Algoritmusokkal a hülyeség ellen?

Úgy tűnik, hogy a Youtube és a Facebook is megelégelte a konteókat, álhíreket és félrevezető kampányokat, változtat az algoritmusán. Mit tehetünk mindehhez mi, hogy a gyerekeink felismerhessék az álhíreket, a szándékos félrevezetéseket vagy a szimpla ostobaság digitális tartalmait?

Kedves algoritmus, ne fokozd

A YouTube miután törölte a gyerekeknek nem való "gyerektartalmakat", a veszélyes "beugratások és csínyek", valamint az egyértelműen gyűlöletkeltő, káros videókat, az álhíreket és áltudományos témákat feldolgozó videókat vette célba. Sajnos, a megtévesztő tartalmakat nem távolítja el a cég a platformról, de a bejelentésük szerint legalább ajánlani nem fogja őket (legalábbis az Egyesült Államokban, ahol először próbálkoznak ezzel). A rendszer algoritmusa ugyanis eddig úgy működtette az ajánlórendszert, hogy a "hasonló tartalom" címén egyre meredekebb dolgokat ajánlgatott az ámuló nézőnek, ami sokak szerint azt eredményezte, hogy a YouTube az álhírek egyik legfőbb terjesztőjévé vált. Azt pedig független kutatások is megállapították, hogy az ostobaságok és az áltudomány sokkal gyorsabban terjed, mint a valódi tudományos hírek, de minket is könnyen „beszippanthat” egy-egy téma vagy internetes felület.

Angolul "rabbit hole"-nak nevezik a jelenséget, amikor a kiindulóponttól nagyon gyorsan eljut az ember valamilyen szélsőséges, extrém helyzetbe egy olyan környezetben, amiből ráadásul nehéz kiszakadni is. A kifejezést ("a nyúl ürege") az Alice Csodaországban című mesekönyv ihlette, ahol a kislány belelép abba a bizonyos üregbe, amin keresztül szélsebes szánkázással csúszik bele a történet képtelenségekkel teli világába. A virtuális világban arra is használják, ahol egy felhasználó rádöbben, hogy valamilyen tevékenységgel irreálisan sok időt tölt el - például videók nézésével, mivel a rendszer újabb és újabb "ezt is kedvelheted" tartalmat ajánl fel, amik az algoritmus alapján "egyre olyanabbak" mint az előzőleg megtekintett tartalom.

A Facebook is lépett - de ez korántsem elég

A Facebook közleménye szerint a legújabb lépéseik az irányelvekkel ellentétes tartalom kezelését teszik hatékonyabbá, például azzal, hogy a bejegyzéseket közzétevők láthatják, mely bejegyzéseket távolították el, mely poszt terjedését korlátozták, mert a bennük szereplő információt egy független tényellenőrző testület hamisnak minősítette ("Oldalminőség" lap). Állításuk szerint a tiltás oka leggyakrabban a gyűlöletbeszéd, a látható erőszak, esetleg azok magasztalása, akiket korábban letiltottak a Facebookról. Igyekeznek azt is megakadályozni, hogy ezeket az eltávolított tartalmakat más néven gyorsan újrateremtsék. Sajnos, ez nem könnyű feladat, mert az emberiség digitális mocska valószínűleg sokkal rosszabb, mint amit el tudunk képzelni.

Iskola, szülő, egyszerű szabályok is segíthetnek

A tartalmak szűrését azonban nem bízhatjuk csak az algoritmusokra és a moderátorokra. Kell az emberi józan belátás is. A médiaismeret fontos tantárggyá vált az elmúlt években, bennem pedig élénken él az egyik fővárosi gimnázium remek programja, ahol a gyerekek nem csak felismerni, de „elkészíteni” is megtanulták az efféle tartalmakat. (Remélem, élesben azóta sem próbálták ki!) Ilyen tudással felvértezve a gyerekek kisebb eséllyel terjesztenek majd összeesküvés elméleteket és álhíreket, mint azok a kortársaik, akik az iskolai tudnivalók HELYETT unalmasabb óráikban szépen hangzó, végtelen rabbit hole-ban ragadnak.

Ugyanakkor a gyerekek digitális immunerősítése nem csak az iskola feladata, a család szerepe is kiemelt. Fontosnak gondolom, hogy a gyerekeinknek megtanítsuk:

-    a természettudományos gondolkodás szabályait,

-    az ismereteik korlátait (aka ne locsogj olyasmiről, amiről keveset/semmit sem tudsz, és aminek nem tudsz rendesen utánajárni),

-    az "uralkodj magadon" egyszerű elvét, ami a digitális és/vagy az IRL (a való világban) indulatok elszabadulását nagymértékben visszafoghatja.

A „fabrikált valóságok” korában a tudatos, művelt és alapos emberek is lépre mehetnek, megoszthatnak álhíreket, bedőlhetnek konteóknak. A gyerekek pedig még védtelenebbek. Alapelvként elmondhatjuk nekik, hogy a csalók leginkább a gyengeségeinkre játszanak, legtöbbször a mohóságunkra-kapzsiságunkra, a lustaságra-felületességre, esetleg a félelmeinkre alapozzák a stratégiájukat. Ha sikerül felismerni, hogyan akarhatják ezeket kihasználni, máris nagyobb esélyünk van felismerni a veszélyeket, és csak azért ne ragaszkodjunk egy elképzeléshez, mert fájna beismerni, hogy tévedtünk.