Az ember azt hiszi, az ő gyerekével nem történhet semmi rossz – ahogy a balesetek is mindig csak másokkal történnek, ugye. Ha azt hiszed, hogy a te gyereked tudatosan viselkedik a digitális térben, hiszen megbeszéltétek a szabályokat, és ő megbízható, akkor most figyelj! Képküldés, ahogy nem kellene.
Egy ismerősöm nemrég elmesélte, hogy mi történt a nyolcadikos lányával. Az édesanya hasonló nevelési elveket vall és gyakorol, mint én, azaz lányával többször megbeszélték, mire kell figyelni, hogy az interneten biztonságban legyen. Ezt be is tartotta a lány, mígnem egyszer hibát követett el (ki nem tett még ilyet?). És ez most hatalmasnak bizonyult.
A lány egyik fiúbarátja addig fűzte, amíg póló nélkül (melleit eltakarva) készített magáról egy fotót, és el is küldte neki. A fiú a szavát adta rá, hogy nem küldi tovább és nem él vele vissza. A lány pedig meggondolatlanul hitt neki. (Ennél a pontnál jutott eszembe Matusek M. Zsuzsanna (pont nyolcadikosoknak tartott) órája, ahol külön felhívta a lányok figyelmét erre a veszélyre. Azaz arra, hogy bármilyen szerelmesek és bármilyen megbízhatónak tűnik is az a fiú, akinek erotikus jellegű képet küldenek, soha nem tudhatják, hogy mi lesz a fotó sorsa. Túlnyomó többségben – pl. hencegésből: „Nézd, nekem ilyen jó csajom van!” – a kép illetékteleneknél landol. Vagy rosszabb esetben felkerül az internetre, ahol bárki hozzáférhet.)
Ez történt a fenti esetben is. A fiú továbbküldte a barátainak (az amúgy ízléses, de mégiscsak magánjellegű) fotót. A barátok pedig az ő barátaiknak továbbították, a fotó pedig elrepült a szélrózsa minden irányába. Napok alatt az egész iskola tudott róla, összesúgtak a lány háta mögött, a lány pedig teljesen összezuhant.
Édesanyja nagyon elkeseredett, hogy a szabályok és a bizalom ellenére ilyesmi megtörténhetett a gyerekével. Szerencsére olyan bizalmi kapcsolatban vannak, hogy meg tudták beszélni, a lány őszintén elmondta a történteket, és azonnal belátta, hogy óriásit hibázott.
Anyuka bement az iskolába, hátha tudja menteni a menthetőt, de ezt a folyamatot már nem lehetett visszafordítani, hiába volt segítőkész az iskolaigazgató és az osztályfőnök is. Nem találtak más megoldást, mint elhozni a lányt az iskolából.
Ez a történet a lehetőségekhez képest jól végződött. A lány egy életre megtanulta a leckét, soha többé nem tesz ilyet, és egyébként is sokkal óvatosabb már minden online tevékenységében. És megtanulta azt is, hogy az édesanyjára mindig számíthat, akkor is, ha hibát követ el.
Íme, egy valóságos példa arra, hogy mennyire fontos a szülő-gyerek kapcsolat és a figyelem. Nem elég csak a szabályokat elmondani nekik, mert a kamaszok szeretik feszegetni a határaikat, és előfordulhat, hogy nem száz százalékig tartják be, amiket megbeszéltetek. Viszont ha tudja a gyermeked, hogy bármikor fordulhat hozzád, akkor abban az esetben is a segítségedet kéri, amikor nem volt elég körültekintő és bajba került.
„Érdemes konkrét példákról beszélgetni a gyermekeddel, melynek során megkérdezheted tőle, hogy ő hogyan látja az adott helyzetet, hogy szerinte mit érezhetnek, gondolhatnak a példában szereplő emberek, stb. Ezáltal nem a saját konkrét dilemmái, élete kerül terítékre, mégis választ kaphat a benne motoszkáló kérdésekre, aggályokra” – mondják a Digitális Család pszichológusai.
Kicsiként, nagyként, fiúként, lányként – azaz kortól és nemtől függetlenül bárkivel megtörténhet hasonló eset, amikor nem pont úgy és nem pont akkor tesz valamit a neten, vagy kiszolgáltatottnak érzi magát.
„Vannak olyan helyzetek, amikor a szülő szembetalálkozik gyermeke kétségbeesésével, esetleges szégyenével, ilyenkor a legfontosabb, hogy ezt az érzelmileg megterhelt állapotot a szülő kibírja, és minősítések, korholások és példabeszédek nélkül tudja kezelni. A kellő idői távolság megteremti annak a lehetőségét, hogy egy ilyen helyzetről a gyermek a szülővel őszintén beszélni tudjon - a közös, korábbi jó tapasztalataik mentén”– teszik hozzá a pszichológusok.