Kapcsolódó cikkek
„Az ember törekszik értékei védelmére, de a kibertérben sokszor nem is tudjuk, hogy mi az igazi érték, mi az, amire vigyáznunk kell. 2018-ban már számtalan lehetőség áll a támadók rendelkezésére, hogy személyes, különösen egészségügyi vagy pénzügyi adatokat, netán valós személyiséget lopjanak.” – mondja Keleti Arthur kibertitok jövőkutató. – „Ráadásul, amikor betörők járnak például egy hétvégi házban, akkor ott mindenki számára látható nyomokat hagynak maguk után: felfeszítik a zárat, betörik az üveget, áramtalanítják a helyiséget. Abban az esetben, amikor egy számítógépbe, mobiltelefonba vagy irodai hálózatba történik a behatolás, sokunk számára akár hónapokig észrevétlen maradhat, de szakember segítsége nélkül még a támadás ténye sem egyértelmű, amíg ő el nem végzi a naplóállományok átvizsgálását és a sérülékenység-vizsgálatot.
A biztonsági szakember nap mint nap azzal szembesül, míg a betörőkkel szemben hatékony védelmet tud jelenteni egy erős hevederzár, vagy egy rendőrségre bekötött riasztórendszer kiépítése, az online térben jóval védtelenebbek vagyunk. A hackerek kiismerve a jelenlegi védelmi rendszereket, kihasználják azok sérülékenységét. A védelem mindig csak a nyomában tud járni a támadásoknak. A helyzetet tovább nehezíti az emberi faktor, amely talán még sérülékenyebb terület, mint a technológiai. Az embert ugyanis könnyű félrevezetni különösen, ha olyan kevés élettapasztalattal rendelkezik, mint a gyermekeink.”
Miért vagyunk ilyen kiszolgáltatottak a digitális térben?
Keleti Arthur: Úgy látom, hogy a társadalmi fejlődés nem tud lépést tartani a technikai fejlődéssel, és az emberek még nem készültek fel a digitalizáció következményeire. Szinte mi magunk sem tudjuk nyomon követni az újabb és újabb applikációk, mesterséges intelligenciával megtámogatott eszközök fejlesztéseit, és nem alakult ki bennünk az úgynevezett digitális immunrendszer, ami segíteni tudna bennünket a mindennapok infokommunikációs kihívásai során és megvédene bennünket ezen újfajta veszélyektől. Ennek többek között az az oka, hogy az adatra, az adatgazdaságra és a digitális rendszerekben felépített új énképünkre nem tudunk úgy tekinteni, mint a fizikai tulajdonainkra vagy akár a pénzünkre a bankszámlánkon, mivel a digitális adataink az agyunk számára túlságosan elvont fogalmak, nem olyan megfoghatóak mint például az egészségünk vagy egy vagyontárgyunk. Emiatt is nehéz ezt a szemléletet átadni a gyermekeinknek, hiszen bennük az elvont, fogalmi gondolkodás fokozatosan alakul ki.
Arra van mintánk, hogy megkérdezzük a gyerekektől “Mit kérsz vacsorára?” és “Bepakoltad már a táskádat?”, de arra nincs, hogy az online életéről is érdeklődjünk. Pedig az is ugyanolyan fontos. Heti két-három alkalommal érdemes beszélgetni kamasz gyermekünkkel arról, hogy mikkel találkozott a neten, milyen üzenetek érkeztek hozzá a különböző online fórumokon, illetve ő hogyan reagált ezekre, valamint, hogy éppen mi foglalkoztatja vagy hogy éppen mivel játszik. Üljünk le mellé és kérjük meg, hogy „tanítson” minket.
Egy kamasz inkább titkolózik…
Keleti Arthur: Gyermekeink természetes jellemfejlődési szakasza a kamaszkor, amikor valóban nehezen tudjuk megérteni őket. Egy szülő számára mindig adott az érzelmi kapocs és a lehetőség, hogy megértse gyermekét, ha elegendő minőségi időt tölt vele és szeretetteljes családi légkört alakít ki otthon. De ez még magában nem elég. Az új digitális világgal egy új értékrend is érkezik. Meg kell értenünk ezt a rendet is és alkalmaznunk kell a mi tanult mintáinkra. Ha ma az a „norma”, hogy a gyerek mindenkivel chat-el és nem fizikailag találkozik, akkor csinálja úgy, de közben ésszel adjon át információt és figyeljen rá, hogy ne adja ki magát teljesen.
Hogyan készítjük fel a jövőre a gyerekeinket, ha az iskolában tiltjuk a digitális eszközök használatát?
Keleti Arthur: Nem egy iskolában a szülők közösen döntenek arról, hogy nem vesznek okostelefont általános iskolás gyermekeiknek, illetve ha van nekik, csak kikapcsolt állapotban vihetik be telefonjaikat az osztályba. Így próbálják megakadályozni a virtuális világgal kapcsolatos problémák kialakulását. Félnek ettől az ismeretlen világtól és sokszor attól is, hogyha egy osztálytárs megjelenik a legújabb kütyüvel, akkor a többi gyerek sem akar lemaradni, vagy hogy a 8-10 éves gyerekek számára az online világ valóságosabb lesz, mint a fizikai. Digitális szempontból nálunk fejlettebb országokban viszont egyre inkább terjed az informatikai eszközök folyamatos használata az oktatásban, ezáltal modernebb formában és hatékonyabban tanulnak a gyermekek, valamint megismerik az eszközöket és kontrolláltabb körülmények között tanulják meg a helyesebb használatukat. A jövőben gyermekeink boldogulása nagyban azon áll majd, hogy milyen viszonyt ápolnak a digitális eszközökkel (pl. a robotokkal, amelyek az emberi munkaerő millióit fogják kiváltani 5 éven belül), sőt nem egy esetben ez jelenti majd a megélhetésüket.
Annyi mindent lehet hallani. Jogos, hogy a szülők aggódnak?
Keleti Arthur: Arra bátorítanám a szülőket és pedagógusokat, hogy ismerjék meg a gyerek világát. Sokunknak igazából fogalma sincs arról, hogy milyen videojátékkal játszik a gyerekünk, milyen új alkalmazást tölt le, vagy hogyan ír zenét, vág filmet, barátkozik a számítógépe vagy okostelefonja segítségével. Ha beismerjük, hogy nem tudjuk, nem ismerjük, még nem is hallottunk ilyesmiről, de örülnénk, ha a gyermek elmagyarázná, váratlanul felcsillanó szemekkel találjuk magunkat szemben. Kevés nagyobb öröm van egy gyermek számára, mint amikor nem őt okítják, hanem ő magyarázhatja el a szüleinek, hogy mi hogyan működik. Jót tesz a gyerek önbecsülésének, ha érzi, hogy valamit ő tud jobban, és nem kell megijednünk, ha csak az alapok megértéséig jutunk. Innentől a gyermek már tudja, hogy bár egyéb teendőink miatt mindezekben nem biztos, hogy jobban elmélyedünk, de ő fontos a számunkra, érdekel minket az online élete is, s ha gond adódik, megvan köztünk a kapocs, hogy megtaláljon kérésével, kérdésével.
Nem könnyű feltörni a “kibertojást”, de meg kell tennünk. Mi magunknak, felnőtteknek, szülőknek is részeseivé kell válnunk a digitális fejlődésnek. Példaként állhat előttünk Jaap, a holland nyugdíjas, aki közel a hetvenhez gyakran kertészkedik, nagyon büszke a kis hajójára, de amikor leszáll az est, leül a számítógépe elé és a Battlefield videojáték lelkes játékosként virtuális csatákat vív az ellenféllel.
