Ha keveset számítógépezik a gyerek, jó anya vagyok?

Elég hamar elhatároztam – és ebben nagy szerepe volt Vekerdy Tamásnak és Donald W. Winnicott-nak -, hogy én „elég jó” anya szeretnék lenni. Olyan nő, aki nem feszül bele az anyaságba, aki majd lazán megoldja a nehézségeket és egyszerűen élvezi az anyaság minden örömét és szívását. Nemes terveimmel nem sokra mentem. Bármit csináltam, mindig akadt valaki, aki elmagyarázta, miért is volt ostobaság, amit én jónak gondoltam. Mintha én lennék a nyuszika a viccben, amikor az is baj, ha van rajtam sapka, és az is, ha nincs. Abban reménykedtem, hogy idővel majd egyszerűbb lesz, kevésbé megosztó gyereknevelési kérdések jönnek… Megint tévedtem!

Kinél van a bölcsek köve?

Mint kiderült, a gyereknevelésben nincs egyszerű kérdés, nincs egyetlen egy üdvözítő megoldás, mégis mindenki – a fodrásztól a péken át a buszsofőrig tényleg mindenki - tudja a tutit. Ráadásul a szakértők és a szakemberek ellentétes álláspontokat is képviselhetnek. Sőt, amit az első gyereknél „jól” csináltam, az a másodiknál már „hiba” és gyakran az sem elég, ha elolvasok mindent, mert egy olyan, a mai világban fontos kérdésben is, hogy mennyi időt tölthet a gyerek a képernyő előtt, nincs egységes álláspont. (Talán nem is lehet, hiszen mire kiderül, mi hogyan hat, mi hogyan volt jó, felnőnek a gyerekek. Az enyémek is.)

A legszigorúbb nézetek szerint a gyerek 18 éves koráig nem birtokolhat és nem használhat digitális eszközöket. (Ami a mai világban egészen kivitelezhetetlennek tűnik. Egy kétévesnél még lehetek ilyen szigorú, de egy 10 vagy 16 évesnél már egészen lehetetlen.)

Kicsit megengedőbb az az álláspont, amely kortól teszi függővé, hogy mennyi időt tölthet a gyerek a képernyő előtt. Maximum 1-2 órát, szól a legtöbbször hangoztatott szabály azzal a kiegészítéssel, hogy nem is csak a képernyő előtt töltött idő számít, hanem az is, hogy ezalatt mit csinál a gyerek. De ki és hogyan tudja felügyelni, hogy mit csinál a gyerek, mikor a gép előtt ül? Persze, szeretnénk mindig ott ülni mellette, egész nap csak vele foglalkozni, de ez általában kivitelezhetetlen. Minél nagyobb a gyerek, annál több időt tölt egyedül a képernyő előtt és addigra, úgy hiszem, már meg kellett tanítanom arra, hogy milyen szabályok vannak, mire figyeljen, hogyan lehet jelen online. Ez pedig nem megy úgy, hogyha sohasem volt előtte a kezében digitális eszköz.

Úszni se lehet elméletben megtanulni, azt gyakorolni kell.

Mi ésszerű?

A legmegengedőbb álláspont szerint „ésszerű” időkeretet jelöljünk ki a gyereknek. Ennek a gumiszabálynak a leggyengébb pontjai éppen a felnőttek, akik tudják, hogy nem kellene nyomkodni az okostelefont, mégis azt nyomkodják, abban élnek, arra figyelnek, és elvárják a gyerekektől, hogy egészen másként viselkedjenek. Nem mellesleg pedig egészen mást gondolnak normálisnak, fontosnak, mint a fiatalabb generációk.

Napi 3-4 óra olvasás rendben van, 3 óra videojáték sok? 2 teljes focimeccs közvetítés belefér a vasárnapba, de 3 óra gameplay az rettentő nagy hülyeség? Ledarálni egy hétvége alatt egy minisorozatot egyszer-kétszer belefér, de 4-6 órát játszani rettentően sok?

Bevallom, olykor nekem is égnek áll a hajam attól, hogy milyen tartalmak érdeklik a gyerekeimet, milyen tartalmakra találnak rá. A gameplayek ugyanolyan érdektelenek számomra, mint a focimeccsek – én az amerikai focit szeretem -, de amíg apám nem lett jobb focista attól, hogy meccseket nézett, a gyerekeim rengeteget tanulnak a gameplayekből. 

Videojátékból nem lehet megélni? Kapaszkodj, meglehet és ha nem is e-sportolóként, akkor később fejlesztőként, tervezőként jöhetnek jól ez a tapasztalatok. De akkor is értékes tudásra tesznek szert a gyerekek, ha videót vágnak vagy képeket szerkesztenek.

Tehát még mindig ugyanaz a kérdés: mennyi időt tölthet a gyerek a gép előtt? Mivel teszek neki jót? Mivel ártok a legkevesebbet? Hogyan lehetek ebben a kérdésben elég jó anya? Ha van ötleted, írd meg!