Amint kicsit beletanultunk a 21. századi szülőségbe és lett néhány ötletünk arra, hogyan teremtsünk egyensúlyt a gyerekeink online és offline élete között, az élet (és a világjárvány) mindent felülírt. Hogyan lehet ismét normális mederbe terelni a gyerekek online életét és képernyőidejét?
- Idén tavasszal a gyerekek olyan sok időt töltöttek a képernyő előtt, amit korábban sohasem engedtünk volna.
- A gyerekek több héten át mindent – tanulástól a szórakozásig tényleg mindent – a képernyőn keresztül értek el.
- A korábbi digitális szokásainkhoz nem térhetünk vissza, újak kellenek.
- A gyerekek megtartanák az ölükbe hullott „kiváltságaikat”, a szülők ebből szeretnének visszavenni. Létezik középút vagy konfliktussal terhelt nyár vár ránk?
Egy évvel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadott egy állásfoglalást a kisgyerekek online és offline tevékenységeikkel egyensúlyának fontosságáról. Bár a WHO ajánlása elsősorban az 5 év alatti gyermekekre koncentrált, minden szülőt megerősített abban, hogy bármely életkorban levő gyermekről is legyen szó a fizikai, a társas és az offline tevékenységek elsőbbséget élvezzenek a képernyő előtt töltött időhöz képest.
Persze, nem kellett ahhoz hivatalos állásfoglalás, hogy mi szülők felfedezzük a 21. századi gyereknevelés legnagyobb kihívását, hiszen láttuk, nap, mint nap küzdöttünk vele: a gyerekek nagyon-nagyon szívesen tölti az idejüket a Youtubon és TikTok-on, szeretnek videojátékokkal, online játékokkal játszani vagy „csak úgy” okostelefonozni. A jelenség annyira új volt, hogy saját gyerekkorunkból nem meríthettünk tapasztalatokért, szüleink nem tudtak a kérdésben segíteni és a szakértők véleménye is megoszlott arról, mennyit időt tölthet a képernyő előtt és mennyire jó, ha a gyerekek kütyüznek.
Kisgyerekeknél a napi átlagos 1 óra, tiniknél a 2 óra lett a köztudatba égett viszonyítási alap, és ennek mentén próbáltuk (vagy szigorúbban, vagy lazábban, de mindenképpen a szokásaik és az értékrendjük szerint) megalkotni a saját digitális házirendünket.
Mi a képernyőidő? A képernyő előtt töltött idő. Beletartozik a számítógép, az okostelefon, a tablet, a játékkonzol és a tévé előtt töltött idő is.
A Vodafone Magyarország kutatása is azt mutatta, hogy a gyerekek 91 százaléka használ okostelefont, tabletet vagy számítógépet, tehát az élet már meghaladta azt a kérdést, hogy azon töprengjünk, adjunk-e digitális eszközöket a gyerekek kezébe, ehelyett arra kell fókuszálni, hogy milyen szabályokkal, milyen felügyelet tesszük ezt. A helyzet igen biztató volt, hiszen a magyar családok 76 százaléka szabályozta, hogy mennyi időt tölthet a gyerek képernyő előtt.
A családok 44 százaléka maximálta a képernyő előtt tölthető időt, 26 százaléka a tanulmányi eredmény és a jegyek, 43 százaléka pedig a viselkedéshez és magatartáshoz kötötte. Ráadásul a családok 2/3-ánál tudatosan szerveznek a szülők offline programokat, hogy a gyerekek ne üljenek a gép előtt.
Joggal érezhettük, hogyha kis lépésekben is, de jó úton járunk. Fel tudta venni a kesztyűt a 21. századi gyereknevelés kihívásaival szemben.
Ám ekkor jött a koronavírus-világjárvány és a digitális távoktatás, és teljesen felforgatta az életünket. Egyik napról a másikra új helyzetekhez kellett alkalmazkodni a pedagógusoknak, a szülőknek és a gyerekeknek is. Döcögősen, de kialakultak a napi menetrendek, amivel a családok működni tudtak.
A váratlan helyzet biztató következményekkel járt: a gyerekek és sokszor a szülők digitális kompetenciái is jelentősen javultak. Azok is rákényszerültek a fejlődésre, akik tudatosan elutasították vagy nem akartak vele foglalkozni, de azok is új tapasztalatokra tettek szert, akik úgy gondolták magukról, hogy együtt haladnak a digitális fejlődéssel.
A gyerekek többek között megtanulták a videókonferencia illemszabályait, pedig az év elején nem gondoltuk, hogy erre felnőtt koruk előtt szükségük lesz.
Ugyanakkor a családi házirendben meghatározott képernyőidők tarthatatlanná váltak. Mind a szülők, mind a gyerekek számára. A szülők hiába voltak otthon, nem tudtak folyamatos figyelmet és szórakoztatást biztosítani a gyerekeknek, ráadásul sokszor ők maguk is a gép előtt ültek és dolgoztak.
A gyerekek pedig azzal kezdték a napot, hogy bekapcsolták a számítógépet, leültek elé, és szinte az egész napot a képernyő előtt töltötték. Online vettek részt az órákon, digitálisan kapták meg a feladatokat, tananyagokat, amelyeket sokszor számítógépen oldottak meg és a barátaikkal is online tudták a kapcsolatot tartani. Miután készen voltak a kötelezőkkel, lazulásként videojátékozásra vágytak és filmeket néztek.
