatni.
Havas Dóra: A gyerekeknek a digitális világ nem nehézség, végtelen természetességgel használják a digitális eszközöket, az internetet és a számítógépet. A szülőknek viszont tényleg probléma, hiszen óvni akarjuk őket egy olyan dologtól, amiről azt gondoljuk, hogy árthat nekik. Viszont azt érzem, hogy hajlamosak vagyunk nagyobb rosszként tekinteni az okostelefonokra, mint amilyenek valójában. Azt gondolom, hogy a megfelelő keretek közé szorítva a digitális világ semmivel sem okoz nagyobb problémákat, mint amikor gyerekként Commodore 64-eztem ráadásul nem is fél vagy egy órát ültem a képernyő előtt, hanem pont hetet meg nyolcat. De ilyen volt a tévézés is.
És az online tartalmak?
Havas Dóra: Az, hogy milyen tartalommal találkoznak a gyerekek, lehet káros, hiszen szinte bármit el tudnak érni, ám ha tudatos környezetben nevelkednek, rászoktatjuk őket arra, hogy a dolgokat meg lehet beszéni, nem annyira parázós. Sőt, később igen hasznos lesz számukra, hogy az emberiség tudása ott lapul a zsebükben és pár kattintással elérhetik, illetve olyan karrierlehetőségek nyílnak meg előttük, amelyeket talán elképzelni sem tudunk, mert ezek az állások még nem léteznek.
Az interjú következő részében arról kérdezzük Havas Dórát, hogyan kezdte a blogolást és milyen veszélyeit látja annak, ha a gyerekek gyors népszerűségre tesznek szert az interneten.
Kedvcsináló:
"Hogyan hat a gyereked életére az ismertséged, hogy a tévében szerepelsz és rengetegen követnek online?
Havas Dóra: Nekik ez teljesen természetes. Kicsit nevetnek azon, hogy az utcán idegenekkel beszélgetek, mintha kedves ismerősök lennének, de az iskolájukba több ismert ember gyereke is jár, így az „ismert szülő” nem túlzottan figyelemfelkeltő. Bár a lányok, az osztály- és az iskolatársak, oda vannak, ha megjelenek. Hétfőnként mindig megjegyzik – vasárnap megy a műsor -, hogy láttak a tévében. A fiúk szemében viszont az utóbbi napokban nőttem nagyot, amióta megy a Vodafone videó és kiderült számukra, hogy Nessajjal együtt szerepelek benne. És ezért a fiaim is über menők lettek a suliban!"
