Gyereknek számít a 7 éves alsós, a 11 éves kiskamasz és a 16 éves kamasz is, pedig érzelmi és értelmi fejlettségük, érdeklődési körük és ismereteik alapján közel sem ugyanolyanok. Másként viselkednek a digitális térben és az interneten is. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy nem vonatkozhatnak rájuk ugyanazok a digitális szabályok sem.
A szülő-gyerek kapcsolatoknál az egyik legfontosabb kérdés a bizalom és a kötődés jellege. Ez egyrészt a szülők példamutatásán, nevelési stílusán és a kimondott vagy érzékeltetett elvárásokon múlik, másrészt ahogyan a gyermek egyre idősebb lesz, az igényei, hozzáállása és lehetőségei szempontjából befolyásolja ezt a rendszert. Nem újdonság, hogy a kamaszok sokkal nagyobb önállóságot kapnak és követelnek is a szülőktől, mint a kisiskolások. Az olyan hétköznapi dolgoknál, mint az önálló közlekedés, a reggeli elkészítése vagy a körömvágás meg se lepődünk, hiszen természetes, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb felelősséget kapnak a gyerekek.
Az tapasztalható, hogy a szülők többsége az okostelefonozás és internetezés kapcsán is nagyobb önállóságot ad a kamaszoknak, mint a kisebb gyerekeknek. A szülők többsége beszélget a 15-17 éves kamaszokkal a digitális világ veszélyeiről, de a szabályozás sokkal megengedőbb és a gyerek józanságára bízott, mint 8-14 éves kor között. A kérdés, hogy a szülők azért mernek nagyobb felelősséget bízni a gyerekekre, mert úgy érzik, hogy felkészítették a gyerekeket ezekre a kihívásokra is, vagy pedig azért, mert saját hozzáértésüket, felkészültségüket érzik kevesebbnek.
A 6-7 éves kor nagy változásokat hoz minden gyerek életébe, hiszen az iskolába járás megköveteli a figyelmet, a szabályok betartását és megértését, valamint a kortárs közegben betöltött szerepek és viszonyulások is nagyobb figyelmet kapnak. Megmarad a játék fontossága, de szerep- és szabályjátékok kerülnek előtérbe.
A legtöbb alsós ismeri és használja az okoseszközöket, az iskolában is beszédtéma lehet egy-egy videojáték vagy applikáció. Fontos, hogy ebben az életkorban a Youtuberek, vloggerek és a közösségi oldalak (pl. TikTok) akkor is a gyerek látókörébe kerülnek, ha otthon nem találkozott velük. Szülőként fontos szempont, hogy ebben a korban nagy hatással bírunk a gyerekünkre, megalapozhatjuk a későbbi eszközhasználatát példamutatással és betartható, következetes családi digitális szabályokkal.
A kisiskolás kor vége felé (10-11 éves korban) a gyereknél már elkezd erősödni a kortársi ráhatás. Távolodnak a felnőttek világától, hiszen az elismertség és a személyiségükkel a többiekre kifejtett hatás ebben a közegben érzékelhető számukra leginkább. Ha ez felgyorsul, a leválás, az önállósodás akár veszekedésekbe is torkollhat. A kortárs közeg egyre fontosabb és a velük való kommunikáció, kapcsolattartás jó része online felületekre tevődik át.
Sok gyerek felsőbe lépéskor kap először saját okostelefont, hiszen „elég nagy már hozzá” vagy „önállóan közlekedik és bármikor tudjon telefonálni”. A kiskamaszoknál nagyon fontos, hogy kiszámítható szabályok és határok vegyék őket körbe. Ez nem azt jelenti, hogy minden másodpercüket be kell osztani és csak az lehet, amit a szülő jónak lát, de a digitális világban való eligazodást, az önvédelmet és a mértéktartást meg kell tanulniuk. Ebben a korban a gyerekek nem képesek reálisan felmérni a veszélyeket és azt sem, hogy mennyi az „elég”. Egy izgalmas, csillogó-villogó játék vagy egy érdekes program nem csak leköti őket, de könnyen be is hálózza.
A szülő tudatosságán, tudásán és jelenlétén múlik, hogy milyen tanulsággal épül be egy ilyen történet. Ha csak azért kap a gyerek tabletet vagy telefont, mert könyörög, zsarol érte, vagy mert akkor végre csend lesz, akkor olyan hatásoknak tehetjük ki és olyan engedélyeket, határokat kap, amelyek később általában problémákhoz vezetnek.
A mai kamaszok számára egyértelmű, hogy van saját okostelefonjuk, amit mindig maguknál hordanak, videojátékoznak, chatelnek, az internetről gyűjtik az információkat és jelen vannak a közösségi médiában.
A kamaszoknál jelentős hangsúlyt kap, hogy korábban milyen szabályokkal, határokkal használhatták az okostelefonjukat, digitális eszközeiket. A kamaszok önállónak és tájékozottnak érzik magukat, kevés beleszólást és belátást engednek az életükbe. Éppen ezért, nem 14-16 évesen kell elkezdeni beszélgetni velük a digitális világ veszélyeiről, a zaklatásról vagy a fotófeltöltés szabályairól, miközben kitettségük ezekben a helyzetekben jelentős.
Nem lehet elvárni tőlük, hogy hirtelen, nagy változásokat elfogadjanak, a teljes tiltás csak fokozza a problémákat, rontja a szülő-gyerek bizalmi kapcsolatot. A kamaszok belső világa lázadásra és ellenállásra hangolt, ha hatni akarunk rájuk, elengedhetetlen a hitelesség. Kis lépésekben, közös megállapodásokkal lehet formálni őket. Szülőként azt is szem előtt kell tartani, hogy bármennyire is jól érzik magunkat a kamaszok az online világban az élő programok, találkozások, beszélgetések fontosak készségeik fejlődéséhez.
Azt az útravalót, amit a gyerek beépíthet a saját életébe- legyen az offline vagy online – egész gyerekkorában „gyűjti”. Nem egy nagy hegyibeszéd kell hozzá, hanem rengeteg szülői tudatosság, figyelem és kitartás. Szülőként az online világ szerepével, árnyoldalaival és előnyeivel is folyamatosan foglalkozni kell, ha mi magunk is éppen most tanuljuk. Ezzel nemcsak abban segítünk a gyerekünknek, hogy megismerje és élhetővé tegye a saját világát, de a helyét is könnyebben megtalálja és könnyebben kialakítja az egyensúlyt vagy talál visszautat a túlzásokból.