Újra és újra elhangzik, és már elfogadtuk, hogy már nem lesz ugyanolyan az életünk, mint a koronavírus-világjárvány előtt. Ugyanilyen tény, hogy a korábbi digitális szokásainkhoz sem fogunk visszatérni.
Élesedett, hogy melyik digitális eszközünket mire tudjuk használni – mi alkalmas munkára, mi a hétköznapi ügyek intézésére vagy szórakozásra -, és egyre fontosabb szempont, hogy a gyerekek számára a megfelelő eszközök elérhetőek legyenek.
A digitális távoktatás felforgatta, amit eddig az iskoláról és az oktatásról gondoltunk. Sok esetben népszerűbb lett, mint a legmerészebb jövendölésekben, viszont ahol nem lehetett jól kivitelezni eszköz vagy felkészültéség hiányában, népszerűtlenebbé vált. Az viszont biztos, hogy sok szülő számára már nem elképzelhetetlen, hogy a gyereke digitális távoktatásban tanuljon irodalmat, matekot, nyelvet, programozást. A helyzet azt is megmutatta, hogy a digitális oktatás remek lehetőségeket rejt, és nagyon nagy szükség van jól felépített, profin összeállított e-learning tananyagokra. Egyértelműen látszik, hogy a digitális eszközök egyre nagyobb szerepet kapnak majd az oktatásban, és nemcsak távoktatás idején, hanem az osztálytermi tanórákon is.
Megtapasztaltuk, hogyan lehet szülinapot online megünnepelni, együtt játszani az online térben, anyukákat felköszönteni vagy nagyival online kapcsolatot tartani. Talán arra is rájöttünk, hogy néhány kevésbé „rossz”, mint képzeltük, és ezek az élmények segítenek abban, hogy jobban megértsük a gyerekeinket. Az üres frázissá csépel „online világ rossz, offline világ jó” puffogtatása helyett, most élesebben rajzolódhat ki, milyen élményeket szeretnénk megosztani a gyerekekeinkkel – legyenek ezek online vagy offline -, melyik elképzelésünkhöz ragaszkodunk és mit tudunk elengedni.
”[N]incsenek egyetemes igazságok. Attól, hogy én X generációsként éltem meg a gyerekkoromat, és azt gondolom, hogy a barátság, a közös offline emlék nélkülözhetetlen az élethez, attól ez még nem igaz. Ez csak az én X-es igazságom - én úgy hívom, hogy generációs csapda -, nem pedig egyetemes igazság. Ugyanis más az igazsága például az Alfa-generációnak, amely generációnak minden egyes tagját egy olyan világra született, ahol a Föld egy online és offline környezet egyben. Tényleg komolyan azt gondoljuk, hogy számukra ugyanolyan élményt jelent a Föld, mint jelentett nekünk gyerekkorunkban? Ha nem ismerjük meg a saját generációs csapdáinkat, a saját berögzüléseinket, akkor minden egyes történés, ami a gyerekeinkkel történik távol lesz tőlünk, csak a saját szemüvegünkön keresztül látjuk és nem lesz közös pontunk a gyerekeinkkel. Eltávolodunk, nő a generációs szakadék.” Steigervald Krisztián
Csak azért hittük hatalmas nehézségnek, hogy a tantermi oktatásról a családoknak át kellett állni a digitális távoktatásra, mert nem láttuk a következő feladatot. Hogyan „csökkenthetjük” a gyerekek kiváltságos képernyőidejét a nyári szünetben? Teljesen jogosan teszi fel a gyerek a kérdést, hogyha eddig azzal kezdődött a napja, hogy bekapcsolja a számítógépet és leül elé, akkor a nyári szünetben, amikor ráadásul nem kell tanulnia csak lazítani, miért ne tehetne így. Ha eddig tanulási célból ülhetett a gép előtt órákat, akkor miért nem ülhet a játék miatt?
A tanév vége, a nyári szünet kezdete, jó apropó arra, hogy átgondoljuk, újrahangoljuk a család digitális házirendjét.
1. Képernyőidő vs. más programok
Mennyi a képernyőidő? Milyen más napi elfoglaltságok vannak? Tábor, mozgás, alkotás? Hogyan tudunk egyensúlyt találni az online és az offline életünk között? Milyen és mennyi mozgás jut egy napra?
2. Videojáték, Instagram, TikTok vs. tudományos appok
Mivel foglalkozhat kütyüzés címszó alatt? Milyen játékokkal játszhat? Milyen videókat nézhet? Mit tölthet le? Közösségi médiában részt vehet? Mit oszthat meg magáról és mit nem?
3. Kütyüzés vs. tiltott zónák
Ki kell jelölni okotelefon- tablet- és számítógépmentes időszakokat és helyszíneket. Például: Nem eszünk a számítógép előtt! Nem tesszük az étkezőasztalra a telefonunk. Elalvás előtt nem telefonozunk! Nincs mobilozás se a medencében, se a trambulinban! Kiránduláson fényképezni lehet az okostelefonnal, de játszani nem! stb.
Fontos, hogy a digitális házirend nem csak gyerekekre, hanem a szülőkre is vonatkozik.
A digitális házirendnek nem az a célja, hogy rosszul érezzük magunkat, hanem az, hogy közösen olyan keretet alkossunk a digitális eszközök használatához, amelyben életünk egyetlen területe sem csorbul. Már korábban készítettünk egy letölthető Családi digitális házirendet, amely most is érvényes, személyre szabható és jó sorvezető a családi házirend kialakításához.