Ezért ne posztolj képet a gyerekedről!

Amíg lányom ovis volt, sokkal gyakrabban adódott lehetőségem eldicsekedni az ismerősöknek azzal, hogy milyen szépen fejlődik, mennyire cuki, amikor alszik, övé a legszebb mosoly a közösségi oldalon – persze mindezt a tudta nélkül, kvázi kihasználva, hogy sem beszélni nem tud, sem internetezni, tiltakozni meg pláne. Képmegosztás a tudta nélkül.

Ez nála egy ideje érzékeny pont, és teljesen igaza van abban, hogy a beleegyezése nélkül semmilyen információt ne osszak meg róla az interneten. Sőt, ha nem is ágál ellene, nekem, mint felelősségteljes felnőttnek, kötelességem átgondolni a megosztás következményeit és hatásait.

- Az igen, de jó lett a hajad! - nézem a 14 éves lányom, aki épp a fodrászatból jött haza. - Csinálok gyorsan egy képet rólad, nem gond?

- Oké, csak semmiképp ne tedd fel a Facebookra!

Posztolhat egy szülő képet a gyermekéről?

Igen, én azok közé a szülők közé tartozom, akik szeretnek fotókat posztolni a gyerekükről.

Mentségemre váljon, hogy az alapvető szabályt, a biztonságot viszont betartottam korábban is, amióta pedig lányomnak saját véleménye és elképzelése van erről a dologról, mindig kérem a beleegyezését is. Természetesen nem minden baba- és gyerekfotó veszélyes. Súlyos visszaéléseket hozhat magával például egy-egy fürdőkádas, strandolós kép, ami pillanatok alatt pedofil tartalmakat előállító oldalakon landolhat.

Ennek kockázatát ugyan csökkenthetjük azzal, hogy a képet nem nyilvánosan, csak az ismerőseinknek osztjuk meg, de a rizikó köre még így is nagyon széles. Ráadásul egy ártalmatlannak tűnő kép mellé írt, ártalmatlannak vélt szöveg olyan információkat tartalmazhat, aminek felhasználásával bárki a gyerek közelébe és/vagy bizalmába férkőzhet.

Kamasz lányom persze ezt még nem látja át igazán, neki pillanatnyilag az a legnagyobb problémája, hogy ami szerintem cuki, az számára sokszor ciki:

• Szerintem jó fej, hogy bevállalt egy halom vasalni való ruhát, de az erről készült képpel nem dicsekedhettem el az ismerősöknek, mert szerinte full ciki, hogy a bátyja pólóját vasalja.
• Szerintem nagyon szép, amikor nyitott szájjal kacag a képen, szerinte viszont kiállóak a fogai, úgyhogy ciki.
• Szerintem menő, hogy napok óta le sem teszi a kezéből a Harry Potter kötetet, szerinte viszont ciki, hogy ezt nem kisestélyiben, hanem melegítőalsóban teszi.
• Szerintem édes, hogy a húga kedvéért minden délután együtt legóznak, de megfenyegetett, hogy ha ez az osztálytársai tudomására jut, világgá megy.
• Szerintem a nyaralós fotó is jól sikerült, szerinte viszont a mögötte sétáló fiú feje olyan, mintha az ő fejéből nőtt volna ki, és ez égő.

Szerinte sose lehet tudni, még az is előfordulhat, hogy pár év múlva, mire felnő, egyetlen kattintással elérhető lesz róla minden információ és kép, ami általam felkerült a közösségi oldalra. És lehet, hogy valaki ez alapján fogja elbírálni a diákhitelét, lakáshitelét, ösztöndíját, stb.  Mondjuk kötve hiszem, hogy a későbbiekben azért ne kapna meg majd egy állást, mert kislányként  macinaciban olvasott a kanapén, de azért jobb a béke.

Mit tehet egy digitális szülő?

Elsősorban elfogadni a gyerek döntését és nem posztolni azokat a képeket, amiket ő nem szeretne a Facebookon látni. Mi abban is megegyeztünk, hogy ha a rostáján átment fotókat a jövőben mégis törölni szeretné az oldalamról, szó nélkül hagyni fogom neki.