A fiúkat is meg kell védeni az interneten!

A "lányokat jobban kell félteni, mint a fiúkat" vélekedés már idejétmúlt és az online világra egyáltalán nem igaz. Az interneten és a virtuális világban a fiúkra épp annyi veszély leselkedik, mint a lányokra. A 14 éves Breck Bednar tragikus története arra hívja fel a figyelmet, hogy bármelyik gyerek válhat internetes bűnöző áldozatává és csak akkor tudjuk megvédeni a gyerekeinket az online térben is, ha tisztában vagyunk a veszélyekkel és vannak eszközeink, módszereink ezek leküzdésére.

A brit Breck Bednar történetéről BBC dokumentumfilm is készült. Bár a szülők gyanút fogtak – tulajdonképpen időben – mégsem tudták a 14 éves fiút megvédeni attól a 18 éves fiatalembertől, aki online „csábította” magához a fiút, majd életük első valós találkozóján meggyilkolta. Breck története számos ponton tér el a „tipikus” forgatókönyvektől, talán ez is okozta a tragédiát.

Rendezett körülmények

A fiú nem volt a kegyetlen valóság elől a videojátékokba menekülő, „problémás” kamasz, és a szüleivel is jó és nyílt kapcsolatban állt. Bár azok pár évvel korábban elváltak, mindketten elérhetőek voltak Breck számára, akinek három fiatalabb testvére is volt. Breck kiskorában leginkább legózni szeretett, de a szerepjátékokat kedvelő srácnak voltak valós barátai is, jól tanult, a számítógépek összeszerelése is érdekelte, és szakított időt házimunkára, egyéb tevékenységekre is.

Olyan „virtuális klubban” kezdett el tizenévesen játszani, ahol szinte mindenkit személyesen is ismert. Kivéve a csoport „játékmesterét”, Lewis Daynes-t, akivel egyre sűrűbben beszélgetett online. Ekkor még semmi gyanús nem volt a viselkedésében, nem zárt magára egyetlen ajtót sem és gyakran hallották a nevetését a képernyő előtt. Lewis Daynes azonban egyre nagyobb befolyással volt rá, történetei – amikből, ahogy később kiderült, egy szó se volt igaz – igazi menővé, afféle példaképpé avatták őt a tinédzser szemében.

Behálózva

A Daynes azt állította magáról, hogy ifjú informatikai zseni, aki milliomos cégtulajdonosként röpköd a világ számos kontinense és országa közt, bár sok konkrétumot erről nem volt hajlandó megosztani. Breck egy idő után egyre többet hivatkozott arra, hogy „Lewis ezt mondta...” „Lewis azt mondta…”. Többek közt azt, hogy nem is kell az iskolát befejeznie, ő tud neki menő gyakornoki állást szerezni, ha betölti a tizenhatot. A fiú ezzel párhuzamosan már kezdte elhanyagolni a virtualitáson kívüli világot – elvégre „Lewis azt mondta, mivel nem iszom, nem dohányzom, a suli is jól megy, miért is ne játszhatnék annyit, amennyit akarok”. A korábban pedagógiai asszisztensként dolgozó anya először arra kezdett gyanakodni, hogy idősebb férfi kerülgeti a fiát.

Hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból, a szülők többször is javasolták, hogy társaságukban Breck találkozzon Lewis Daynes-szel személyesen is, hogy lássák, kivel van dolguk valójában. Ezek a tervezett találkák azonban rendre meghiúsultak, mivel Daynes-nek mindig „fontos dolga” volt. Az asszony egy idő után vett egy nagy levegőt és a rendőrséget hívta – a vonal túloldalán ülő tisztviselőnek azonban nyilvánvalóan nem volt fogalma arról, miről van szó. Pedig, ha az ígéretnek megfelelően megvizsgálják a férfi előéletét – akinek nevét tudták és a lakhelyére is be tudták szűkíteni egy megyére – akkor találtak volna „érdekes” adatokat.

Hazugságok

Daynes nem volt ugyan idősebb, mint amennyinek mondta magát, ám korántsem volt gazdag, fiatal üzletember, csak egy zavaros hátterű munkanélküli. Anyja korábban elhagyta az országot, ezután a nagykorúságáig egy gyám és a nagyanyja gondjaira bízták. 18 évesen bérelt némi szerver-tárhelyet, amit arra használt, hogy tizenéves fiúkkal játsszon. Korábban már meggyanúsították egy fiatal fiú sérelmére elkövetett nemi erőszakkal és pedofil képek birtoklásával, de végül elmaradt a vádemelés. Breck Bednarral egyébként mindig csak „ártatlan” témákról beszélt, és a rendőrség utólag sem talált kompromittáló fotókat a gépén Breck-kel kapcsolatban.

A család nem tudta Daynes előéletét, a szülők mégis léptek, elvették a fiú gépét, és Breck-kel, valamint egy másik „klubtag” családjával az apa és az anya közösen beszélt, figyelmeztetve őket, nem jó irányba mennek a dolgok. Daynes azonban telefont küldött Brecknek, és innentől fogva titkosan folytatódott a kapcsolat. Breck azt már nem közölte a szüleivel, hogy egyedül tervezi meglátogatni Daynest, ehelyett azt mondta, átmenne egy vele egykorú barátjához. A gyilkosság másnapján Daynes önként adta fel magát a rendőrségen.

Megelőzés!

Még a temetés előtt hozta létre Lorin LaFave, Breck édesanyja a fiáról elnevezett alapítványt, amely az internetes biztonságról szóló tudatosság növelését tűzte ki célul és ezért adta Breck történetét a BBC dokumentumfilmjéhez is. Az asszony beszél iskolákban, konferenciákon, szülőtársaknak és rendőröknek, hogy „soha, egyetlen családnak se kelljen keresztülmennie ilyesmin." Az egyik legfélelmetesebb számára ugyanis az volt, hogy senki se értette meg, miről beszél, senki se tudta, mit kell tenni.

Breck apja szerint az is probléma, hogy sokak szerint csak lányokra "vadásznak" ilyen módon. „A fiúk talán kevésbé mondják el, ha ilyen történik velük (a többséget nem akarják az interneten magukat másnak kiadók megölni, de ettől még komoly bajba kerülhetnek). Azt szeretnénk, hogy a rendőrök pontosan tudják, mit és hogyan tesznek ezek az interneten, tehát ha egy szülő felhívja őket egy névvel, akkor utánanéznek a rendszerben.” Breck apja szerint a kortársak is segíthetnek, a fiatalok nemcsak magukra, egymásra is vigyázhatnak, és különös vagy fenyegető jelek esetén egy barát érdekében is riaszthatják a szülőket, tanárokat, rendőröket.

Mit gondol a tragikus történetről az internetbiztonsági oktató? Hogyan tudjuk megvédeni a gyermekeinket a fentiekhez hasonló esetektől? Következő cikkünkben Matusek M. Zsuzsannával járjuk körbe a témát.

Forrás: theguardian.com, a képek illusztrációk.