Családi digitális szerződés nélkül ma már nem lehet gyereket nevelni?

Családi digitális szerződés nélkül ma már nem lehet gyereket nevelni?

Myreille | 2018.12.18 | Olvasási idő: 5 perc
Myreille
42 éves
2 gyerek édesanyja

Szülőként a célunk, hogy a gyerekeink kezébe iránytűt adjunk az élethez. Megtanítjuk őket közlekedni, késsel-villával enni, sőt még tanulni is, a digitális világot azonban gyakran korlátok és a fokozatosság elve nélkül nyitjuk meg számukra. Némileg mentségünkre szól, hogy erre nincsenek mintáink, erről nem tudjuk megkérdezni a szüleinket, hiszen mi magunk is a digitális fejlődéssel együtt nőttünk fel. Folyamatosan vált az életünk részévé, beletanultunk. A gyerekeink viszont kész világot kapnak korlátlan internet eléréssel, videojátékokkal és közösségi médiával és mi ettől zavarban vagyunk. Hogyan lehet ezt szabályozni? Mi számít még „normálisnak” és hol csúszik ki a kezünkből az irányítás?

Ki mutat utat kinek?

Faramuci helyzet, hogy a gyerekek sokszor jobban értenek a 21. századi technológiákhoz, mint a szüleik. Régen egyértelmű volt, hogy a szülő többet tudott (az életről, a számtanról, a fontossági sorrendről), így ő mutatott irányokat, jelölt ki határokat. A digitális világban azonban nincs ilyen tudása, így ilyen hatalma sincs. (És nem csak a szülőknek, hanem úgy általában a felnőttek vesztik tekintélyüket a tudáshiány miatt.) Mégsem nyithatjuk ki a gyerekeink számára a digitális világot korlátok és szabályok nélkül! Ha pedig már megtettük, akkor újra kell tárgyalnunk a feltételeket.

A magyar családok digitális eszközhasználatát vizsgáló kutatásból kiderült, hogy a családok 76 százaléka szabályozza, hogy mennyi időt tölthet a gyerek képernyő előtt és a családok harmadában vannak kütyüzésre vonatkozó szabályok, amiket minden családtag betart. Ez már egy „fél” szerződés.

Családi digitális szerződés nélkül ma már nem lehet gyereket nevelni?
Miért fontos szerződést kötni?

A legtöbb szülőnek mégis görcsbe rándul a gyomra, ha arra gondol, hogy „szülő-gyerek digitális szerződést” kössön a gyerekével. Pedig a gyereknevelés nem áll másból, mint megállapodásokból és iránymutatásokból. Ritkán használjuk rá a szerződés szót és ritkán foglaljuk írásba, de alapvetően erről van szó, amikor vállalásokat, ígéreteket teszünk és következményeket jelölünk meg. „Most már elég nagy vagy ahhoz, hogy tanítás után egyedül gyere haza az iskolából.” „Szeretnél bulizni? Persze, de 10 órára gyere haza. Két év múlva már éjfélig is maradhatsz.”

A gyerek életkorától és a családban kialakult szokásoktól függ, hogy a szerződéshez elég egy szóbeli megállapodás, vagy pontokba szedett szabályok esetleg az aláírt megegyezés működik jobban. A lényeg a következetesség, tehát a szabályok adott és belátható időszakon belül állandóak legyenek, és a kölcsönösség, hogy az előre lefektetett szabályokat egyaránt el tudja fogadni. Az írásbeliség melletti fő érv, hogy a megállapodásra mindkét fél hivatkozhasson és az „én nem úgy emlékszem” vagy a „nem pontosan erről volt szó” viták elkerülhetőek legyenek.

Mit tartalmazzon a szerződés?

Egészen másfajta családi digitális szerződésre van szüksége egy kétévesnek, egy kisiskolásnak és egy gimnazistának. Sőt, talán azt gondoljuk, hogy az igazán kicsik digitális eszközhasználatát nem is kell szabályozni, pedig hogyan várhatnánk el egy gyerektől 8 évesen, hogy ne vigye oda az ebédhez a tabletet, ha élete első nyolc évében azt látta, hogy a szülei étkezés közben a telefonjukkal is foglalkoznak. Egy ovisnak lehet, hogy elég korlátozni a képernyő előtt tölthető idejét, míg nagyobb gyereknél hangsúlyt kap, az is, hogy mivel tölti az idejét a képernyő előtt. Versenyfeladatokat old meg, nyelvet tanul, videojátékozik, barátaival chatel vagy éppen filmet néz.

10 szabály digitális gyerekneveléshez – 0-6 éves korig  

10 szabály digitális gyerekneveléshez – 6-11 éves korig

10 szabály digitális gyerekneveléshez – 12-16 éves korig

A családi digitális szerződésben vagy házirendben a következőkre érdemes kitérni:

1.    Képernyő előtt tölthető idő (pl. mennyit kütyüzhet hétköznap, hétvégén, vakáció idején)

2.    Mivel foglalkozhat kütyüzés címszó alatt (pl. milyen tartalmakat fogyaszthat, milyen videókat nézhet stb.)

3.    Digitális eszköz mentes időszakok (pl. étkezések, ünnepek, közösen töltött idő, baráti összejövetelek stb.)

4.    Digitális eszközök tárolása (pl. nem viheti be az ágyba elalváshoz)

5.    Szabályok videojátékokhoz, alkalmazásokhoz (pl. tölthet-e le egyedül videojátékot, PEGI számok betartása, milyen videojátékokkal játszhat)

6.    Közösségi média jelenlét és aktivitás

7.    Okostelefonozási szabályok (pl. hol kell kikapcsolni, mikor kell/lehet felvenni)

8.    Szabályok webes vásárláshoz (pl. mit vásárolhat, hogyan figzethet)

Fontos! Ne egy elképzelt idea alapján alkossuk meg a szabályokat, hanem életszerűen, az élethelyzeteinknek megfelelően. A megállapodást közösen dolgozzuk ki, a gyerekek igényeit is figyelembe véve. Nem az a cél, hogy rosszul érezzük magunkat a szabályoktól, hanem az, hogy keretet adjunk a digitális eszközök használatának.

Ne kérjünk olyat, amit mi magunk sem tudunk betartani, illetve szülőként gondoljuk újra a szokásainkat és mi magunk is változtassunk, hiszen példát mutatunk a gyerekeinknek illetve sok esetben minket és a viselkedésünket másolják.

Elkészítettünk egy Családi digitális házirendet is, amelyet átbeszélhettek, a saját adataitokkal kitölthettek, a családi szokásaitokhoz igazíthattok és azonnal nyomtathattok, használhattok.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai