A kicsik verekednek, a nagyobbak pletykálnak – mit tudunk az iskolai bántalmazásról?

A kicsik verekednek, a nagyobbak pletykálnak – mit tudunk az iskolai bántalmazásról?

Judit | 2019.05.10 | Olvasási idő: 6 perc
Judit
47 éves
2 gyerek édesanyja

Az iskolai bántalmazás nem új keletű probléma, bár vannak olyan formái, amelyek az utóbbi időben terjedtek el. Nem könnyű fellépni ellene, de ma már legalább beszélünk róla, és keressük a megoldás lehetőségét. De vajon mit tudunk pontosan a bántalmazás dinamikájáról? Kiből lesz bántalmazó, és kiből lesz áldozat? Erről kérdeztük Kisfalusi Dorottyát, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont témába vágó kutatásának egyik szerzőjét.

A médiából úgy tűnik, mintha egyre több és egyre durvább lenne az iskolai bántalmazás. Vajon ez tényleg így van, vagy csak többet beszélünk róla?

Kisfalusi Dorottya: Régi adatokkal nem rendelkezünk. Az azonban tény, hogy minden gyerekközösségben előfordult és előfordul bántalmazás, és az is tény, hogy mostanában az érdeklődés középpontjába került ez a téma. Vannak olyan formái is a bántalmazásnak, amelyek mostanában, a technika fejlődésével alakulhattak ki, például az internetes zaklatás.

Pontosan miről szól a kutatás?

Kisfalusi Dorottya: A vizsgálat, amelybe 35 iskola 61 osztályát vontuk be, szociológiai szempontból vizsgálja az iskolai bántalmazást, annak dinamikáját és közösségi meghatározóit. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a bántalmazás, az áldozattá vagy bántalmazóvá válás hogyan függ össze a gyerekeknek az osztályban elfoglalt státuszával, népszerűségével, barátaik számával. A kapcsolatháló-elemzés során nem csak arról kérdeztük a diákokat, hogy kik a legnépszerűbb osztálytársaik, kik a barátaik, hanem rákérdeztünk a negatív kapcsolatokra is: kik a kevésbé népszerűek, kik azok, akiket az illető nem szeret. Azt is felmértük, ki az, akit legalább egy gyerek, és ki az, akit legalább hárman bántottak már. A kutatás kezdetén 5. osztályba járó gyerekeket több évig követtük.

A kicsik verekednek, a nagyobbak pletykálnak – mit tudunk az iskolai bántalmazásról?
Sok gyerek panaszkodott bántalmazásról?

Kisfalusi Dorottya: A kutatásban a bántalmazást úgy definiáltuk, mint ismétlődő rosszindulatú cselekvést, egy alacsonyabb státuszú, magát megvédeni nem képes áldozattal szemben. Ha két azonos státuszú diák csúfolódik vagy verekszik, azt iskolai erőszaknak nevezzük. A mi kutatásunk alapján gyerekek 10 százaléka legalább egy esetben átélt már valamilyen típusú internetes zaklatást az osztálytársai által, és 2-3 százalékukat legalább hárman bántalmazták már ilyen módon. A fizikai bántalmazás valamilyen formáját 30 százalékuk átélte már legalább egyszer, míg 10 százalékukat legalább hárman bántották már így. A verbális bántalmazás elterjedése még szélesebb körű, a gyerekek 50-60 százaléka legalább egyszer szenvedő alanya volt, míg 20-30 százalékuk legalább háromszor vált áldozattá.

Az iskolai bántalmazásnak sokféle formája lehet a nyílt fizikai erőszaktól a rosszindulatú pletykáig. Melyik formája a jellemzőbb az egyes korosztályokra és nemekre?

Kisfalusi Dorottya: A bántalmazás formája a kor és nem szerint is változik. Az óvodások, kisiskolások, akiknek még nem túl fejlettek a kommunikációs és szociális készségeik, általában a nyílt bántalmazást választják, csúfolódnak, verekednek. Ahogy idősebbek lesznek, úgy kerülnek előtérbe a bántalmazás rejtettebb formái, például a verbális bántalmazás, a „beszólogatás”, vagy a rosszindulatú pletykák terjesztése, akár az interneten is. A fiúk szintén többször választják a nyíltabb formákat, míg a lányok a rejtettebbeket.

A lényeg viszont minden esetben az, hogy minél több ember előtt szégyenítsék meg az áldozatot.

Kiből lesz jellemzően bántalmazó?

Kisfalusi Dorottya: Van, aki csak így lát módot arra, hogy státuszt szerezzen a közösségben: erősebbnek, hatalmasabbnak akar mutatkozni a társainál. De a népszerű, vagy a többiek által népszerűnek tartott gyerekek közül is kikerülhetnek a bántalmazók. Velük előfordul, hogy bár magas státuszúnak számítanak, kevés igazi, mély baráti kapcsolatuk van. Sokszor csak úgy tudják fenntartani a népszerűség és a „menőség” látszatát, hogy váltogatják, mikor kit bántanak. Van előzmények nélküli, úgynevezett „proaktív” bántalmazás is, de „reaktív” is, amikor a bántalmazó a saját vélt vagy valós kirekesztettségét akarja megtorolni. És persze az is sokat számít, hogy melyik gyerek milyen mintát hoz otthonról, hogyan viszonyul a családja az agresszióhoz.

Hogyan dől el az, kiből lesz az áldozat?

Kisfalusi Dorottya: Ez attól is függ, mi az, amit az adott közösség még tolerál, és mi az, amit nem. Általánosságban a népszerűtlenebb, kevés baráti kapcsolattal rendelkező gyerekek lesznek áldozatok, ugyanis kisebb a valószínűsége, hogy valaki kiáll mellettük. A többiek azért sem mernek kiállni az áldozatok mellett, mert félnek, hogy ők is áldozattá válnak. Érdekes tapasztalat egyébként, hogy Magyarországon előbb ismerik be a gyerekek, hogy bántalmaztak valakit, mint azt, hogy őket bántották.

Mi lehet ennek az oka?

Kisfalusi Dorottya: Több dolog is szerepet játszhat ebben. Egyrészt magyar társadalomban még mindig más az erőszak megítélése, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, Másrészt tőlünk nyugatra már korábban elkezdődtek azok az intervenciós programok, amelyek igyekeztek tudatosítani a gyerekekben, hogy az erőszak nem menő, ki kell állni az áldozatok mellett, és a bántalmazás nem az áldozat szégyene.

Min alapulnak ezek az intervenciós programok, és mennyire sikeresek?

Kisfalusi Dorottya: A programok, amelyekből több már Magyarországon is elérhető egyrészt az áldozatokban tudatosítják, hogy ami velük történik, az nem elfogadható, másrészt pedig az iskolai közösség, ennek részeként pedig a tanárok érzékenyítésére alapulnak, már csak azért is, mert a bántalmazások egy része a tanár számára láthatatlanul zajlik. Holland adatok szerint az ilyen programok meglehetősen sikeresek, ám vannak egyes gyerekek, akiknek az izolációját nagyon nehéz megszüntetni. A legnépszerűtlenebb tanulók gyakran a programok dacára is áldozatok maradnak.

Olvasd el cikkünket is, amiben arról írunk, mi a teendő a gyerek és a szülő részéről online zaklatás esetén!

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai