Az utóbbi néhány hétben fenekestől fordult fel mindaz, amit eddig az online jelenlétről, főleg a gyerekek online jelenlétéről gondoltunk. Most jobb, ha a barátok közös bandázás helyett inkább az online térben találkoznak, ráadásul a tanítás is átkerült a digitális világba. Ám vannak olyan biztonsági szabályok, amelyeket akkor is be kell tartani, ha az online oktatás és a személyes találkozások kerülése miatt sokkal többet ülnek a gyerekek a gép előtt, mint korábban.
Amikor a szülők egyszerre töltik be a házitanító, az élelmezésvezető és a szórakoztató központ szerepét, amellett, hogy a saját munkájukat is megpróbálják otthonról ellátni, vagy épp a megélhetésükért aggódnak, a gyerekek óhatatlanul több időt töltenek a számítógép képernyője előtt. Ráadásul a számítógép és az okostelefon most a tanítást segítő eszközzé is előlépett – sokkal inkább, mint korábban. A megszokott kereteket az új helyzetben szinte lehetetlen tartani, de ilyenkor is kell valamiféle korlátot szabni az online jelenlétnek. Legyen meg a megszabott ideje a tanulásnak, a játéknak, a barátokkal való kapcsolattartásnak, és legyenek képernyőmentes órák is, amikor valamilyen offline tevékenységgel kell lekötniük magukat a gyerekeknek.
Nem tudjuk minden percben követni, mit csinál a gyerek a gépen. De ha a gép a lakás egy forgalmasabb pontján, például a nappaliban van, több esélyünk van rá, hogy (a szülői felügyelet beállítások) mellett is nyomon kövessük, hol barangol épp a neten: a tanulással foglalkozik vagy játszik, esetleg olyan oldalakra tévedt, amelyekre nem szívesen engednénk. Látjuk, érzékeljük a reakcióit. Ráadásul nem szigetelődik el, érzékeli a család jelenlétét, támogatását.
Most a gyerekek számára is az internet a fő kapcsolattartási forma. Itt találkoznak az osztálytársakkal és a tanáraikkal is, sőt, a szülők is itt beszélik meg egymás között, hogyan tudnak segíteni a feladatokban. Az ismeretlenekkel szembeni távolságtartást azonban jó, ha nem adjuk fel: attól, hogy most rendkívüli helyzet van, még mindig fontos ellenőrizni, kivel áll szóba a gyerek a játékok chatjén, vagy a közösségi médiában.
Újdonság és a gyerekeknek is tanulni kell az online órák szabályait, etikettjét. Pl. A mikrofont ki kell kapcsolni, ha nem beszél. Jeleznie kell, ha kérdése, mondanivalója van. Nem foglalkozhat mással, miközben óra van.
A gyerekekkel lehet, sőt kell is beszélni a mostani helyzetről, ezt viszont az életkoruknak megfelelően tegyük. Fontos lenne, hogy a média és a közösségi média ne bombázza a kicsiket folyton a nem nekik való, riasztó információkkal, valamint rém- és álhírekkel. A szűrőprogramok használata mellett érdemes minél többet beszélgetni velük arról, hogy nem szabad mindent elhinni, amit az interneten olvasnak.
Normál esetben valószínűleg vannak szabályaink arra, mit töltünk fel a netre. Most azonban mindenki képet kér: van, ahol képpel, videóval kell igazolni a testnevelés feladat elvégzését, vagy a technika házi elkészítését. Ezeken a videókon pedig épp az otthoni karantén miatt a lakás belseje, esetleg épp azok az értékek is szerepelhetnek, amelyeket nem szeretnénk másoknak megmutatni. Ezenkívül maga a gyerek fotója is érzékeny információnak számíthat, különösen akkor, ha egyébként nem szoktunk ilyesmit megosztani a neten. Vagyis amellett, hogy figyelünk rá, mi szerepel a képeken, videókon, érdemes jó előre megbeszélni, milyen platformon nyújtjuk be a házi feladatot, és megegyezni valami minél kevésbé nyilvános megoldásban. Kérdés az is, hogy vajon engedjük a gyereket regisztrálni egyes közösségi oldalakra a tanulás kedvéért akkor is, ha még nem érte el az előírt korhatárt? Vagy jobb, ha a mi regisztrációnkat használja? Ebben az esetben viszont ő lát rá a mi fiókunkra akkor is, ha mi ezt esetleg nem szeretnénk... Ebben a dilemmában csak közös megegyezéssel, és világos szabályok megfogalmazásával lehet dűlőre jutni.
Amikor a gyerekek legálisan töltenek a megszokottnál több időt a neten, és amikor az online kapcsolattartás válik az elsődleges fórumukká, az online bántalmazás, zaklatás is nagyobb teret kaphat. Ráadásul a gyerekek sem mentesülnek a bizonytalan helyzet okozta feszültségektől, ez a stressz pedig lehet, hogy bántalmazásban csapódik le. Fontos, hogy ugyanúgy figyeljünk ennek jeleire, mint a normális hétköznapokon, és ha kell, cselekedjünk.
Mit csinál egy-két kontinensnyi unatkozó kis- és nagykamasz, ha rászabadul a netre? Jó esetben persze tanul, de az is valószínű, hogy a közösségi oldalak forgalma a sokszorosára nő. Most még a szokásosnál is fontosabb, hogy odafigyeljünk rá, mivel töltik az idejüket itt a gyerekek. Félő ugyanis, hogy elszaporodnak a jobb esetben csak értelmetlen, rosszabb esetben viszont veszélyes kihívások – ezeknek jobb minél hamarabb gátat szabni.